Engednétek, hogy a gyereketek az ország másik felébe járjon középiskolába?
Lányunk 7.-es, kinézett magának egy nagyon erős, kéttannyelvű gimnáziumot speciális nyelvből. Kb. 140 km-re van tőlünk. Közelebb csak Pesten van ilyen képzés, de azt mondja, oda úgysem vennék fel, illetve régebben voltunk párszor ebben a városban nyaralások alkalmával és akkor a város is nagyon megtetszett neki. Ha felvennék, kollégista lenne természetesen, de az apja erről hallani sem akar, szerinte elkallódna ott a felügyeletünk nélkül, túl fiatal még ahhoz, hogy ne legyenek vele a szülei hétközben, ennyit utazgasson stb. Meg szerinte úgysem tetszene neki a koli sem, túl visszahúzódó hozzá. Én belemennék, hogy itt tanuljon, de feltételekkel (pl. minden nap beszélünk telefonon, hétvégente hazajön, időnként meglátogatjuk, hogy lássuk, milyen körülmények, emberek között él). A gyerek egyébként látszik, hogy komolyan gondolja ezt az egészet, a jegyein is sokat javított az elmúlt fél évben, míg korábban alig lehetett rávenni, hogy tanuljon, most csupa jó jegyeket hoz haza és magától leül tanulni minden nap.
Szerintetek el merjük engedni?
"Hatvan és Tatabánya is az ország északi FELÉBEN van, Budapesttől nem messze, ne viccelj már"
Tehát az ország csak északi és déli félre osztható, keletire és nyugatira nem. Értem.
„Nos, átlag ember azonnal arra asszocial az albérlet hallatán, hogy egyedül él benne valaki.”
Szobabérletről még nem hallottál?
„Annak mi értelme, hogy egy vadidegen felnőttel el egyutt?”
Atyaég, ennyire ne kelljen már mindent a szádba rágni. Nem három másikkal lakik egy szobában, mint egy koleszban, és nem 140 km-ről kell bejárnia. De nekem mindegy, hol lakik a kérdező gyereke, csak nem értem, miért vonzza ezt a sok értetlenkedőt a kommentem.
Tök felesleges középiskolásnak 140km-re mennie gimnáziumba. Szerintem nem számít annyira, hogy ki hova járt középsuliba. Kisvárosi gimiből is be lehet jutni egyetemre.
Mondom ezt úgy, hogy én is kolis vagyok, mert azt hittem, hogy mennyit fog számítani, hogy ebbe a suliba járok. De végzősként már úgy vagyok vele, hogy nem nagyon érte meg.
Én csak 60km-re lakok a sulitól, de így is annyi idő ment el hétvégente az utazgatással, hogy már csak emiatt sincs értelme.
Istenem.. 🙄 Nővérem 34 km ment tanulni, naponta haza járhatott volna, de kollégista lett.
Anyám detto hetente loholt utána.. - nagyon gáz. Még is 15 évesen teherbe esett..
Mondjuk anyánk tipikus kontrollmániás..
Én 50 km mentem kollégiumba, hetente 1x felhívott. Oszt jó volt. Nekem megváltás volt, hogy kikerültem anyám kontrollja alól, még sem züllőttem le.
Ha nem bízol meg a gyermekedben, vagy önmagadban hogyan és mire tanítottad akkor hagyd az egészet a fenébe.. Teljesen mindegy hányszor fogod telefonon vagy személyesen ellenőrizgetni, ezzel max azt éred el, hogy bezárkózik és úgy is csak az ellentétes hatást éritek el.
Én 40 km- re laktam az iskolámtól, mégis kollégista voltam, mivel a bejárás nem volt megoldható.
A kollégium szerintem egy nagyon jó dolog. Megtanulsz egyedül boldogulni, kapcsolatokat létesíteni, konfliktusokat kezelni, én pl megtanultam spórolni is.
Én 20 éve voltam kollégista és imádtam.
Voltak csínytevések, de nem olyan, hogy berúgtunk valahol vagy ehhez hasonló dolgok, hanem diákcsíny ( szivatni az elsősöket, esetleg valamivel idegesíteni a kolifelügyelőt).
És ki ne tenne ilyet kollégistaként?
Ha neki nem tetszik, akár évközben is válthat sulit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!