Megbántad, hogy megszülted/elvetetted?

"Kérlek, ha eleve nem volt opció az egyik vagy úgy gondolod, jól döntöttél, most ne válaszolj!"

..."szeretnék egy objektívebb képet, arról, hogy melyik a gyakoribb."

Szerintem a kérdező meg akar győződni arról, hogy aki nem tervezetten esik teherbe, ott a többség jól dönt, ha az abortuszt választja vagy úgyis megbánja, ha megszüli...

Hát kérdező, nem az lesz az "objektív kép" ha te csak arra vagy kiváncsi, amiről megerősítést vársz...Lehet, hogy az ismerőseid valódibb bizonyítékot nyújtanak, mint egy névtelen fórumoldal.

Biztos, hogy van példa erre is, arra is, de amíg nem vállal valaki gyermeket, nem tudja megítélni, hogy mit ad hozzá az életéhez vagy éppen vesz el abból.

En nagyon akartam babàt. Úgy éreztem, hogy csak ez hiányzik az életemból. A férjemmel nagyon jó volt a kapcsolatunk, ezen kivül jó munkahelyem, ahova visszavárnának. Megfelelő az életkorom (30.), csodaszép családi házunk. Mi hiányozhatna még, ha nem egy baba?

Nagyon rossz ezt kimondani de én megbántam és szerintem a párom is. Megbántam mert nagyon rágörcsöltem. És bár ez tervezett dolog de en annyira megijedtem tőle, mikor összejött, hogy a 14.hétig gondolkoztam az abortuszom. De igazábol mikor teherbe estem is úgy éreztem, hogy ez talan mégsem nekem való.

Lehet kövezni, de így volt. Persze a ferjem nem engedte, hogy elvetessem, ő meg annál fogntosabb volt nekem, hogy emiatt elhagyjon. Év elején született. Irigykedve olvasom itt az álom baba sztorikat, na hát ő nem az. Kezdetben rendgeteget sirt, azota is eleg nehez termeszet. Pedig szertjuk, de latom a ferjemen, es erzem magamon is, nagyon frusztral a helyzet minket, nem is nagyon élvezzuk.

Ha lesz még gyermekunk az is minimum 5 év mulva az tuti hogy jol atgondolom. Es ha egy pillanatig is nem erzem a 100%-os vagyat ra, akkor beke se kezdunk majd.

Én 19 évesen lettem terhes, megtartottam.

Aztán rá 2 évre védekezés mellett lettem terhes, de elvetettem. Nem fért volna bele még egy gyerek akkor.

Azóta lett munkám, saját lakás és még 2 gyerekem, de ők már tervezett gyerekek.

Elolvastam majdnem az összes választ, nem számítottam arra, hogy ennyire megosztó lesz az eredmény.

Nos, az én történetem szerencsésnek mondható.

Vegyünk egy befolyásolható 16 éves lányt, akinek összejött az első párkapcsolata.

Eléggé naiv voltam szerelmi téren, habár alapjáraton tudtam, hogy mivel játszom. Annyira beleszerettem az akkori barátomba, hogy eszembe sem jutott elvetetni, örültem, hogy "becsúszott", természetesen anyukám hozzáállása is rájátszott erre az érzésre. Szerinte az a normális, ha eszünkbe sem jut az abortusz, mint a gyilkosság gondolata, nem számít a nő magánélete, a gyermek szent dolog. Nos, lehet ez a normális hozzá állás, nem tudom...de végül elmentem nőgyógyászhoz. Ráébredtem és rá is ébresztett egy barátnőm arra (szerencsére), hogy nagyon fiatal vagyok, előttem az élet. Akkor még nem volt illegális a tablettás abortusz, ami vetélést idéz elő. Fájt, és pokolian véreztem, de nem éltem meg tragikusan, sőt megkönnyebbültem. Hogy megbántam? NEM.

Ennek már 10 éve, azóta bebizonyosodott az akkori "szerelmemről", hogy hiába volt 5 évvel idősebb nálam, nem ő volt az igazi és emellett érett sem volt akkor még. Rengeteg rövidebb és hosszabb párkapcsolatom volt azóta. Hatalmas karriert futottam be. Jelenleg a második diplomám csinálom. Bejártam egész Európát, és jelenleg a férjemmel most tervezünk házat venni külföldön.

Ha becsúszott volna az a nem kívánt gyermek, akkor valószínűleg az életem borzasztóan alakult volna... Az érettségiig sem jutottam volna el.

Hogy most tervezem-e a gyereket? NEM. Ez a 10 éves "kaland" csak arra hívta fel a figyelmem, hogy ez nagyon nem az én utam.