Miért mindig nekünk (tizenéveseknek) kell felállnunk a buszon ha felszáll egy öreg nénike és nincs hely?

nálam az volt hogy nem volt hely a buszon és álltam, egy öreg nő rám szól "hogy álljak arrébb mert nem tudja letteni a piacról hozott dolgait! és hogy ne hallgassam ilyen zenét mert egy ilyen kis csitri ne hallgasson ilyeneket!" mindenki rám nézett mivel jó hangosan beszélt.

ezt hallgattam egyébként : http://www.youtube.com/watch?v=Qr7GcIgSYcI

Off.

20:24

Ha füles nélkül hallgattad nem csodálom,hogy rád szóltak,de ha be volt dugva a füles akkor meg egy jó pofátlan vén ember lehetett....

Én egyetértek veled kérdező, most egyetemista vagyok, és alig kell vmi cuccot hordanom suliba, meg ha belegondolok a szüleim egy kistáskával mennek dolgozni. kamaszkoromban én is nagyon utáltam, ha odajöttek, hogy keljek már fel, mikor több kilós táska figyelt ott a hátamon és reggel 6 óta talpon voltam.

Bár az olyan időseknek, akiken látszik, hogy rászorulnak, és nem bunkón a pofámba ordítják, hogy adjam át a helyem, akkor is átadtam, és most is átadom. Viszont az olyanok, akik bunkók, nem képesek 2 sorral hátrébb menni egy helyért, meg követelik a helyet miközben a rózsaszín rúzs az ott feszül rajtuk meg a hajfesték, mert ők annyira fiatalok - azoknak ugyan nem adom át,akkor sem, ha kérik. Meg szoktam mondani, hogy ha a néni annyira fiatal, hogy sminkelje magát és tetszelegjen, akkor az álldogáláshoz is legyen fiatal.

Egyébként tényleg az viszi a pálmát, amikor az emberek mennek munkába/suliba, és a mammerek akkor indulnak banyatankokkal (amik ugye 2 embernyi helyet foglalnak kb. :D) a piacra, auchanba, tescoba, temetőbe, stb.

Meg a csúcs, amikor a botos öregek futnak a busz után aztán hisztiznek a helyért. Komolyan, ha futni tud, mert ennyire nem ér rá, akkor állni is...

Az öreg nénik, bácsik mind végigjárták amit te. Rajtuk volt napi szinten a 7 kilós táska, korán keltek, lépcsőztek, rohangáltak. Sőt abban az időben még dolgoztak is. Szerintem sokkal könnybb neked felállni mint egy 30 éves nőnek /férfinak aki, kitudja lehet h reggel 6 óra óta kemény fizikai munkát végzett. Idősebb korodban te is így fogod gondolni. Amúgy meg ezeket félretéve is, jó érzés tudni, h én adtam át a helyem és az én jóvoltomból ül most kényelmesen egy néni, aki végigdolgozta az életét.

16/L

Előző vagyok. /11:58/

Nem olvastam végig a válaszokat, mielőtt véleményt írtam. Tartom magam az előbbi véleményemhez. 7kilós a táskátok és hulla fáradtak vagytok? Mégis el tudtok menni délutánonként a haverokkal mindenfelé. /Félreértés ne essék, senkit nem akarok leszólni, én is ezt csinálom/ Én megértem h reggel mennek vásárolni nyáron a meleg miatt, ezen felül a legtöbbnek családja van, még mire hazatotyog, és megfőz addigra simán van ebédidő. Mindig át kell gondolni a másik helyzetét mielőtt leszóljuk a másikat. Nem adod át a helyed egy néninek mert ki van rúzsozva és festve van a haja? Nincs abban semmi bűn szerintem h 60 évesen nem ásta el magát, de attól még jólesik neki leülni. Ebből csak azt akartam kihozni, h nem kell minden öreget utálni szerintem kötelességünk átadni egy néninek/bácsinak a helyünket ha tényleg szépen megkér rá, v látni, h rászorul.

Persze abban 100%ban igazat adok mindenkinek, h ha odajön hozzám pofázni és ordibálni akkor én sem adnám át a helyemet.

Tömött busz, szorosan egymás mellett álló emberek, hogy elférjünk, a sofőr meg valami barom, aki csakazértis padlógáz-padlófék technikával vezet. Egyszer csak rámmordul az öreg fószer mögöttem (ülve):

- Ne lökdössél már te gyerek. (Asszem 16 voltam.)

Mondtam neki, hogy ha annyira zavarja, akkor nagyon szívesen helyet cserélek vele.

Egyébként rengeteg ilyen van. Minden korán reggel, csúcsidőben jöttek az öregek, szép nagy kofferokkal, mentek a piacra. Ja és ők megtehették, hogy maguk mellé pakolják a cuccot a székre. Csúcsforgalomban. Mert nem érnek rá később persze.

Mondjuk én úgy vagyok a dologgal, hogy mindig zenét hallgatok (természetesen fülhallgatóval), szóval úgysem veszem észre, ha hozzám szólnak általában. Ha udvariasan megkér, akkor régen is és ma is átadom a helyem. Ha teszem azt egy mozgásában korlátozott ember (törött valamelyik végtagja, járókeretes néni, stb.) vagy egy kismama száll fel, akkor kérni sem kell, magamtól is felállok (sokszor eleve le sem ülök, 25-20 percet gond nélkül végigállok). Mondjuk ezzel is volt egy szép esetem: kicsit elbóbiskoltam, aztán egy zökkenőnél felriadtam. Körül nézek, látom, hogy mellettem áll egy kismama, mögötte pár méterrel egy öregúr. Felálltam, hogy engedjem leülni terhes nőt, erre az öreg úgy lecsapott a helyre, hogy közben simán odébb lökött. Na, mondom, ekkora kőbunkót.

Olyan esetem még nem volt, hogy a zene miatt beszóltak volna 8nem is tette volna zsebre az illető, amit reagáltam volna rá). Mondjuk elég marcona külsőm van, lehet hogy csak nem mertek. :)

Lezárva a dolgot, ha valaki udvariasan megkér vagy látom, hogy szüksége lenne arra, hogy leüljön, akkor sosem csináltam problémát a buszon való álldogálásból. Az viszont pillanatok alatt az egekbe pumpálja a vérnyomásom, ha elvárja valaki, hogy én őt koránál fogva tiszteljem és még ahhoz is vágjak jó pofát, ha mogorván rám förmed. Majd egy frászt...