Miután megszületik a baba a külön kassza hogy működik egy családnál?

"Mégis mire? Magatoknak? Egyedül akartok világ körüli útra menni? Vagy a pasi olyan megbízhatatlan hogy ha közös kassza lenne akkor elköltené az egészet, vagy mi??? "

Nem, csak vannak ezen a világon olyan emberek, akik önállóak és saját igényeik vannak.

Nekem pl. nincs kedvem minden egyes alkalommal megkérdezni a férjemet, hogy vehetek-e új cipőt vagy épp ruhát ha ahhoz van kedvem, mert a pénz "közös". És arra sem vagyok kíváncsi, ő mennyit költ az autója ápolgatására meg mennyiért vesz elektronikai kütyüket, játékokat, a magánügye!

Ha ruha kell nekem megveszem, a saját pénzemből és nem kérdezem, belefér-e a havi keretbe, mert az én pénzem és én döntöm el, belefér-e. A férjem ugyanígy. Különben igen, lehet hogy zavarna mire mennyi pénzt ad ki és őt is, hogy én - mert a férfiak és a nők általában mást tartanak fontosnak és értékesnek az anyagi dolgok között, ezért bőven meglehet, hogy ő az 5. pár csizmát tartja feleslegesnek, én meg az újabb PS4 játékot. Akkor is, ha a havi keretbe bőven belefér.

Szerintem a pénz magánügy, és kész...

A közös célokra, nyaralásra, stb. nyilván közösen teszünk félre, ez nem kérdés. De azt nehogymár a közösből rakjuk el, hogy ő pl. 3-4 milliós autót vesz, én meg 1,5 milliósat, mert kell a francnak olyan drága, mint ami neki van. Nem látom be, hogy a közös kasszánál az ilyet hogy lehet fair módon kezelni pl.? Ő is mondjon le a drágább autóról, mert nekem nem kell és nehogymár annyival többet elvigyen a "közösből"? Vagy én is vegyek drágábbat, hogy "egyenlők" legyünk??

Nem egyszerűbb, ha mindenki maga rendelkezik a pénzével, és nincsenek ilyen problémák? Dehogynem...

#41

Nem kell méricskélni. Ha már autó: a férjem vett egy kvázi roncsot és addig szerelgette, amíg működőképes kisbusz lett belőle. Egyet kötöttem ki: legyen biztonságos. Az anyagi résszel nem foglalkoztam, mert tudom, hogy nem fog túlköltekezni.

Nekem meg egy városi kisautót vettünk, mert bénán parkolok és egy batár nagy kocsival csak rommá törném a többi autót.

Amikor az enyémet vettük, csak azért kérdeztem meg, hogy megéri-e, mert ő ért az autókhoz. Megnézte, megérte, megvettük. Fordítva már nem kérdezgetett, én meg ahogy írtam, bízom benne, hogy a szükségesnél többet nem költ rá.

Olyan még nem igazán volt, hogy egymást korlátoztuk volna a költésben, hiszen mindketten azonosan gondolkozunk a témában. Nagyobb összeg kiadásakor szólunk, de csak tájékoztatásul, hogy a másik ne keresse pánikszerűen a hiányt.

Mint írtam, kocsikhoz ő ért, nem szóltam bele. Ingatlanhoz én értek, így a házvásárlásnál én alkudtam, én intéztem a hitelt (ő bennem bízva aláírta, mert szakterületem). Mindketten jó üzletet csináltunk.

Befektetési kérdésekben pedig nekem vannak delegálva a döntések, mert én bankban dolgozom és jobban átlátom.

A közelmúltban egy dolgot beszéltünk át, bár nem csak anyagi megközelítésből: van egy átképzés, ami g..i drága, a megtakarításunk nagy részét elviszi, ráadásul fel kell mondanom és bevétel nélkül maradok fél évig. Ezt átbeszéltük, hogy kire milyen (nem csak anyagi) teher hárul és milyen jövőbeli előnyökkel jár majd.

Osztottunk-szoroztunk és megegyeztünk. Milliós tétel, így ezt tényleg illik megbeszélni.

Azért azt el nem hiszem, hogy téged "nem érdekelne", amikor a férjed 4 milliót költ egy autóra közös kasszán, és kicsit sem éreznéd úgy, hogy jobb helye is lenne annak a pénznek.

Mi elég jók keresünk, tudunk bőven félretenni ezért is működik jól a külön kassza, de őszintén, ha a pénz közös lenne, én nem hiszem, hogy jól viseltem volna azt az autóvásárlást, főleg úgy, hogy a régi autója sem volt rossz állapotban. Ha "közöm" lett volna ahhoz a pénzhez, azt mondtam volna inkább fektessük be. De nem az én pénzem, így nem is zavart egy pillanatig sem.

Nekem azért fura amiket a 41-es ír, mert nekünk az alap hozzáállásunk is teljesen más a dolgokhoz. Ha már családod van bennem ilyen fel sem merül hogy ez az enyém, ez a tiéd... Mi közös kasszán vagyunk (egy bankszámla két bankkártyával), és nem, nem kell egymástól engedélyt kérnünk, ha veszek magamnak egy új felsőt vagy új csizmát. A közös kasszának pont az a lényege hogy megbízol a másikban annyira, hogy nem kell minden 5000 Ft-al elszámolnod, ez fel sem merül, hiszen egyértelmű, hogy mindketten arra költötök amire kell, és annyit, amennyit kell. Ezt nem tudom ennél jobban leírni de ez annyira természetes nálunk h nem is értem páran itt miket írnak arról h én pénzem, te pénzed stb. Nagyobb kiadásokat megbeszéljük ha kell pl. új hűtő vagy ilyesmi de egyébként nem méricskéljük a pénzt egyáltalán. (persze félrerakni is tudunk általában, de az is közös).

Olyan sincs, hogy a férjem önállóan vesz 4 milliós autót, hiszen azt is együtt beszéljük meg h milyen legyen, együtt választjuk ki stb. és ő nem fogja a családi kasszát lenullázni csak azért mert 10 milliós autóval akarna villogni, hanem tudja h mennyi a keretünk, és nem csak ő fogja használni hanem nyilván együtt is és a család is. AMikor két autónk volt, akkor sem volt olyan h hú most tiéd a drágább mert te többet keresel, felváltva használtuk őket praktikussági szempontok alapján.

Nekem ez a külön utas dolog nem tetszik, az olyan mintha nem egyek, nem egy család lennétek és mindenki külön utakon járna. De persze mindenki úgy él ahogy jól esik.

44-es, pont ez a különbség, hogy mi nem feltétlenül arra költünk, amire kell, és nem annyit, amennyit kell. Erről beszélek, hogy költséges hobbik esetén más a helyzet. Nem 5 ezer forintról van szó.

Olyan családban, ahol meg kell gondolni a kiadásokat, az működik, amit te mondasz.

A bevásárlás nagyságú kiadásokat nem szoktuk elszámolni. Éppen az fizet, aki vásárol. Szóval ne ugy képzeld, hogy azt számolgatjuk, ki vette a sajtot, és a másik nem ehet belőle.

Itt csak arról van szó, hogy pl. nem beszéljük meg, ki mikor és mennyit költ a saját hobbijaira, mert van rá kerete.

Én nem a helyzetet érzem megalázónak, hanem egy ilyen """""élettársi""""" kapcsolatot. Nem értem, hogy egy ilyen együttlétezésnek mi a mozgató rugója.

Azért nyugtass meg, hogy Ők (is) 200 felett keresnek fejenként alap helyzetben, mert ilyet a büdös életben nem láttam még 120 nettos keresetűektől.

Azt javaslom,hogy a férfi menjen el GYes-re, a nő meg teljesedjen ki a fodrász szalonban.

46-nak: (44-es vagyok)

Nem akarok erről vitázni mert mások vagyunk, másképp élünk, de ha mondjuk valakinek költséges hobbija van, és arra sokat költ, akkor is szinte mindegy hogy azt úgymond "saját" pénzből teszi, vagy közösből, mert végül is így is úgy is a közös vagyonotokat csorbítja, hiszen akkor más dologra neki is kevesebb marad. Remélem érthetően írtam le, szóval szerintem az extrém kiadások mindenhogy közös döntés eredménye kell hogy legyen, illetve mindenki addig nyújtózik amíg a takarója ér, ha olyan sokat kerestek ahogy írod, hogy nem kell meggondolni minden kiadást akkor ismét itt a kérdés: mért kell külön kuporgatni a pénzt, ha egyszer úgyis költhettek szabadon akkor egyszerűbb lenne a közös bankszámláról, nem?

Meg mint azt már írtam, a megmaradt pénzt meg úgyis valami közös célra fordítja az ember pl. közös utazás, ház felújítás stb

Vagy ha pl az egyik fél sokkal többet keres mint a másik és mégis a másik szeretne valami költséges hobbit akkor a jobban kereső mért ne támogathatná ha neki jobban telik rá, mért kell ezt külön intézni?

Basszus, a közös kasszásozósok a legnagyobb szarrágók. Mindenben korlátozzátok egymást a házastársatokkal, mindenbe beleszóltok, de a külön kasszát fikázzátok, ahol ilyen nem fordul elő?

Nem értitek, hogy pont a külön kassza a bizalom legnagyobb jele? Nekem nem kell látnom a férjem fizetését a közös számlán, mert MEGBÍZOM benne, hogy úgy számol a saját pénzével a saját belátása szerint, hogy az ne okozzon gondokat. És ő is ugyanígy MEGBÍZIK bennem, anélkül hogy ellenőrizne, beleszólna, magyarázna, engedélyt kérne vagy parancsolgatna.

Nálatok mi van? Annyira nem bíztok egymásban, hogy külön számlátok legyen. Egymáson kéritek számon a közös pénzt, azt is a másik orrára kötitek, ha kilyukadt egy zoknitok és új kell, mert 1000 ft hiányt is számonkérne rajtatok. Ez a bizalmatlanság...

"Ha azt mondom kellene pár bugyi,cipő,elmegyünk,veszünk. "

Mint a gyerekek. Szóljuk anyunak, apunak, hogy bugyi-cipő kell, vegyünk, fogja a kezünk.

Ha egy felnőtt embernek ilyesmi kell, nem a száját járatja és kéreget a párjától a "közös" pénzből, hanem megveszi magának a SAJÁT keresetéből.

"Ha együtt vagyunk boltba,látok valami jót magamnak,a gyereknek,megnézzük jó e és megvesszük. Ugyanígy párom is."

Nálunk meg mindezt képesek vagyunk egyedül is eldönteni, nem vagyunk egymás seggébe nőve. Önálló lények vagyunk, attól még hogy összeházasodtunk és szeretjük egymást még külön is tudunk létezni, és nem kérjük egymás engedélyét ahhoz, hogy vegyünk egy játékot a gyerekeknek.... szánalmas komolyan.

"Neki a kávé a szenvedély,az csak a starbuckbol van. Drága,"

STARBUCK :D Elsírtam magam a nevetéstől... és "drága" haha, ez remek.

"De mi nekünk egy szó nem hagyta el a szánkat sosem a másik költekezésére."

Persze, csak mindenről beszámoltok, engedélyt kértek, indokokat kerestek, győzköditek egymást...

Hiába mondom, biztos nem fogod elhinni: gyönyörű a felnőtt lét, ahol önállóan hozhatsz döntéseket. De egy ilyen nagyranőtt fehércseléd mint te, ezt valószínűleg sosem fogja átérezni, mert az egész szövegedből sugárzik a szolgálatkészség. Saját igényeid nincsenek is...