Tényleg ennyire szükség van a segítségre szülés után?

nem, tényleg, mert csak napi 11 orát uvoltott...hasfájos volt és refluxos, olyan eros refluxa volt szegénykémnek, hogy szinte mindent kihányt, jott az orrán száján. rá pár hétre ekcémája lett, pikkelyekben jott le a bore, a fulén, szeme kornyékén, tarkonál..az állando hányástol és erolkodéstol pedig sérvet is kapott.. és! mégis meg tudtam csinálni mindent, azt már le se merem irni, hogy éjjel mig egy kézzel fejtem, másikkal a grafikai munkáimat készitettem a számitogépen.

ilyen is van. meg olyan is, akit kicsit ántyi-pántyizni kell. van, aki elhagyja magát, és van aki nem teheti meg, mert pl. kulfoldon él, vagy mert már a szulei sem élnek (mint pl. barátnomnek, se anyos, se apos, se a szulei..30 évesek..és senkijuk sincs, semmi segits.)

Hangyányit engem is kiakasztott az a válaszadó, aki szerint az, aki nem pörög a családja körül tök önállóan három nappal szülés után, szerinte életképtelen. Nyilván könnyű szülése volt és gyorsan regenerálódott.

Bár mégis lehet ebben az életképtelenségben valami, ugyanis sok olyan szülés utáni gyermekágyas nő van manapság, aki egy-kétszáz évvel ezelőtt nem lett volna gyermekágyas, mert belehal a szülésbe. Namármost manapság a modern orvoslásnak köszönhetően nem szokás belehalni, viszont a túlélt szülés utáni regeneráció nem éppen leányálom. Amikor az ember teste az életben maradásért küzd, nem lehet felelősséggel ellátni egy újszülöttet teljesen egyedül.

Kedves kérdező, hogy a kérdésedre is válaszoljak: amíg nem szültem, nem tudtam, mit jelent a gyermekágy, a gátseb, a baby blues és a többi. De amit szintén nem tudtam: milyen a vérveszteségtől elájulni. Ezeket a szülés után mind megtapasztaltam, és nagyjából a szülés után két-három héttel tért vissza az eredeti színem. Ja, és nem volt nehéz szülésem, csak épp nagy volt a gyerek. Ugyanakkor ezek egyike sincs olyan gyilkos dolog, mint a kialvatlanság. Ha anyukám nem segít a szülés utáni hetekben, akkor vagy én, vagy a gyerek már nem lenne életben. Igen, nyilván életképtelen vagyok. Aki viszont ezt állítja, az egy nagyképű majom, és nem tudja, milyen szerencséje volt.

A gyermekágyi gyengeség miatt lenézni valakit kb. annyira bölcs dolog, mint hisztinek titulálni a terhességi rosszullétet. Aki nem tapasztalta, annak fogggalma nincs, miről beszél.

Ja, és ha történetesen kevés tejed van szülés után, már az önmagában teljesítmény, hogy szoptatni tudd a gyereked.

Nem elsősorban a tapasztalatlanság miatt van szükség segítségre, bár az is hozzá tartozik, sokkal inkább a kimerültség az, ami nehézzé teszi az első heteket.

És lehet előadni a "nincs szükségem segítségre, baromi életrevaló és kemény nő vagyok" szerepeket, de gyereket kihordani és szülni igenis teljesítmény (császárral is!), és a felelősségteljes gondozás és nevelés is nehéz és embert próbáló feladat. Nem értem, miért éri meg nőknek ezt a teljesítményt lekicsinyelni.