Anyukák! Ti is imádjátok, hogy nem kell dolgoznotok, mióta van a babátok? És azt, hogy szabad lett hirtelen az ember?

Talán azért #36-os mert senki nem tudja előre hogy neki ilyen problémás, vagy szik-alszik babát dob e gép, másrészt meg a médiában csak a habos babos dolgokat nyomatják. Már bánom hogy nem olvasgattam többet a gyakorit szülés előtt, mert nekem mindenki csak a szépről áradozott... Aztán kaptam egy hasfájós, fogzást borzasztó nehezen viselő, szeparációs szorongó, majd most 2 éves korára iszonyat dackorszakos gyereket. Ennyit még sosem sírtam mint az utóbbi pár hétben, és nem, nem imádom hogy nem kell dolgoznom, alig várom hogy bölcsibe beszokjon a kisfiam és mehessek vissza. Szabad egyáltalán nem vagyok, ez a szó nem is értem hogy jöhet szülés után valakinek, hiszen 0-24ben egy kisemberrel kell foglalkozni.

DE mindezek ellenére szeretem a kisfiam, és nem bántom a kérdezőt. Ő szerencsés, kívánom így is maradjon.

"Minek szültök ha ennyire pokolként élitek meg ezt az időszakot?"

Szerintem te valamit nagyon félreértesz. Attól, hogy valakinek minden perce be van osztva, elvégzi a házimunkát (nincs bejárónője, nem étteremben ebédelnek és senki se mossa ki helyette a szennyest), keveset alszik és még kefélni sincs ereje, mert örül amikor este 10-kor bedőlnek a párjukkal az ágyba és esetleg tudnak néhány órácskát pihenni, szóval mindezek ellenére lehet ez az életünk egyik legcsodálatosabb időszaka. A gyerek is csak az első pár hétben van el egyedül, ahogy egyre többet van ébren és kinyílik a világra, onnantól foglalkozni kell vele. Az, hogy sokak szerint elvan magában az ő bajuk, csak aztán meg csodálkoznak, hogy mi gyerekeink mennyivel okosabbak az átlagnál. Ha van egy kis időm akkor eldönthetem, hogy magamra szánom, vagy leülök a gyerek mellé játszani, mesélni, beszélgetni, zenélni, amiből ő profitál, mert fejlődik. Aztán van úgy, hogy nem is csak egy gyerek van...

Minket például állandóan amiatt irigyelnek, hogy kertes házuk van és milyen jó is munka után kiülni a kertbe a madárcsicsergést hallgatva pihenni, teázni, beszélgetni. Aha, persze, az álmunkban. Melóhely után folytatódik a munka otthon. Mikor besötétedett szétnézel és látod, hogy mennyi mindent nem sikerült ma megcsinálnod. Azt nem veszik figyelembe, hogy nincs olyan, hogy ne lenne munka a ház körül. Szép a lakás, szép a kert, okosak és ügyesek a gyerekek, csakhogy ez nem maguktól alakul így hanem a mi munkánk nyomán, amiben benne van az, hogy reggel 5-től este 10-ig nincs megállás.

Még egyszer: Ez nem panasz, hanem a saját vállalásunk, tehát sajnálni sem kell érte. Viszont az bicskanyitogató, amikor irigykednek arra amink van és nem látják mögötte a rengeteg munkát. Én is sok olyat ismerek, akinek marhára van ideje gyerek mellett is mindenfélére. Az ilyennek általában vagy annyi pénze (illetve segítsége) van, hogy mással megcsináltatja a nemszeretem munkákat, vagy valaminek (esetleg a gyereknek) a rovására megy a saját magára szánt idő. Nem irigylem őket és nem lennék a helyükben.

Mindenesetre szeretném, ha a kérdező tisztában lenne vele, hogy mennyire ritka az az anyuka, aki hozzá hasonlóan szerencsés, és nekik valószínűleg csak 1 kicsi gyerekük van, nem több.

Kedves utolsó,mivel nekem írtad én válaszolok.

Nem foglalkoztam non-stop a gyerekkel.Főztem mellette,és vittem a háztartást,helyettem sem csinálta meg senki.És leraktam a gyereket ilyenkor a járókába,játszószőnyegbe,egy légtérben voltunk.Ha sírt egy kicsit akkor sebaj.Nekem,a páromnak és neki is kell enni,tehát főznöm kell.Nem élhetünk mocsokban tehát takarítani kell.Erre szokttam,hogy ezeket a tevékenységeket mellette is el tudjam végezni.Reggel felkeltünk mikor keltett,és beraktam neki az ágyba a kis játékokat,pár hónaposan tök jól elvolt vele.Én addig megkávéztam,megreggeliztem.És miért alakult így? Mert erre szoktattam rá.És nem kellett egyszer sem sírni hagyni emiatt.

Oké,szerencsém volt nem fájt a hasa,nem fogzott,de mindezek mellett sem kapattam el,mert nekem kellett idő magamra is (nem körmösre,meg kozmetikusra,hanem egy nyugodt reggelire,egy forró fürdőre pl).Egy gyerek pedig játszon el magában is.Most 5 éves,rengeteget játszunk,korához képest értelmesebb,tisztán,gyönyörűen beszél,6-7 éves szinten van az óvónők szerint,büszke vagyok rá.Mai napig olyan,hogy ha pl.tanulnom kell vagy főznöm,megérti,Tudja ha befejezem akkor ő jön.Vagy játszok vele egy órát,de utána főzök.

És ez a normális.Nem az,hogy szalad a ház,üvölt a gyerek anyuka meg egy hisztigép (imételem: akinek fogzós,hasfájós,alig alszanak az más,de az sem tart örökké)

És nekem is egy 120 nm2-es ház van a nyakamon,kerttel,meg még veteményesem is van.Soha nem szakadtam bele az itthon létbe,igaz hogy nem is kaptam rohamot ha csak jövőhéten tudtam kidudvázni például.Az a baj a mai anyákkal,hogy egy csomó dolgot túlreagálnak (jaj,sír a gyerek mert kimentem kakálni,ettől most biztos lelki sérült lesz) egy csomó dolgot meg nem vesznek lazán amit kellene (nem kell minden nap 2 órát állni a konyhában,nem baj ha pár nappal később nyírom le a füvet)

"Minek szültök ha ennyire pokolként élitek meg ezt az időszakot?"

Mert senki nem mondta előre, hogy ekkora kbszott nagy szívás. Ha tudom, várok még tíz évet, az biztos!

Jah, kérdező, perszeeee, veled örülök, hogy te nem szívod... (még)!

"Nem mindenkinek ennyire strapás a gyereknevelés, mit itt a legtöbb válaszolónak. A világ legnagyobb hazugsága, hogy az embernek nincs ideje hajat mosni stb...kifogás!!!

Cseréljünk életet egy hétre és utána megnézem, hogy áll a hajad! Komolyan! 2 két év alatti gyerek, háztartás, suli, munka és egyebek, segítség nélkül! Szeretettel várunk, én meg végre olvasok, alszom és kiírom ide, mekkora fsza az élet!