Van olyan, aki már középiskolásként került be külföldön úgy iskolába, hogy nem beszélte az ország nyelvét vagy csak nagyon minimálisan?

Anglia, 13 éves voltam. Számolni sem tudtam angolul, köszönni sem, mivel mindig is a németet erőltettük előtte osztrák határmentiként. Általános iskola 8. osztályos voltam amikor kiköltöztünk, ott ugye High School 9. osztályába kerültem. Tudni kell, hogy ott korábban kezdik a sulit, azért tettek eggyel feljebb, illetve a High School legtöbb esetben 11. osztályig tart (16 évesként) és GCSE-vel zárul, ami olyan mintha egy kisérettségi lenne, mivel az ott szerzett jegyeiddel tanulsz tovább College-ba, 2 éves szakmára/érettségire.

Eleinte 1-2 hétig külön voltam, nem raktak be órarend szerint osztályba. Egy külön teremben voltam egy igazából nem is tudom kivel, mi célt szolgáló nővel. (Csak csendben nyomta a gépet, pesztrám volt). A dolgom annyi volt, hogy egy játékos weboldalt nyomkodjak egész nap, ami képek alapján felolvasta a megfelelő angol jelentést..

Utána egyből beraktak full idegenbe osztályba, ahol kb semmit sem csináltam csak másolgattam tábláról, meg kapott ipad-dal fordítózgattam..

Vagy egy évig egyáltalán nem is voltam ott tudatilag, hisz semmit sem értettem. Utána kezdtem érteni a leadott anyagot és leginkább az íráskészségem és szövegértésem fejlődött hamarabb.

Heti pár órám volt ahol angol feladatokat kellett megoldogatni, ott vagy egyedül voltam, vagy esetleg újmagyarokkal..(Külföldön tessék a magyarajkúakat kerülni, életed is megkeserítik, legalábbis nekem megtették..)

Renses angolon általában filmeztünk vagy szövegértéses feladatokat csinálgattunk az osztállyal.

Vagyis egyáltalán nem járult hozzá a tudásomhoz, évekig monoton ugyanazt csináltatták. Csak magamnak köszönhetem és a közegnek hogy azóta tudok angolul.

A GCSE-t 16 évesen sikerült viszonylag jól megírni. A jó matekom és infómnak köszönhetően felvettek College-ba (a megjelölt level 2 helyett) level 3-as gazdaságinformatika szakra, ami 2 éves volt és a végén rendes érettségivel egyenlő papírt kaptam.

Itt már csont nélkül osztályelső voltam. Első évben az átlagom a legjobb jegy lett (Distinction), második évben pedig minden egyes tantárgyból 100%-ot kaptam, így a teljes átlagom DD* lett. Ez már annak is köszönhető volt, hogy az angolom folyamatosan javult.

18 évesen végeztem ott.

Azóta egyetemen vagyok, most leszek végzős Szeptembertől egy BSc infós szakon, 20 évesen. Vagyis nem, nem késtem.

Jelenleg is ki merem jelenteni, hogy stabilan osztályelső vagyok, illetve prezentációkon is általában a csoportban a legjobb jegyeket és külön dícséreteket kapok, annak ellenére is, hogy ahhoz a 2-3 fő közé tartozom akinek szintén nem anyanyelve az angol. Sokan dícsérik még egyetemi tanárok is az angolom, hogy 7 év után itt tartok, bár én szerényen tudom, hogy rengeteget kellene még rágyúrnom a szókicsemre és nem vagyok megelégedve. De pár év (2-3) után abszolút fel lehet venni a lépést a többiekkel.

Szerintem teljesen jól be lehet csatlakozni a külföldi iskolai életbe, de csúszni nagyon könnyen lehet.

Nagy szerencsém volt nekem is, mert anno College-ba a rossz angol GCSE miatt csak level 2-re jelentkeztem, de a tanárnak jó kedve volt, csípett is, (az anyukámat is:D), ezért betett level 3-ra, vagyis nem csúsztam így egy évet. Egy High School-ból való osztálytársam is ugyanerre a szakra jelentkezett ugyanoda, de őt például nem engedték level 3-ra GCSE után, pedig olyan jegyei voltak mint nekem.. Szóval könnyű csúszni, de szerintem egy év márcsak nyelv és a magabiztosság miatt is jól jöhet, szóval annyira nem pánikolnék ha olyan helyzetben lennék a helyedben.