Mit csináljak, ha 3 éves fiúnak a szépszó, rendre utasítás nem elég?

Na pont ezért nem akarok gyereket -.-

Azt írod, addig ilyen, amíg a kicsivel, vagy magaddal foglalkozol. Nem féltékenység? Ugyanakkor rosszul tetted, hogy mindent ígértél: nem vagy következetes a szemében. Ez lenne az első lépés a határozottság felé. Ha rossz, nem ordítani kell vele, hanem letojni. Ugyanis azért csinálja mindezt, hogy a figyelmed felkeltse, ha nem sikerül, elhagyja ezt a (csodás) szokását. Akkor foglalkozz vele, amíg jó. Ezt meg is mondhatod neki: addig nem szólok hozzád/játszom veled/stb amíg nem viselkedsz szépen.

Ha jól viselkedik, megdícséred, hogy jó kisfiú, milyen szépen játszik, milyen csendben van.

A pozitív viselkedési mintát erősítsd, ne a negatívat.

Van apa? (bocs a kérdésért)

Vele kell szövetkezni, minden felnőtt ugyanúgy kell, hogy bánjon vele, hogy érezze, ezek a dolgok így vannak, és kész. Nem tehet semmit.

Bünti?

Az enyém nem ennyire durva, de azért rosszalkodik sokat. Én olyankor elmondom, hogy ezt miért nem kellett volna csinálnia (mondjuk tudja amúgy is),aztán mehet büntibe. Nálunk ez a szobájában, az ajtó mellett állást jelenti, pár percig hagyom. Ha végigordítja, az sem baj. Szerencsére ottmarad. Valamit használ, úgy vettem észre.

Vagy ha valamit direkt kiborogatott, pl innivaló, akkor aznap már csak vizet kapott. Nála ez büntetés, mert amúgy nem nagyon issza meg. Így erről gyorsan leszokott, most mindenre vigyáz, hogy véletlenül se boruljon ki.

Második vagyok megint. Nem hiszem, hogy te rontottad el, egyszerűen vannak ilyen gyerekek és kész. Az egyikkel könyebb, a másik meg nehezebben kezelhető. Ha túl lesz a dackorszakon, minden helyreáll.

Még két dolog eszembe jutott. Érdemes elolvasni a

A Beszélj úgy, hogy érdekelje... könyvet. Ilyesmikben tényleg jó.

Plusz én ebben a cikksorozatban találtam sok hasznos ötletet és gyakorlati tippet, ami sokat segített:

[link]

Első vagyok: ha letojod, csak néhányszor szedi még szét a lakást, aztán észreveszi, hogy nem érdekel téged, és leszokik róla. Gyerekek, de azt azért tudják, hogy nem érdemes energiát fecsérelni valamibe, ami téged nem hat meg. Nekem ez mindig bejött.

Meg persze, daackorszak van, ez is igaz. De azzal is sokat segíthetsz magadon, ha nem alkudozol a ygerekkel, hogy mit kap, ha jó lesz, meg ha sír. Legyél következetes: tudja a gyerek világosan, hogy ha rossz, bünti lesz, ha jó, akkor meg jutalom. Szerintem a kisfiad nem érti, hogy hányadán állsz a viselkedésével, ami igaz is.

Kedves első!

Te le tudnád tojni, ha a gyereked napi szinten poharakat tör és tojásokat dobál ki a hűtőből?? Vagy éppen a kukát kiborítja a szőnyegedre?

Majd ha lesz gyereked mégis, akkor másképpen fogod gondolni!

15:42

Nincs saját gyerekem, de volt alkalmam a módszert tesztelni. Csak kétszer játszotta meg a kölök, aztán abbahagyta, mert nem érte el vele a kívánt hatást.

A gyereknek meg nem szabad hozzáférnie (üveg)pohárhoz, meg szeméthez. Persze értem én, amit írsz, de a módszer működik, többször bizonyított. Hiába sikítanál belül, halálos nyugodt kell, hogy maradj, és el kell neki mondani, hogy amit csinált, az rossz, és ezért büntit kap. Ennyi.

A saját gyerekeddel hidd el, hogy nem lennél ilyen elnéző, és egy gyerek mindig feltalálja magát, hogy férjen hozzá olyan dolgokhoz ami tilos.

Írok egy konkrét példát. Kíváncsi vagyok mit tennél a helyemben? A fiam másfél éves és mostanában a vitrinüveget ütögeti, de rendesen erővel. Ezt azért csak nem fogom letojni. Nem az üveget féltem, hanem őt, mert tragédia is történhet egy pillanat alatt, ha eltöri. Elkeríteni nem tudom, így marad a kiabálás vagy a kezére csapás. Szerintem ezt te sem tűrnéd. A hűtőt is kétszer elnéztem, harmadik nap pedig erélyesen rászóltam, azóta nem dobálja ki, azért drága mulatság lenne minden nap.