Megbántad, hogy megszülted/elvetetted?

Elvetettem. Egy barátnőm, akinek akkor már volt, meg akart győzni, hogy tartsam meg, és majdnem sikerült. Jól megszívtam volna. Ő most válik 2 gyerekkel, elhízott, a combja és a hasa rettenetesen néz ki, a munkahelyén csak szenved. Én a pénzem magamra költöm, az óvodák meg iskolák helyett az nézem, hogy hová utazzak legközelebb, és életem legjobb formájában vagyok. Ő meg.... Egy ideig sajnáltam, de már nem, sőt, kicsit el is hidegültünk. Utólag rosszul esik, hogy rá akart beszélni ugyanerre. Szerintem úgy volt vele, hogy ha ő megszívta, szívjam meg én. Mert tudni kell, hogy az első gyereknél még nem panaszkodott, csak amikor terhes lett a másodikkal. Akkor lehullt a lepel arról, hogy milyen pocsék is egy kisgyerekes élete. Örülök, hogy volt annyi eszem, hogy ezt nem vállaltam be.

Férfi válaszolhat? Én borzasztóan szomorú voltam, amikor kiderült, hogy a kicsink nem maradhat életben. Méhen kívül maradt. Ez a legszomorúbb, amikor nem döntés kérdése, hanem vagy elveteted, vagy meghal vele az anya is.

Tudnám, miért kellett lepontozni a válaszom. Ennyire utáljátok itt a férfiakat, vagy mi?

Első terhességemmel voltam úgy, hogy eredetileg el akartam vetetni (akkor még bizottság működött, nagyon megalázó procedúrán kellett átmenni), de az utolsó pillanatban meggondoltam magam és úgy döntöttem, megtartom. Aztán 15. héten elvetéltem. Megbántam a döntésemet, mert így sokkal nagyobb volt a trauma.

Mihago, azért, mert a kérdés nem erről szól. Egy méhen kívüli terhesség megszakítása vagy egy missed ab teljesen más kategória, az nem választás kérdése.

#1 Te nagyon kàrörvendő ember lehetsz. Örülök, hogy nem ismerlek.

18 évesen estem teherbe a párom akkor 21 éves volt.Ugyan jártunk 2 éve, de mindkettőnk családi háttere rémes volt.Én akkor ápolónőnek tanultam a párom pedig végzett, de szép sportkarrier előtt állt.Beszéltünk abortuszról és hogy mi lenne ha megtartanánk.Végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk.41 éve élünk boldog házasságban, pedig senki sem jósolt nekünk sok jót.41 éves a lányunk még egy lányunk és egy fiunk van.Nem bántuk meg soha a döntésünket.Küzdelmes, de boldog életünk volt,van.

Nem tartottam meg és kicsit sem bánom, sőt...ma sem döntenék másképp. Az egész életem tönkrement volna, ha ott és akkor megtartom a nem kívánt terhességet. Egyáltalán nem volt olyan a helyzetünk, hogy beleferjen egy gyerek, de ha adott lett volna, sem tartjuk meg, mert nem akartunk gyereket, ahogy mai napig sem akarunk, de sajnos egyik védekezés sem 100%-os, ezt a saját bőrömön kellett megtapasztalnom..

Én nem tervezett gyerek vagyok, és anyu azt mondja, mai fejjel nem szülne meg (az utánam következőt el is vetette).