Tényleg ennyire szükség van a segítségre szülés után?
Anyósommal beszélgettünk egy rokonom kapcsán erről. Az illető a szülei házában élve szült gyereket, én szerintem ez felelőtlen döntés volt, de anyósom rendíthetetlenül védte az illetőt. Szerinte szülés után feltétlenül kell a segítség, máshogy sokaknak nem is megy a kisgyerek ellátása.
Nos, én eddig máshogy vélekedtem erről. Úgy gondoltam, hogy kiköltözöm külföldre a párommal és ott vállalunk gyereket, már pedig ott nem lesz senkim, aki odajönne nekem szülés után ugrálni a ház meg a gyerek körül, sőt bevallom, képem sem lenne megkérni erre senkit, az én gyerekem, az én lakásom/házam, én vállaltam. De a környezetem mást mutat, mindenkihez megy az anyja, anyósa átvállalni a teendőket szülsé után pár hétig. Én úgy gondoltam, majd a párom kér szabadságot és besegít ő, ha én leszek ebben a helyzetben.
Szerintetek én vagyok eltévedve ezzel a véleménnyel vagy tényleg el lehet látni egy újszülöttet egyedül is? Elegek lehetnek a szülők, háztartás, miegyéb mellett, vagy mindenképp szükséges, hogy valaki besegítsen? Friss anyukaként még annyira tapasztalatlan az ember, hogy nem tudja ellátni a teendőket?
Nem tudhatod milyen lesz a szülésed azért attól is függ.
Ha egy óra alatt megvan a problémamentes teljesen egészséges baba és te is teljesen fitt vagy, mindenki happy, hamar rendbe jössz, elég ha kivesz pár nap szabit a férjed.
Viszont ha mondjuk úgy alakul h vajúdsz 48 órát szanaszét szakadsz és utána még jön egy sürgősségi császár akkor nem biztos h pár nap alatt egyáltalán felülni tudsz nem hogy ellátni a háztartást.
Természetesen az első esetet kívánom, csak arra akartam rámutatni ezzel a szélsőséggel hogy nincs két egyforma szülés meg élethelyzet sem, tehát nem lehet általánosítani. És akkor még ilyen tényezők hogy ki mennyi idős mennyire edzett nem lesz-e szülés utáni depressziója stb...
Valakinek megy valakinek meg nem, szerintem nem lehet általánosítani.
3x szültem és soha senki nem segített, még apuka sem. Egyszer sem kelt fel a gyerekhez meg abszolut semmi...
Meg lehet oldani, persze jó ha segítenek az embernek. De aki nem tudná megoldani az egészen életképtelen...
nekem nem volt segitségem, kulfoldon élunk.
nekem furcsa, hogy ilyen sokan "elhagyják" magukat...unokatestvérem is szult, 1 honapig az anyukája volt náluk (sutni, fozni, mosni), utána pedig egy honapot az anyosa...sirva mondta nekem a telefonban az elso idokben, hogy o ezt nem birja, egész nap háloingben van..stb. stb.
hááát, én nem engedhettem volna meg ezt magamnak. elso hétvégén már mentem bevásárolni, amikor meg hazajottunk a korházbol még aznap kitakaritottam, mert mig én a korházban voltam, pont akkor cserélték ki nálunk a nagy toloajtot, plusz bontották a falat (férjem meg 12 orában dolgozott)..megfoztem, betettem a gépbe a mosni valot.. stb. persze, engem is varrtak, nekem sem volt egy fáklyás menet a szulás, pláne 20 ora vajudás után..megszulni egy 4 kg-os gyereket...de az élet nem állt meg, nem heverészhettem egész nap háloingben mellemen a babámmal.
ismerni ismerem, csak éppen nem értem..pláne az olyasmit, hogy -kedves anyuka- nem tudja, nem meri megfurdetni a gyerekét... vagy hogy hogy kell a koldokét tisztitani...korházban elmondanak mindent, ha meg nem meg kell kérdezni..ez is életképtelenség pl.
egyébként teljesen rendben voltam, rendbe vagyok. szulés után 10 hetes intimtorna "kurzus" volt, vittem a babámat..sot 5 hetes volt, felutaztunk vele a hegyekbe, nem otthon szornyulkodtem, hogy jajjj istenem ezt "nem birom"..engem is szoptasson meg az anyos, meg az anyám....
Nekem jól jött a segítség. Hiába vett ki a férjem 2 hét szabit, a kislányom hasfájós lett, se éjszakánk se nappalunk nem volt, örültünk ha rajtunk aludt egy keveset. A húgom szerint úgy néztem ki mint egy hulla a 6. héten. Én már alig emlékszem. Anyósom jött, hozott főtt kaját, elpakolt, elmosogatott, ringatta amíg én egy kicsit pihentem. Ez nem azt jelenti hogy odaköltözött, vagy hogy egyedül nem ment volna. De én hálát adok a sorsnak hogy ő volt akkor. A kislányunk már a 4. unokája így tökéletesen elvolt vele.
Pedig én aztán nem vagyok egy "elhagyom magam" fajta ember, nyilván ha eszik-alszik típusú lett volna akkor én sem készülök ki ennyire.
És egy két tanács és biztatás is jól esett akkor.
Császáros voltam, a műtét utáni 4. napon engedtek haza az akkor már extra hasfájós folyton üvöltő babámmal, aki szinte semmit nem aludt napközben. Mindent meg tudtam csinálni (azért 1 hétig még a párom cipekedett haza a bevásárlásból, hogy a műtéti heget ne erőltessem meg), főztem, mostam, takarítottam, elláttam a babát, ringattam, nyugtattam, maszíroztam. Segítségem apuci személyében a bevásárláson kívül annyi volt, hogy este amikor hazajött a munkából 2 órát ő ringatta.
Mindent meg tudtam csinálni, nem esett nehezemre, nem volt szükség ennél több segítségre.
aki termeszetes uton szult, tobbnyire nem eri es eletkeptelennek tartja azt aki az elso heten még nem bir mosnu fozni boltba menni(?) csak szolok neki, nem osszehasonlithato a ketto...
en nem birtam, elmondom, 6 ora vajjudas, surgossegi csaszar es 10 nap seb laz utan. es szerintem van meg.rajtam kivul csaszaros aki vallalja hogy eletkeptelen volt az elso 1-2 hetben...pedig nem vagyok egy lusta noszemely, 41+5 naposan még kint kapaltam a 45 fokban. a segitseg mindig jol jon, allapottol fuggetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!