A lányom nem akar kistestvért, mit tegyek?

Bátyám 13, nővérem 15 volt, amikor születtem. Én csak besikerültem. Tesómék nem akartak engem. De ahogy megszülettem, fordult a kocka és megszerettek. Igaz, amíg nem lettem sulis, nagyon ritkán foglalkoztak velem és anyám sem passzolt le nekik sohasem. Ahogy elkezdtem felnőni, jobban megértettük egymást, sokkal több közös téma lett. Ma már nagyon jó testvérek vagyunk így, hárman, nagyon szeretjük egymást.

Lehet annak köszönhető, hogy anyám nem tukmált rájuk vagy az, hogy amint hazahoztak egyből átaludtam az éjszakákat, így nem volt éjszakai "partizás"

Azt mondom, hogy ne passzoljátok rá a kicsit ha látjátok, a nagynak nincs rá igénye és ne a baba körül forogjon minden. 13 éves kamasz lány, biztos okos is. Ha szép, lassan elkezdtek felnőttként bánni vele, megváltozik a szemlélete erről. Ha nem (erre is látok példát, unokatesómek akik között 10 év van) akkor megölni biztos nem fogják egymást, nemis lesz szoros a kapcsolat dehat akkor ez van.

Már a baba úton van, nem tudtok mit csinálni, se te, se ő. Majd egy idő után szerintem megbékél vele, lehet meg is szereti. Az a lényeg, hogy ne csináljatok majd úgy, mintha ő lenne a gyerek anyja, ne kötelezzétek arra, hogy vigyázzon rá, vigye el oviba, cserélje ki a pelenkáját stb.

Egyébként valahol meg tudom érteni a lányod, még akkor is, ha most sokan letámadnak engem is. Nekem nincs testvérem (még) és édestestvérem már nem is lesz, soha nem is akartam, sok gyerekkel ellentétben. Nekem is voltak olyan osztálytársaim, akik nagyon akartak kistesót, aztán lett is nekik, az egyiknek 10, a másiknak 14 évesen és örültek neki, szeretik, várták. Engem ez soha nem vonzott. Nyilván ha kiskoromtól kezdve így nőttem volna fel, az más lett volna, de azért 13 év már elég sok. Nekem valószínűleg féltestvérem lesz majd, hacsak apám és a felesége el nem válnak a közeljövőben, mert apám felesége fiatalabb és szeretne majd gyereket, kettőt is. Olyan szempontból nincsen ezzel bajom, hogy nem velük élek, sőt, akkor már egyedül fogok élni, tehát a mindennapjaimat nem fogja zavarni vagy befolyásolni, de különösebben nem is repdesek az örömtől, mert nem szeretem a babákat és a kisgyerekeket és tartok kicsit attól, hogy majd kitalálják, hogy én legyek a bébiszitter. Most anyukámmal és a párjával lakom, 5 éve vannak együtt, már 5

Tapasztalatból mondom hogy ha születne is a kislánynak egy testvére az nem egy olyan "minta" tersvérkapcsolat volna amit ti elképzeltek.

Ha most meg is fogansz/fogan a párod (nem tudom hogy te az anya vagy e) akkor a két gyermek között legalább 14 év különbség lesz. Ez minimum két generáció, ami hatalmas különbség.

Más érdeklődési kör, más barátok és a többi. (Nem beszélve arról ha fiú lesz)

Mire a fiatalabbik gyermek észbekapna, addigra a lányod már felnőtt lenne és megszilárdulna a személyisége.

Valószínűleg már a húszas éveiben el fog költözni, ami esélyt sem ad arra hogy megszilárdítsa a két testvér között a kapcsolatot.

Arra pedig a legkisebb esély van hogy jó kapcsolatot fognak késöbb ápolni.

Hidd el tudom miről beszélek, mert én is így nőttem fel.

Két bátyám van, az idősebbikkel nincs rossz kapcsolatom (tíz évvel idősebb mint én), de ha meghallom a testvér szót akkor ő az utolsó aki az eszembe jut.

Bár én elítélem teljes egészében a "szülés" dolgot, mivel egy roppant önző dolognak tartom, de ha megfogadod a tanácsomat akkor nem fogsz mégegy gyereket szűlni, vagy ha igen akkor vedd számításba azt hogy a másik gyermekedet ha képletesen is, LEHET hogy elfogod veszíteni.

Lehet hogy két gyermeked lesz, de ne várd hogy ők testvérként tekinsenek majd egymásra. Nem csak a magam nevében beszélek.

Ezrt nagyon gondoljátok át.