Anyukák! Ti is imádjátok, hogy nem kell dolgoznotok, mióta van a babátok? És azt, hogy szabad lett hirtelen az ember?

Én is alszom egész nap, mert a rend megcsinálja magát, ahogy a főzés, takarítás, mosás, teregetés, gyerekért az oviba, tanulni a nagyobbal és a többi... :)

Nem is értem miért ájulok bele minden este az ágyba, biztos velem van a gond, viszont én ezt élvezem. Számomra ez az életem értelme, hogy velük élek és értük dolgozom. Másnak meg más.

Amikor az első gyerekem megszületett, fogjuk rá, hogy így voltam vele, bár nekem hiányzott a felnőtt társaság (ott, ahol laktunk, csak öregek laktak szinte, meg diákok, nekem napközben nem igazán volt kivel beszélgetnem, a játszótéren mindig egyedül lézengtünk, a barátaimnak meg sem akkor, sem most nincsenek még gyerekeik). Viszont én gyed alatt nagyon sokat tanultam, hogy jobb munkahelyre tudja majd visszatérni, ha már újra dolgoznom kell. Nem éreztem úgy, hogy későn kelhetek, mert én azelőtt délre jártam dolgozni, úgyhogy jóformán addig aludtam, amíg akartam (alapjáraton maximum 9-kor amúgy is magamtól ébredek). Baba mellett 6-tól ébren voltam. Olvasni sokat olvastam mindig is, de egy év alatti gyerek mellett nekem csak nagyon kis szakaszokban ment. Munka mellett sokkal többet olvastam, például útközben, ebédszünetben, stb. Az viszont tény, hogy az egész nap a miénk volt, amíg itthon voltunk, és úgy osztottam be, ahogy én akartam.

De ez már 9 éve volt majdnem :)

Most a kicsivel vagyok itthon. Hát ez így már egész más. Tök jó, hogy itthon kötetlenebbül osztom be az időmet, de egyáltalán nincs az az érzés, hogy miénk az egész nap, hiszen időre menni kell a nagyért, nincs az, hogy kettőkor gondolok egyet, és lemegyünk kirándulni a babával, hiszen három után ott kell lenni a nagyobbért az iskolában, aztán hazajönni, tanulni, vele is játszani, beszélgetni, úgyhogy délelőtt minden házimunkával végezni kell, hogy délutánra már ne maradjon semmi. A kicsi most 3 hónapos lesz, jól elvagyunk, imádok vele itthon lenni, és persze, könnyebb ez, mint minden nap időre bejárni egy munkahelyre és egyhuzamban 8 órát dolgozni, de azért ez sem olyan egyszerű szerintem. Ettől még élvezem a dolgot, sőt, szeretnék harmadik babát is hamarosan. De az nekem nagyon furcsa, hogy most nem tanulok semmit. A nagynál úgy megszoktam, ovis kora végéig tanultam, és olyan jó volt :) Viszont ha a csed-em lejár, biztos, hogy elkezdek itthonról dolgozni, már vannak terveim, lassan el is kezdem intézni a papírmunkát hozzá. Na meg az itthon töltött idő alatt én azért szeretnék a szakmai dolgokkal is lépést tartani, úgyhogy ha mást nem is, de a szakfolyóiratokat próbálom rendszeresen átfutni.

Kérdező, ne foglalkozz a rosszindulatúakkal! Örülj neki, hogy ilyen jól éled meg ezt az időszakot. Én is, mikor az első babám kicsi volt, mindenféle közös programot szerveztem Vele, és elvégeztem két OKJ-tanfolyamot.

Most, hogy már lassan 7 éve vagyok itthon, és a legkisebb is elkezdte az ovit, úgy érzem, hogy végre szabad lettem, és mehetek vissza dolgozni :) (már ha lesz hova)