Anyukák nektek is van olyan, hogy elegetek van a gyerekbol?

Én csak egyet nem értek kérdező! Hol van az apa a történetből? Úgy értem miért a gyakorikérdéseken kell kérdezned vad idegen emberektől, miért nem a férjeddel/pároddal beszéled meg ezt? Ő hogy látja? Ő miért nem neveli a gyermeket? Elhiszem, hogy sokat dolgozik és te vagy vele otthon, de ahhoz a gyerekhez pont ugyanannyi köze van, mint neked. Ő mit tesz, mikor látja, hogy így bánik a testvéreivel?

Lehet nem lesz szimpatikus a válaszom és gyanítom, néhányan nekem is esnek, mert NINCS SAJÁT GYEREKEM, mégis válaszolok. Van egy unokaöcsém. Sokat vagyok vele, most is itt van, de egész hétvégén itt volt, ahogy minden délután is. Én hasonlóan érzek sokszor iránta, mint amit te itt leírtál. Neveletlen, hisztis, kiabál. Hazudozik, spicliskedik, ordít. Ha próbálok pl édesanyámhoz (nagyanyja) beszélni, akkor nemes egyszerűséggel megragadja az államat és maga felé fordítja, mert őrá kell figyelni. Vagy minden úgy van, ahogy ő akarja, vagy házat megremegtető hisztéria, csapkodás, rugdosás, pofozkodás. Kicsit mindenki fellélegzik, mikor az anyja nagy nehezen méltóztatik elvinni. Amit mi mindannyian (szüleimmel, másik testvéremmel együtt) látunk nővéremen: következetlen, türelmetlen a gyerekekkel. Nincsenek szabályok, nincsenek határok. Ha egy dologra azt mondja, hogy nem, akkor elég egy kis hiszti, ordibálás és akkor inkább azt mondja, hogy jól van tessék. Azonkívül már a leírásban is ott van, hogy a kedves anyja, amikor csak lehet, lepasszolja a nagyanyjának. Mikor látogatóba jönnek, akkor is alig várja, hogy vki véletlen arra tévedjen, ahol ők vannak, mert nővérem azonnal lelép és onnantól kezdve az vigyáz a gyerekre, aki ott van. Nem kér meg rá, egyszerűen csak úgy jártál. Utálja ezt a gyereket és érzékelteti is vele. Minekután szabályok és határok nincsenek, ezért a gyerek nem érzi magát biztonságban, nem tudja meddig mehet el és emiatt viselkedik úgy, ahogy. Hozzáteszem ,valóban nem hülyék ezek a gyerekek, érzi ő, hogy nem kell az anyjának. Aki most is vmi újabb pasijával weekendezik az ország másik felében. Ezt a gyereket igazából senki sem szereti rajtunk kívül, de nekünk is, elsősorban édesanyámnak is megterhelő egy ilyen neveletlen gyerek.

Ugyan azzal nem értek egyet, hogy mindenki egyből a te torkodnak esett, mert ha hibás is vagy, akkor sem egyedül, legalább annyira lehetne a kedves férjedre is mutogatni, ugyanakkor én is azt gondolom (lehet nincs igazam), hogy te valójában vmiért nem szereted ezt a gyereket. Különbözik a másik kettőtől, ami neked nincs az ínyedre, emiatt másként kezdtél viselkedni vele, amit ő megérzett. És ez lett belőle!

Egyébként egyik legjobb barátnőmnek 2 éves kisfia van, ő is szokta mondani, hogy néha jó lenne pár napra az a régi, gyerek előtti élet. Szerintem amúgy nagyon jó anya, ennek ellenére is!

#42 kommentre: nem tudom, miféle szakemberrel beszéltél, de ha az lenne, tudná, hogy nem gyanakodni kell, hanem vizsgálni, valamint a számtalan módszerről is beszámolt volna, amit mellesleg ha kis időt szánsz rá, megtalálsz a neten is dióhéjban. Rengeteg mozgásos, játékos beszélgetős terápia van arra, hogy jobban érezze magát a bőrében a 3 éves. De ha nem vizsgáltatod ki, esélye sincs.

Egy szakember.

Nem az a lényeg, hogy mi, hanem, hogy foglalkozni kell vele.

Tökmindegy h hiperaktív vagy akármi, nem a diagnózis a lényeg, hanem, hogy legyen vele foglalkozva!!! Tenyleg millió módon lehet segíteni az ilyen gyereken!