Szulok, mit tennétek, ha 24 éves lánytok, aki még veletek lakik, véletlenül teherbe esne?

"A lány vállalna a babát, mindenben ellatna, de a szülőkkel maradna.. "

Ha ezt megkérdezte, megbeszélték, a jövőt is hogy hogy képzeli, merre képzi magát, milyen új állást keres, amiből majd futja a gyerekre.... és kielégítő megoldást találtak, akkor oké.

Egyébként nem örülnék. Ha egy albérletre nem futja, a gyerekre se fog, felelőtlenség így gyereket vállalni, a nagyszülők sem élnek örökké.

Ha a gyermek apjának a felelősség vállalása bizonytalan akkor rábeszélném arra, hogy vetesse el.

A gyerekben ez egy örök trauma lesz, hogy mindenkinek van apja csak neki nem. El is ronthatja az egész gyerekkorát ha szegényke érzelmesebb fajta lesz.

Ha meg egyedül nem megy.. akkor mit akar később?

Kisgyerek kis gond, nagygyerek meg nagy gond.

Amikor eljön az a korszak, hogy tényleges igényei lesznek... :) Nehéz az élet egyedül, egy gyerekkel, és egy diploma nem sokat ér ha nem képes egy háztartást fenntartani.

Ti sem éltek örökké, nem tudni mi történik.

Nem örülnék, de nyilván nem tenném ki a gyerekem.

Viszont ha már végzett az iskolával, és dolgozik a gyerekem, remélem hamar "kirepül", nem pedig hozzánk alapít családot. Ha én már "túl vagyok" a gyerekfelnevelésen, nem szeretném elölről kezdeni, hanem élvezni az újra "gyerekmentes" házat.

Ne érts félre, van gyerekem, 3 éves.

De látom anyósékon, hogy mióta kirepült mindkét gyerek, újra élvezik az életet.

És én szeretek aludni. Nem szívesen kelnék minden éjjel többször is gyereksírásra (a saját persze más).

Én is úgy vállaltam gyereket, hogy megvolt a háttér. Remélem a gyerekem is így tesz majd, és nem nekem szül. Persze imádni fogom az unokám, de nem vagyok híve a több generáció együttélésének.

Természetesen segítenék neki.

Az más kérdés, hogy nincs olyan, hogy "véletlenül" teherbe esik...

Lányom még csak 1 éves, de valószínűleg mindenben próbálnám segíteni. Már csak azért is, mert velem is ezt tették a szüleim.

Mondjuk én 22 voltam és még tanultam, nem dolgoztam, otthon laktam. Terhes lettem egy 3 hónapos kapcsolatból. Szüleim az első sokk után végig támogattak. Nekünk volt egy üres lakásunk, azt berendezték, megvették a babacuccokat. Nem raktak ki, bármikor hazamehetek, de úgy látták, így kényelmesebb lenne, otthon már nehezen fértünk volna el, főleg, hogy a párom is képben van ugye. Bár nálam a párom mondta az elejétől kezdve, hogy támogat, de nyilván ez egy 3 hónapos kapcsolatban bizonytalan. Lényeg, hogy most itt élünk a külön lakásban, együtt hárman, de a szüleim nélkül ez nem ment volna. És ha egyedül maradtam volna, akkor a szüleimnél maradhattam volna, ez nem is volt náluk kérdés.

Szóval ha véletlen vele is így alakulna, ugyanúgy próbálnám támogatni a döntésében, mint ahogy az én szüleim is tették. Nem dobnám ki otthonról semmiképp.