Anyukák nektek is van olyan, hogy elegetek van a gyerekbol?

Az, hogy "altatja", nem jelenti azt, hogy alszanak. Legalább tudnád, hogy nekem mit kell megértenem.

Szerintem a lényegen semmit sem változtat, az oka egyértelműen te vagy. Pontosabban a szeretethiány, amit te okozol. De ezt foghatod, amire akarod. Majd, ha felnőnek ezt annyira, de annyira fogod bánni! Most még talán nem késő, de szerintem egyedül ezt már nem tudod megoldani. Addig biztosan nem, amíg el sem fogadod, hogy az egész a te hibád. Elvvégre anyósod, anyád, a férjed, nem tudja pótolni. Ez az oka, hogy velük sem "jó gyerek".

Kérlek olvasd vissza magadat.

Szerinted aki a saját gyermekéről olyat ír, hogy "eltolnám; ha itt van megbomlik az idilli családról alkotott képem és gyomorgörcsöm van", annál odabent minden rendben van!? Nem, nagyon nincs. És erről NEM a gyerek tehet! Az ő viselkedése már csak következménye annak, hogy valami nincs rendben...

Ez nem szégyen, tényleg jó, ha látod, hogy gond van, de ismeretlenül kérlek, kérj segítséget szakembertől még most, amíg helyre lehet hozni, mert ez csak rosszabb lesz...

Tényleg a legjobbakat kívánom!

Arra nem gondoltál, hogy valami baja, betegsége van a fiadnak? Ezer meg egy dolog lehet. Ételallergia, idegrendszeri fejletlenség vagy bármi. Orvossal beszéltél? Kértél segítséget? Nekünk csak egy fiunk van, de ő is viselkedett így. Azt hittük, hogy megőrülünk. Semmit nem lehetett vele csinálni. Harapott, ütött, fejelte a falat, padlót, ha megpróbáltuk megakadályozni, akkor minket fejelt le. Kértünk segítséget védőnőtől, gyerekorvostól, de mivel náluk aranyosan viselkedett az alatt a negyed óra alatt, míg ott voltunk,azt mondták nincs baj. Aztán a védőnővel beszélgettem, hogy de tényleg baj van és abban maradtunk, hogy eljon egy délelőttre hozzánk. Nah akkor is egy darabig bírta a fiunk, aztán elszakadt a cérna és jött a szokásos viselkedés. Ezután a védőnő megbeszélte a gyerekorvossal, hogy javasolja a kivizsgálást és beszélt a neurológus főorvos nővel, aki a pedagógiai szakszolgalatnal dolgozik mehettünk bizottsági vizsgálatra. Ott megerősítették a gyanúnk, hogy a beszédével le van maradva, a szellemi fejlődése viszont megelőzte ezt és hatalmas frusztrációt okoz ez neki. Mivel mellette folyamatosan légúti betegsége is volt, javasolták, hogy keressünk fel egy hozzáértő ful-orr-gégészt és kezdjük el a fejlesztést. A doki megállapította, hogy hosszú ideje arcüreggyulladása volt (házidoki szerint nem volt) és a fülére is ráhúzódott. Kapott extra adag antibiotikumot. Végre kikeveredett a betegségből, a gyógypedagógussal nagyon jól tudott együtt dolgozni és egy hónap alatt beindult a beszéde és elmúlt az agresszív viselkedése. Mintha kicserélték volna. Voltunk előtte egyebként maganuton egy dokinál, ő azt mondta, hogy nincs semmi baja csak nincs türelmünk hozzá.

Ezzel az egésszel csak azt akarom mondani,hogy ahelyett hogy el akarod lökni magadtól meg kikészülsz, inkább keresd meg a baj okát. Mert valami van!