Te vallásosan neveled a gyermeked?

A fiam 3 éves, a keresztelője óta (ha már megígértük...) újra járunk templomba és ő szeptembertől református óvódába megy. Nem vagyunk túl ügybuzgók, sem túl közösségi emberek - lehet, hogy ez az óvóda-kezdéssel majd (muszájból:) változni fog. Azért döntöttünk az intézmény mellett, mert egyrészt szeretnénk, ha nevelést is kapna, nemcsak okítást és felügyeletet; másrészt mi magunk nem igazán tudunk neki Istenről beszélni (tépelődő típusúak vagyunk, én mindig félek, hogy hülyeséget mondok); harmadrészt már most a bölcsiben kiviláglott, hogy (mivel elég "sötét" környéken lakunk) tán biztonságosabb lenne hasonló értékrendű családok gyermekeivel együtt nőnie fel, onnan választania barátokat. A jövő még kérdéses.

Én magam is egyházi gimibe jártam - volt, amit szerettem, volt amit utáltam, voltak hiteles meg hiteltelen tanáraim is. Csináltam hülyeségeket is, de voltak olyan jók az itthoni alapok, hogy túl nagyot ne. Viszont az osztályközösség nagyon jó volt és az odajárók 99%-a diplomás lett, legtöbben "erős" szakokon. (Persze lehet, hogy ez ma már más lenne.)

nem vagyok vallásos így nem. De ismerek sok vallást (sok vallását gyakorló embert köztük a volt oktatómat) szeretek velük beszélni és vitázni is az ellentmondásokról is.

Én jobban hiszek abban hogy vándorol a lelkünk, minthogy mennyország és pokol...

A Fiam járt katolikus bölcsibe, úgy gondolom, hogy az intelligens ember elfogadó a különböző emberekkel és vallásokkal szemben is. Megkeresztelve nincs. Ha szeretné majd meglesz. Ha tudja, hogy melyik vallást akarja felvenni és gyakorolni is esetleg. És persze megtudja mondani, hogy miért szeretné ezt. Névadója se volt még (azt mindig terveztük hogy lesz neki csak elmarad mindig) de keri anyu és keriapu van :)