Nektek volt már olyan, hogy elegetek van a családotokból? Hogy legszívesebben elköltöznétek?

"Nagyon rossz házasságban az elejétől."

De azért szültél neki 3 gyereket, gratulálok. Csak őket sajnálom.

Te szoktattad hozzá őket a kiszolgáláshoz, edd meg amit főztél.

És ha van másnak is ilyen problémája akkor mi van?

Két verzió létezik. Volt valakinek, de sokkal bátrabb nőszemély volt mint Te, és kilépett a megromlott házasságából, vagy abból ami már eleve rossz is volt. Most éli világát, nyugodt körülmények között megbeszélte a férjével hogy nincs értelme, így a gyerekek is megérthették és akkor látogatják a másikat amikor ők akarják.

Másik verzió az hogy benne maradsz életed végéig, újabb 50 év cselédként, amitől majd csak a halál ment meg. Ha nem vonzódsz a férjedhez akkor mit akarsz még tőle? Veszekedtek is a gyerekek előtt? Ők szívják meg a legjobban ha igen. Egy normális szülői példát nem látnak, csak hogy a nő csinál mindent mint egy cseléd.

C verzió: beszélsz a férjeddel hogy valami nem okés. Addig próbálkozol amíg meg nem hallgat, ha nincs hozzá türelmed, vagy neki nincs, akkor javaslom a fentebb említett két verzió egyikét, gondold végig melyik éri meg jobban. Esetleg új szabályokat vezethetsz be játékos módon a gyerekeknek is hogy segítsenek be. Nem tiltást, hanem szabályokat, kölcsönös megegyezés, akármit. De alapvetően a kezedben van a döntés, beköltözöl a temetőbe, nézegeted a koporsód, lehúzod a rolót, vagy változtatsz.

A változás lehet a munkádban is jól jönne. Mert ha ott kiválóan teljesítenél, és elérted volna életed célját, akkor most nem hiszem hogy nagyon szenvednél.

A gyerekek miatt meg nem kell együtt maradni.