Anyukák! Ti is imádjátok, hogy nem kell dolgoznotok, mióta van a babátok? És azt, hogy szabad lett hirtelen az ember?

Kedves kérdező: élvezd ki, mert 2-3 hónap és véget ér ez az időszak.

Nekem mondjuk így ebben a formában sajnos nem volt benne részem, hasfájós, nem alvós volt a lányom, 2 hetesen már csak 10 órát aludt napi szinten és azt is összevissza, így amint volt fél órám, feküdtem le, de sajnos 20 percnél többet egyben nem tudtam aludni.

Na erről ennyit, elmúlt ez is, kb. 6-7 hónapos volt, mire kialakult a napirendje, elmúlt a hasfájás, akkor már nem ő diktálta az időbeosztást - ahogy írod - hanem valóban én, és onnantól kezdtem igazán élvezni az anyaságot. Olvasni nem jut most sem időm, aludni is keveset alszom, mivel kert van, veteményes, szombati suliba járok, háztartás stb elviszi az időt...de ez persze még mindig százszor jobb mint dolgozni, tehát rendszeresen leírom azoknak, akik sírnak hogy a férjük dolgozik de hogy ők is dolgoznak mint anyák és a férjük nem segít, hogy még mindig inkább vagyok itthon és dolgozom 12 órát a gyerekemnek mint anya, mint 8 órát egy cégnél mint alkalmazott :)

Egyébként szerettem dolgozni, de valóban nagyon jó ez az időszak, nem cserélném el, semmi pénzért nem mennék vissza dolgozni, míg anyagilag nem muszáj. Most 2 éves a lányom egyébként, és pocakban a tesó, úgyhogy egy darabig maradok. Hogy hogyan fogok visszailleszkedni na azt én sem tudom. Főleg hogy kertvárosban lakom, agglomerációban, itt minden olyan mint a "lila akácközben", na most innen vissza menni a nagy büdös Pestre, dupla olyan szürkévé teszi számomra az újra munka gondolatát.

Nem hinném, hogy azért írta ki a kérdést a kérdező, hogy más szarul érezze magát. Miért kellene csak arról írni a gyk-n, hogy fáj a gyerek hasa, nem alszok fél éve egyhuzamban 3 óránál többet, nem tudom leszoktatni a ciciről, megcsalt a férjem, tönkrement a kapcsolatunk, stb?

Kérdező! Örülj a babádnak és élvezd ki minden pillanatát :)

Az én gyermekem (most 21 hónapos) szintén hasonló baba volt, mint a tied, imádtam hogy betettem a babakocsiba, cuccot összekaptam és mentünk kirándulni, nagyokat sétáltunk, mai napig imádjuk a baba-mama programokat, járunk úszni, játszóházba, stb, bár én már 2 hónapja visszamentem dolgozni, de megadatott az a szerencse, hogy részmunkaidőben melózhatok, így ebédre már otthon vagyok, szóval a d.utánok ugyanúgy megmaradtak nekünk :)

Aztán őszintén, várom, hogy jöjjön a kistesó (remélem hamar szeretne jönni) és újra otthon lehessünk együtt. De mielőtt félreértés esne, nem azért akarunk megint gyereket, mert büdös lenne a munka, csak úgy érezzük, hogy négyen leszünk kerek egész :)

ha-ha-ha-ha! Hajnali 3-kor etetem a babát, fél 5-kor véglegesen kelek, mert viszem a nagyot edzésre. összeszedem, majd viszem őket óvodába iskolába, hazajövök a picivel, megfőzök, viszem orvoshoz vagy fejlesztésre aztán összedem a nagyokat, szétosztom őket az edzésekre, hazajövök tornáztatom a picit, nem is sorolom.

Amikor dolgoztam 6-kor elég volt ébrednem. Sőt sokat sütöttem, kertészkedtem.

Ettől független ez életem legszebb időszaka, el nem cserélném a 6 órai kelésre.

De nem is tudnám a te életed élni, nekem ha nincs dolgom, unatkozom. :) Én kb megbolondulnék.

Na jó, egy 8-reggel 7-ig alvásnak azért egyszer örülnék! :)

Nem tudom, hogy csinálod, kedves Kérdező, de nekem sem sikerül kipihennem magam :)

Éjjel kétszer kelek szopiztatni-büfitetni-pelustcserélni, ha fogzási gondok vannak, akkor többször is.

Ha nyűgös bármi miatt, hiába van napirend, borul.

Hajat mosni jó, ha kéthetente tudok.

Terhességem alatt olvastam el utoljára könyvet elejétől a végéig.

Mindezek úgy, hogy kislányom nagyon nyugodt baba, mások panaszkodnak, hogy az övék mennyit sír!

Szóval oszd meg kérlek a titkodat:jó az időbeosztásod vagy segítséged van..vagy? :))

jah és még egy. Az se biztos, hogy változni, nehezedni fog, ahogy nő, meg elkezd kúszni-mászni. Nálunk pl semmivel nem lett nehezebb, sőt talán még könnyebb is, mert már élvezi ő is a (nyilván neki való, őt érdeklő) programokat és annyira jó nézni, ahogy tud örülni minden kis "hülyeségnek" :) pl ha talál egy jóóóó nagy faágat vagy botot (ahogy ő hívja) :) olyan diadalittasan tud kiabálni, hogy boooot és örül magának, aztán úgy közlekedünk, hogy húzza maga után az ágakat :)))) vagy ha talál valami különlegesebb kavicsot, nahát attól is olyan boldogságban van :) és már olyan szépen lehet vele kommunikálni, énekelve sétálunk, kiabál a kutyáknak, macskáknak...

Szerintem eddig ez a legszebb, legjobb időszak :)

14es.

IGen, tök jó volt az az időszak, amikor már nem jártam a munkahelyemre, de még nem született meg a gyerek. Akkor tényleg azt csináltam, amit akartam, és csak néhány alkalommal kellett korán kelni.

Természetesen utána is jó volt, de nem én osztottam be az időnket, hanem a kisfiam. Amíg csak szopott eszembe se jutott elidnulni bárhová is csak úgy, hiszen semmi értelme nem lett volna egy órára elmenni otthonról. (nyilván a bevásárlás és védőnőlátogatás teljesen más kategória, oda nem azért megy az ember, mert "csak úgy" hanem, mert kell)