Te vallásosan neveled a gyermeked?

29: "Utolsó akkor majd mehet erkölcstanra idei év találmánya ként :)"

Nem mennek erkölcstanra sem. :-)))) A nagyobb jövőre lenne ötödikes, ha otthon maradunk, akkor kellett volna, de mivel külföldre jöttünk tavaly, ez kimarad.

Spanyolországban járnak állami iskolába, a beiratkozáskor annyit kérdeztek a jelentkezési lapon, hogy:

vallásos oktatást kérek/nem kérek.

Aki kérte, annak van hittan, a többi - az én gyerekeim is - ilyenkor egy felügyelőtanárral vannak. Kézműveskednek, most valami tavaszi tablót készítenek, aztán volt hogy festettek, mesét olvastak, vagy megcsinálták a házi feladatot. Ebből itt nem csinálnak akkora műsort, mint otthon. És itt nem tartottak még nekem kiselőadást (nem úgy mint otthon az egyik hittantanár a szülőin), hogy ha a gyerek nem jár hittanra, akkor egy züllött drogos erkölcstelen tahó lesz, aki még azt sem tudja, hogy egy festményen Szent György mellett miért sárkány van és miért nem a három kismalac.

30: Rám gondolsz? Én nem pontozgattam senkit, mert erre a kérdésre szerintem nincs jó és rossz válasz.

(hozzád képest én vagyok az utolsó előtti, azért kérdezem)

Ha nem is bigott vallásosan, de nem is a 21.század erényeinek megfelelően szeretném nevelni őket.

Érts, ha már "nagyok" lesznek a szexre, akkor az a szám maradjon pl 10alatt férjet-nejet és majdani szeretőt is beleértve sírig, ne pedig napi 10partner.

Vagy hogy a szeretet, és a család az fontos legyen, és ne csak pénzben mérjék az értéket.

Hogy ehhez mennyi hit kell, mennyi ész érv, erő. Remélem sikerül.

Èn az utolsó nézeteit vallom.

22 éves vagyok, a családomban mindenki meg van keresztelve, szüleim csak Karácsonykor jártak templomba de a nővéremet és engem vallásos suliba írattak. Csak javamra szolgált, jártam vasárnaponként misére, az ünnepeknek volt (és most is van) varázsa...stb. Nem szajkózom az elveimet de ha gyerekem lesz, százas, hogy vallásosan fogom nevelni őt talán megszokásból, de nem csak. Szüleim nem unszolták a vallást, de a lelkemben érzem a megnyugvást ha elmehetek a templomba és szeretném ez továbbadni majd.

Megértem, ha valakinek nem ez a véleménye, de én nagyon hálás vagyok amiért ilyennek neveltek és szerintem ha a szeretetet hirdetjük (azt add, amit szeretnél kapni stb.), az nem válhat hátrányunkra.

Nem vagyok elvakult, egyértelműen szexelek bár nem vagyok házas, ha buliba megyek inni is szoktam keveset meg stb., de a lelkiismeretem hangjára próbálok hallgatni és pl. nem ártani másoknak, vagy segíteni akin tudok. :)

Ahogy látom, én vagyok az egyetlen itt, aki utált egyházi iskolába járni :D Mondjuk én a saját rossz tapasztalataim miatt nem is íratnám katolikus iskolába (lehet, hogy más egyházi iskolák lazábbak, az enyém nagyon nem volt az), mert ami ott ment, az borzasztó volt. Alapból hülyén éreztem magam, hogy nem is vagyok katolikus, akkor mit keresek én ott, de hát az én szüleimnek is az volt a megfontolása, hogy az nekem majd nagyon jó lesz, mert ott nagyobb a fegyelem, meg hasonlók, plusz a városban akkor éppen ott volt a legjobb a nyelvoktatás (mondjuk ezt aláírom, angolul tényleg jól megtanítottak). Viszont azt nem mondanám, hogy oda rendesebb gyerekek jártak, megfordultam pár középiskolában, és nem nagyon éreztem különbséget. A fegyelem talán kicsit nagyobb volt, viszont érdekes módon nálunk is alap elfoglaltság volt suli után a kocsmázás (14-15 évesen, sőt, mivel volt hatosztályos gimi is, sokszor már a kisebbeknél is), és minden hétfőn arról szólt az élménybeszámoló szünetekben, hogy ki mennyire rúgott be a hétvégén. De persze a tanárok felé meg ment a szenteskedés, képmutatás. A pedagógusok hozzáállásáról nem is beszélve: komolyan mondom, ebben az iskolában napi szinten téma volt a politika, egyszer meg is kérdeztem az osztályfőnökömet, hogy mennyit fizet a Fidesz, hogy reklámozzák őket.

Na szóval nekem egy életre elég volt az egyházi iskolákból. Pedig mondom, nem is a saját vallásom szerinti iskolába jártam, de nekem ez annyira maradandó negatív élmény volt, hogy bármilyen egyházi iskolával szemben fenntartásaim vannak.

Ez nem jelenti azt, hogy a vallásos neveléssel bármi bajom lenne, de iskolai keretek között biztos, hogy nem szeretném benne a gyerekemet részesíteni. Otthon szóba szokott kerülni a vallás, tud róla ezt-azt, fontosnak is tartom, hogy megismerje a saját vallását is, és a többi világvallást is valamennyire. Iskolás korában lehet, hogy beíratom hittanra is, hogy egy kicsit jobban képben legyen, de úgy nagyjából ennyi.

Áá gimiben én se szerettem annyira, de oda más miatt kerültem vallási közegbe (Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium, és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és itt én a művészeti szakközép miatt jártam, mégis kötelező volt a hittan) szóval amit általánosban megtanultam, azt megismételtem itt is. Ezzel ellentétben míg általánosban a sok játékkal, történettel, gitáros hittan órákkal, karácsonyi élményekkel olyan sokat kaptam, itt csak unatkoztam a reggeli áhítatokon és az agyon ismételt hittan órán.

Összegezve nincs bajom a vallással, míg nem olyan fanatikus mint a linkelt kishölgy, nem is igazán hiszek, de nagyon szépek a szokások, imádom az adventet, kicsiként a dalokat, szóval bizonyos szinten kap egy kis vallási nevelést. Nem hiszem, hogy olyan suliba menne, igaz én tényleg szerettem.

Szeretném, de valójában nem.

Én nem vagyok megkeresztelve és semmi kapcsolatom nincs semmilyen egyházzal. Ennek egész életemben éreztem a hátrányát. Ezért tettem lépéseket annak érdekében, hogy a fiam tartozzon valahová. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Egy kívülről érkezőt nem fogadnak tárt kapukkal...