Megbántad, hogy megszülted/elvetetted?
Olyanok válaszát várom, akik nem tervezett terhesség alatt gondolkodtak abortuszon és vagy megtették vagy megtartották mégis, de döntésüket azóta megbánták. Kérlek, ha eleve nem volt opció az egyik vagy úgy gondolod, jól döntöttél, most ne válaszolj!
A kérdést nem provokatív céllal írtam, csak sokszor jött szembe velem az oldalon ezzel kapcsolatos válasz pro és kontra. Az én ismerőseim között, csak az egyik oldalról van tapasztalat és szeretnék egy objektívebb képet, arról, hogy melyik a gyakoribb.Azért került az egyéb kérdésekhez, hogy amennyire lehet kizárjam, hogy túlnyomórészt csak az egyik oldal olvassa.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat, de várok még! De kérném, hogy maradjunk a kérdésnél, ne menján át ítélkezésbe, más pocskondiázásába. Én senkit nem pontozok le, tőlem csak zöldet kap, aki a kérdésre válaszol, bármit is, és semmit nem kap, aki nem arra válaszol.
1-es: A kérdés arra vonatkozik, aki megbánta a döntését. Az olvasatom szerint te nem tartozol abba a kategóriába, csak a barátnőd, szerinted. Azt meg nem tudhatjuk, mivel ő nem válaszolt.
Mihago: Nem baj, hogy férfi vagy, de a kérdés azért szól nőknek, mert a végső döntés az övéké, így csak ők tudnak nyilatkozni később a döntésük helyességéről.A ti esetetekben ráadásul sajnos senki nem dönthetett, csak a természet, ettől függetlenül én nem pontoztalak le téged se. Őszintén sajnálom azt, ami veletek történt, de gondolj arra, hogy jó, hogy időben kiderült, rosszabbul is végződhetett volna! Biztosan lesz még gyereked. (Nem írtad, hogy mikor történt, lehet, hogy már van is.)
privátnak: Az objektivitás miatt nem szeretném kifejteni a saját nézőpontomat egyelőre, csak annyit, hogy nem vagyok érintett semmilyen oldalról.
válasza:Én örökbe adtam, mert nem tudtam elvetetni. (17 éves voltam, 18 lettem mire megszületett)
Nem bánom. Tudom, hogy a legtöbb embernek bizarrul hangozhat, de annyira nem is érdekel. Tudom, hogy jobb helyre került, mintha velem maradt volna, és mivel igazán sosem volt az életem része, nem igazán gondolok úgy rá, hogy elvesztettem egy gyereket. Volt egy rossz döntésem, amiből megszületett. Nyilván abortusszal egyszerűbb lett volna, de így valakinek lett egy gyereke, amire vágyott.
Én nem bánom. Később sem vágytam gyerekre és most sem vágyok. Ha véletlenül teherbe esnék, akkor vagy abortuszra mennék, vagy ha ez valamiért nem lehetséges, akkor megint örökbe adnám. De azóta nagyon figyelek a védekezésre.
Egyébként nem hiszem, hogy a szülés maga befolyásolja a testalkatot, rajtam például egyáltalán nem latszik, hogy valaha is terhes voltam. Inkább az életmód számít.
34N
válasza:Nekem nagy dilemmázás után, mikor eldöntöttük, hogy mrgtartjuk, végül elment a baba. Azóta is lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogybegyáltalán hogy gondolkozhattam el sz abortuszon. Most már biztos vagyok benne, hogy nem tudnám megtenni egy "becsúszás" esetén. (Erőszaknál viszont számolni kell egy traumával is, arra nem tudnám hogyan reagálnék)
Azóta van gyerekem és az életemben ő a legjobb dolog. Amennyi munka és energia, annyira hihetetlen sokat ad a saját életemhez is hozzá. Aki nem akar gyereket, megértem de valójában fogalma sincs ennek a megtapasztalásáról, úgyhogy kár fröcsögnie az anyukákra szerintem, főleg, ha saját döntése miatt nincs.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!