Ilyet lehet kérni a szülőtől az iskolában?

37# Az érzékenység/allergia szerintem más téma, de ez pont az, amiben nem alkalmazkodhat egy egész világ az adott gyerekhez/emberhez és sajnos ezt meg kell tanítani a gyereknek, mert ez így lesz örök életében. Ő nem ehet mogyorót, mert... Pistike ehet mogyorót, mert... Ez nem megtehetem, vagy nem tehetem meg kérdése (nem hasonlítható egy pár drága cipőhöz) és bár szomorú, ez van. Azt el lehet várni, hogy ne egyen meg egy szelet mogyorós csokit az arcomba tolva a padtársam, közben kárörvendve, hogy "háááhháá neked nem lehet". De az, hogy ne egye meg miattam nyugodtan a szünetben a saját diákcsemegéjét, mert "jajj szegény lelke", hát istenem. Miért jobb burokban tartani és elhitetni, hogy majd soha nem kerül érdekes élethelyzetekbe a problémája miatt!?

Mondom ezt úgy, hogy születésem óta cukorbeteg vagyok, így pontosan tudom milyen érzés kilógni a sorból, mégsem volt ezzel gyerekként sem gondom soha, pedig akkor még sokkal kevesebb diabetikus termék volt. Tudtam, hogy nekem nem szabad és a szüleim ezerszer elmagyarázták, hogy miért nem szabad. Szomorú, a mai napig igazságtalannak tartom olykor, hogy én ezt kaptam az élettől, de ezt kaptam, ez az én harcom. Valakié sokkal rosszabb. A mai világban már sokkal könnyebb, érzékenyeknek is sokkal több lehetőségük van, vagy mondjuk egy cukrászdában sem kell kellemetlenül éreznem magam, mert lehet, hogy én csak kétféle süti közül választhatok, de legalább VAN MIT választanom. Ilyen a mi életünk. Nem várhatom el, hogy minden cukrászda álljon át cukormentes és szénhidrát csökkentett termékek árusítására, csak mert én cukorbeteg vagyok, nem várhatom el, hogy mindig minden helyzetben, ha vendégségbe, vagy tárgyalásra, vagy akárhova megyek, figyelembe vegyék az én életvitelemet és szerintem igenis a közösségben kezdődik az, hogy ezt egy gyerkőcnek be kell tudnia szép lassan fogadni. Nem az a megoldás, hogy az osztályban senki nem eszik szőlőt/epret, mert van egy érzékeny.

És ha a tanár félti a hátsóját, nehogy az az egy érzékeny beleegyen valamibe, amibe nem kellene neki, akkor az ő szüleivel beszélgessen el, hogy tanítgassák a gyerkőcöt, ne az összes többit tiltsa le az adott ételről. Esetleg csoportosan lehet beszélgetni az érzékenyítésről, de azt akkor is túlzásnak tartom, hogy már előírják milyen gyümölcsöt vihet be valaki.

Ha csak az anyagi kérdéseket tekintjük, akkor meg valóba. Miért nem jár mindenki egyenruhában, egyentáskával, egyen füzetekkel, egyen cuccokban, hogy senki ne lógjon ki se felfelé, se lefelé? Miért csak az eper a probléma?

Körberöhögném a tanárnőt ha ilyet kérne...milyen jogon???

A lányom epret, málnát vagy szőlőt szokott vinni esetleg mandarint mert ezeket szereti.

Soha nem ette meg az almát, én sem szeretem, nincs is itthon.

1 doboz málna 1000 ft. Ezt 2 napig eszi. Egy doboz szőlőt durván 4 napig eszik így 250ft/nap

Tényleg nem költhetek ennyit a gyerekemre mert őnagysága azt mondja? 🤣🤣

Innentől kezdve akkor ne is süssek házi zsemlét amibe 800 ftos sonkát és camembert rakok salátával mellé meg cherry paradicsomot mert Ödönke csak vajas kenyeret tud vinni?

Örülök hogy a gyerek megeszik ennyi zöldséget, gyümölcsöt. Más meg panaszkodik hogy nem eszik ilyeneket a gyerek.

Ugyanúgy délután is eszik ilyeneket szóval nem opció hogy majd otthon megeszi

Sőt minden nap visz egy actimelt is suliba magával...

Szörnyű hogy már ennyire be akarnak szabályozni mindent

Szépen leírtad hogy neked is szarul esett hogy nem ehetted meg a másik meg igen.

Ha van rá mód akkor miért nem lehet egy pocit toleránsabbnak lenni a másikkal?!

Te is jobban érezted volna magad hogyha te az almát rágod tízoraira és mondjuk a többi gyerek is az almát rágja és nem a cukros valamit(ez most a cukorra értsd)

Ha megtehetjük higy a gyereket arra neveljük hogy nem csak saját maga létezik hanem figyeljen oda egy kicsit a másikra már jobb lenne a világ.

Addig amíg a szűlők csak magukat és a sajat gyereküket nézik ez a helyzet egyre rosszabb lesz.

Nyilván az én gyerekem is tudja hogy mit ehet de 8 évesen akkor is szomorú lesz és mély nyomot hagy benne,ahogy benned is.

Én nem szeretnék egy önző gyereket nevelni aki tényleg csak magát nézi.

A kérdező gyereke senkinek nem tolta az arcába az ételét, egyedül evett csendben, és a tanár ment oda és kezdte el ekézni szerencsétlent, hogy mit képzel.

Ez kicsinyes irigység, semmi más. Mosdathatod akárhogy, hogy sajnálod a másik gyerek szájából az epret, de ettől még a te gyerekednek nem lesz, az ő szülei pedig nem érzéketlen parasztok, csak többet keresnek.

Túl azon, hogy februárban én sem adnék epret, mert még sz@r gumiszerű ízetlen vacak, ráadásul jó drága...

De az érzékenyítés nem ez. Ahogy írták: ilyen erővel száraz kenyéren és vizen éljenek egész nap, mert van, akinek csak arra telik.

Nem azt kérte a tanár hogy ne egyen a gyerek epret hanem, hogy ezt ne az iskolában tegye!

A te gyerekedet semmi hátrány nem éri ha az epret otthon eszi meg és a suliban meg csak almát. A te gyereked otthon is boldogan fogja megenni.

Viszont Te mint szűlő igy tovább adhatsz egy fontos értéket a gyerekednek ,hogy FIGYELJÜNK EGYMÁSRA és ha lehet ne okozzunk szomorúsagot a másiknak.

Hát nem boldogabb és jobb szűlő lennél ha egy ilyen értékét mont az empátia a gyerekedre hagyhatnál?

Sajnálom a gyermekemet hogy ilyen társadalomban kell felnőnie!

Legközelebb lehet mangót meg papaját küldenék a gyerekkel, aztán megmondanám a tanárnőnek, hogy ez az egzotikus gyümölcs... Nem az, ami itthon is bőven terem.

Ilyen erővel nehogy bármilyen cucca is drágább legyen, mint a legszegényebb gyereké, mert milyen dolog az már...

Ez általános iskola, és nem diktatúra, hogy egYen kaját kell enni, egyenruhában, egy ember szava szerint.

Mindig voltak különbségek és empatikusan viselkedni más, mint lemondani valamiről, amid van, csak azért, mert ez másnak sérti az érzéseit. A gyerekeknek sem kell buborékban élniük, lesz mindig anyagi, fontossági, tehetségbeli különbségtétel és ezt nem úgy kell megoldani, hogy a (bocsánat a szóért) legaljához igazodik az is, aki megteheti, hogy jobban éljen.

48!

Nem lehet így élni, ahogy te írod.

Te végigjártad a közösséget, ahová jár a lányod, és feltérképezted, hogy a legcsóróbb gyereknek milyen ruhái vannak, nehogy a te gyerekedé szebb vagy drágább legyen? Nyaralni sem jártok, sőt, állatkertbe, játszóházba, strandra sem, mert lehet, hogy valamelyik társa szüleinek nem telik ilyen programra, és mi van, ha a gyerek véletlenül elmeséli benn?

Mindig is lesznek szegényebb és gazdagabb gyerekek, ezzel nem tudunk mit kezdeni, arra kell inkább megtanítani őket, hogy Andika nem több és jobb attól, hogy ő epret eszik, ahogy Pistikét sem szabad azért bántani, mert nem olyan szép a ruhája.

Vagy bentlakásos, egyenruhás iskolába kell íratni a gyereket, és nincs ilyen probléma, majd akkor érik őket a pofonok, ha kikerülnek onnan, és szembejön az élet...