Tényleg ennyire szükség van a segítségre szülés után?

Én majd nyáron szülök, de eszembe jutott egy sztori. szállok fel a buszra, előttem két néni:

-Szervusz, Margitka, jól felpakoltál...

-Jaj, megyek mán a menyemhez, most szült, elkel a segítség. Hát nem úgy van mán ez se, mint vót, ezek a mai fiatalok már nem olyanok. Még az a kis háztartás se megy nekik, pedig se tehén, se malac.

79%-os, nem tuntem el :D itt vagyok, csak kozben lefekudtem aludni :D

elfogadtam volna, de mint irtam is biztos, hogy pár nap után depresszioba estem volna a tutujgatástol..ugyhogy inkább bele se mentem ilyen helyzetbe, mert rosszabbul éreztem volna tole magam, mint a szulés utáni " kemény megprobáltatásoktol."

..hogy régen, hogy volt..pont ugy, mint most. aki megtehette, otthon volt és "heverészett", aki meg nem, ment kapálni, mint nagymamám, aki már 83 éves és mindig sipátizok azon, ha egy anyuka elhagyja magát és odakoltozik anya, anyos, mert szult az illeto holgy..tanyán laktak, nem volt segitséguk, magára kototte a gyerekét és ugy, ahogy irta valaki, ment ki kapálni. mikor meg 3 éves volt pl. anyám, ment ki a libára vigyázni. anyumnak szintugy nem volt segitsége, én ezt láttam, engem ilyen felfogásban neveltek, hogy ne támaszkodjak másra, a jéghétan is minden korulmények kozott éljek meg és lássam a a családomat.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat.

A fiam császárral született, 4. napon hazamentünk. Anyósomék 25 km-re, anyukám 1500 km-re volt tőlünk. Aznap, mikor hazamentünk a kórházból, anyósom már ott volt, főzött (onnan ment dolgozni). De ennyi. Onnantól magamra voltam utalva, a párom is ment dolgozni (nem adták ki neki rögtön az 5 nap szabit, csak 2 hét múlva). Hasfájós volt a fiam (én is a császár miatt), de megoldottam mindent. Ha sírt, de én kint voltam, akkor sírt, míg beértem. Lassan tudtam mozogni az első napokban, de nem lett tőle baja, hogy sírt 2 percig, míg odaértem. A faluba nem ismertem senkit, születése előtt 1 hónappal költöztünk oda...

12-egy szóval nem írtam,hogy szar anya vagy. az meg más kérdés,kinek mennyire hasfájós. én is megoldottam mindent egyedül,mamám nem jött mert papám bneteg,anyukám 200km-re. DE mikor fuldoklik az üvöltéstől és el kell dobni a mellszívót,bizony az embernek eszébe jut,hogy bár lenne valaki aki ilyenkor felvenné. soha nem arra vágytam,hogy valaki megcsinálja a dolgomcsak,hogy ne kelljen választani,hogy ne fejjek,vagy üvöltsön a gyerek. a hasfájásnak is vannak fokozatai, napi 14órát üvöltött, hiába volt újszülött nem aludt csak 5percekre,aztán ordítva kelt fel. ettől függetlenül teljes mértékben eklláttam,de majd elejtettem a kimerültségtől. a napon úgy nézett ki, hogy egy nao 8x 1óra szoptatás, utána büfi,pótlás, fél óra fejés. csak a szoptatás,fejés 1nap 12 óra voltmert akkor még kevés volt. plussz a pótlások. közbe meg ordított. én se tartom magam szar anyának,mert kívántam bár lenne itt valaki. jelenleg olyan refluxos,hogy már hány,10percre nem tudom letenni. ma megyünk neki a gyógyszeréért ha megcsinálták pornak. szerencsére elég nagy ahhoz,hogy csatos hordozóba a hátamra tehessem,így a 9kilós gyerek lóg a hátamról amig fejek és mosogatok. nem tartom magam gáéznak,twe meg mielőtt ilyet mondasz,gondolkozz el,hogy helyzettől függ ki,hogy boldogul.

27es,6os

Nagyban függ a helyzettől, de nem értem, miért kell lenézni azt, aki elfogad segítséget. Biztosan el tudná látni a gyereket, ha muszáj lenne (ahogy az is ellátta, akinek muszáj volt), de most miért nehezítse meg a saját dolgát, ha nem muszáj?

Pár napot volt nálunk az anyósom, nekem jól esett, hogy a gátsebbel nem kellett egész nap rohangálnom.

"sőt bevallom, képem sem lenne megkérni erre senkit"

Nálunk nem kellett erre kérni senkit, mert a család alapvetően segít. Megkérdezték, szeretnénk-e, ha átjönnének, mondtuk, hogy pár napra jó lenne, átjöttek.

"az én gyerekem, az én lakásom/házam, én vállaltam"

Ez igaz. Akkor lenne gáz, ha könyörögnél valakinek, hogy márpedig segítsen, vagy itt panaszkodnál a neten, hogy az anyósod feléd sem néz, és milyen ember az ilyen. De a család által felkínált jószívű segítséget miért lenne baj elfogadni? Ellenkező esetben te nem segítenél a szüleidnek, mert oldják meg maguk?

Ugyanúgy vannak olyanok, akiknem ijesztő a helyzet, és jól jön, hogy nem maradnak egyedül, mint olyanok, akik a segítségtől másznak a falra.

Életképtelennek nevezni valakit, mert elfogad segítséget, elég nagyképű dolog. Csak azért, mert neked nem volt, és (ahogy te magad mondtad) kénytelen voltál megoldani a helyzetet. Hidd el, ő is megoldotta volna, de volt más lehetősége.

Kérdező, szerintem hagyd nyitva az opciót, mert majd akkor derül ki, hogy lesz-e szükséged segítségre, ha megszületett a baba. Ahogy írták, nem az lesz a gond, hogy nem pelenkáztál még életedben, hanem az, hogy esetleg fájdalmad lesz, fáradt vagy, stb. Az ember ismerje a saját korlátait.