Megbántad, hogy megszülted/elvetetted?

Megtartottuk. Szerencsére anyagi gondjaink sose voltak, de lelkileg nagyon labilis voltam abban az időszakban amikor kiderült a terhesség. A kapcsoltunk miatt is, és más dolgok miatt is teljesen padlón voltam, kb depressziós lehettem, de hallgattam a páromra és a szívemre, és most 22 évesen vagyok boldog anyukája egy kisbabának :)

Nálunk is sokszor voltak hullamvölgyek kétségbeesés, kérdések, félelmek, de túl vagyunk a nehezén, és mostmár tudom hogy jó döntés volt.

Sajnálom nagyon ha valakinek nem jönnek be a számításai, (legyen az bármelyik döntés) ígyis úgyis sok nehézséggel jár vállalni a következményeket. Bárcsak mindenkinek így sikerülhetne mint nekünk....

#1 válaszolóra csak annyit jegyezném meg, látván a többi válaszát is, én elfogadom/megertem/tudomásul veszem, ha valaki soha a büdös életben nem akar gyereket, mert nem fér bele/nem érzi magát alkalmasnak/nem akar felelősséget/vagy az anyám p...ja tök mindegy milyen okból.

De ezek a megnyilvánulások arra utalnak, mintha meg lenne győződve róla, hogy másnak is csak ez lehet a jó, és mindenki megbánja, süt a lenézés még a saját barátnő iránt is. Aki csak a saját álláspontját tartja elfogadhatónak, az igen primitív, alulfejlett szellemi szintre vall.

A terhesség meg nem egyenlő azzal, hogy utána csak szarul nézhet ki egy nő. Nyilván van, akinek sokat ront, de az átlagot olyan brutálisan nem vágja haza.

(Én 79 kilósan estem teherbe az elsővel, most 1 évvel a 3. után 61 vagyok, de igazából nem ez a lényeg. A hozzáállás, mások köpködése, még a saját barátnőé is...)

Én megbántam, hogy szültem. Pedig jól átgondoltan, 33 évesen szültem, 9 éves kapcsolatba. Most lesz 3 éves a fiam, és sokszor gondolok arra, hogy visszaforgatnám az időt.

A kapcsolatunk totális csőd a gyermek apjával. Több mint egy éve nincs köztünk semmi testi kapcsolat sem. Pedig előtte jól működött.

Már gondoltunk valami terápia félére is...hátha segítene, leginkább a gyerek miatt. (Én testileg nem változtak, sőt 3 kg-al vékonyabb lettem...170 cm és 54 kg, nincs narancsbőr stb...én valahol lelkiekben változtam...nem tudom mi mehetett tönkre ennyire).

Ha utólag tanácsot kérne tőlem, akinek nincs gyereke, de elmúlt 30, annak azt mondanám, hogy ha ici picit is azt érzi, hogy nem szeretne, akkor ne szüljön.

Én is folyton hezitáltam. Az szüljön aki 100 százalékban vágyik rá.

Megtartottuk. Nekem kellett gondolkodni es feldolgozni. Ferjem nagyon akarta. Igazabol miatta tartottam meg es mar pont idealis volt korban es mert mastol amugysem tudtam volna elkepzelni gyereket. Tehat minden arra mutatott. De feltem azert milyen lesz majd gyerekkel.

Amit sajnalok hogy keves idonk van egymasra, a szexre vegkepp ez frusztral is mert egyebkent a mi kapcsolatunk jo!

Aztan megszuletett az alombabank. Kezdettol aludt, nyugodt, mar nagyobb es nagyon jo lelku stb.. kar lett volna erte. Vele eddig😄 minden konnyu volt. Azota van meg masik ketto az utolso spiral mellett lett. Ot mar nem akarta en viszont igen ha mar igy alakult. Nem tudtam volna elvetetni. Azota mar sokszor megkoszonte hogy kitartottam a baba mellett, mert imadja es bar nem tudta elkepzelni a harmat (regen en se😂) de imadja oket es nagyon orul hogy ennyien vannak. Azt mondta szive szerint meg bevallalna par gyereket de akkor mar soha nem leszunk ketten majd kesobb.

Nekem 20 évesen volt egy abortuszom. Mikor bementem a műtőbe is eszembe jutott, hogy biztosan jó döntést hozok e?

De nem bántam meg. Sőt..

Most, 30 évesen babát várok egy boldog házasságban.

Barátnőm 40 évesen szült, megbánta. Több okból is: hamar egyedül maradt ( még a terhesség alatt elhagyta a párja) és a kora miatt.