Az ígéret szép szó? Ha a lányod szeretne egy drága és szerinted felesleges holmit, kipótolnád az árát, ha megígérted neki?

Nem, nem azért, mert az anyja! Semmit sem kell azért elvárni, mert megszült, nem tartozol érte. Azért kell(illetve inkább érik meg rá az ember) MERT EMBER ő is! MIND hibázik, MIND ígér hülyeséget, az összes ember, amit nem tud megtartani, mert átgondolatlanul, vagy a jövő ismeretének hiányában ígérte. Ezekért haragudni hetvenévesen és 27 évesen is ugyanolyan gyerekes, mint előtte, ez ovis szint. Haragudni akarsz, mert azt mondtam borsófőzelék lesz, de észrevettem, hogy rohad a padlizsán és inkább azt csináltam meg? Ez is ez a szint, csak "kevesebbet" vesztesz vele. Az önzés nagyon be tud találni. Ha azt mondaná vesz rágót, de nem vett mert sokallotta az árát, azt mondaná mindenki, hogy kicsinyes az ember, aki duzzog miatta.

"túl sokszor".. ez mindenkinél más, ebben a kérdésben ez egy darab eset. Ha sokszor történne, mondjuk hetente párszor, a kérdező elég könnyelmű és felelőtlen lenne, vagy csak kevesebb az IQja átgondolni a dolgokat, de egyik sem égbekiáltó bűn, amiért még felnőtt létedre is duzzogsz, és követed a szemet szemért elvet. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy csak nála veszed észre ennyire a hibákat, mert nagyok az elvárásaid, mert az anyád(ezért gyerekszint, a szülőtől jobban fáj), a saját hibáidat meg lekicsinyled és elsiklassz felettük..

Hagyjuk már ezt az “ember tévedhet” dolgot légyszíves. Ebben a helyzetben szó sincs tévedésről, csakis felelőtlenségről és hamis ígérgetésről. Mi az, hogy nem teljesítek valamit azért, mert “hááááát de én azt hittem…”?

Azért kíváncsi lennék, ha hasonló helyzetben lennél, te mit csinálnál. “Persze, én elhoztam neked mindent, amit kértél, nem probléma, hogy te nem voltál képes ugyanerre. Nyugodj meg, nem haragszom, ember vagy és tévedhetsz.” Ez szép és jó, aztán ha tizedszerre használtak jól ki, akkor talán feltűnik, hogy ez így nem oké. Egy naiv kis ovisnak tűnsz.

Képzeld voltam már ilyen helyzetben, legutóbb kb. két hónapja.

Azt ígérték, hogy kapok egy házrészt, ha felújítom. Nem kaptam, pedig szereztem pénzt felújítani. Zavart, de megbocsátottam, azóta jóban vagyunk, kb egy hétig voltam mérges/csalódott. Nem az zavart, hogy meggondolták magukat, hanem az, AMIÉRT meggondolták magukat. Az egyik rokon azt mondta, hogy szemétség, hogy én is kapnék és hogy őt ne is lássák, ha én is kapok, nem csak ő kap. Na azzal a rokonnal nem vagyok jóban, de akik ígérték és nem tartották be, azokra nem haragszom.

De millió ilyen volt már, és mindenkivel van. Pl el tudsz menni egy koncertre, de aztán nem szeretnél, a barátnődnek meg már szintén megvan a jegye. Ilyen is volt. Vagy hogy el tudsz végezni valamit határidőre, de nem sikerül, mert inkább mást csinálsz. Ez is simán megbocsátható, de amint rájössz, hogy nem fog menni, szólnod kell, hogy kereshessen más megoldást az, akinek ígérted. Meg ilyenek. Millió dolog van nap mint nap, az emberek meggondolhatják magukat mérlegelelve az aktuális állapotot, érhetik új hatások, illetve simán rájöhet, hogy előtte hülyeséget ígért.

Igen, itt a szándék nem volt valami jóindulatú(azt hitte úgyse fog menni), elég lekezelő a kérdező a lányával, de attól még ugyanúgy joga van meggondolni magát, mint annak, aki jó szándékkal ígért.

Kedves és nem kedves ember egyformán lehet felelőtlen, hülye. Ettől még nem kell szívniuk, egyszerűen nem csinálják meg, amit ígértek. Pl meztelen futás az utcán, vagy előre ajánlott randi/szex, esetleg nagyobb kiadás. Utána elnézést kell kérni, bevallani az igazat, hogy hülyeség volt, és sajnálják. Így lehet rajta továbblépni.

Ha azt mondták volna MAGUKTÓL, hogy bocs, mégsem, könnyelmű ígéret volt