Anyukák! Sokatoknak miért esik nehezére a gyerekre rászólni, ha neveletlen? Miért kell arra fogni, hogy "csak játszik"?

Tudod, én elhiszem a szülőknek, mikor mondják, hogy ők próbálják nevelni a gyereket. Miért is ne próbálnák?

Aztán mégis ez az eredménye, vagyis a semmi.

Akárhogy is van, egy viselkedése terén hiányosságokkal küzdő gyerek, nem épp az okos, értelmes kategória. Magától is tudja egy normális gyerek, még ha kevéssé figyelnek is rá, hogy mi a helyes viselkedés. Ha nem tudja, hogy a másik zaklatása, rugdosása nem helyénvaló, akkor ott bizony vannak gondok fejben.

Nemrég voltunk a kedvenc kávézónkban. Aznap estére szintetizátoros énekest vártak, és mi a párommal nagyon vártuk a közös programot. Mikor megérkeztünk, már ott volt egy család, nagyszülők 2 óvódáskorú gyerekkel. Üvöltöztek, rohangáltak. A papa meg csak vedelte a söröket.

Volt ott pár gyerekkönyv, meg kockák, kis vödrök, na, több se kellett, ezek burogattak mindent, aztán a fejükre húzták a vödröt, mint egy kalapot. Az egyiknek beszorult a feje, elkezdett bömbölni. A zenész már 10 perce játszott... Jut eszembe, volt velük egy kutya is, ő persze szépen tudott feküdni, nem kellett volna a póráz sem a nyakába. Inkább a két gyereknek...

Az öregek meg mintha semmi nem történt volna, ültek tovább szótlanul. A kölykök ki-be kapcsolgatták a kirakatban álló hűtőgépet, amiben a tortaszeletek forogtak. A papi meg mit csinált erre? Előkapta a kamerás mobilját, és nem vicc, fotózni kezdett!!!!!!!!

Én már olyan idegbeteg voltam, hogy mondtam a páromnak, menjünk inkább haza. Szívem szerint beolvastam volna az öregeknek, hogy tán nem kamerázni kéne, hanem fegyelmezni. A pultosnak is kínos lehetett, de ő sem szólt semmit. Hazajöttünk.

Pár héttel később ismét bementünk a kávézóba, voltak bent gyerekek, és a pultos gúnyosan megkérdezte, hogy azért maradunk-e, és a vécé melletti asztalhoz ültetett le... Undorító volt

"Magától is tudja egy normális gyerek, még ha kevéssé figyelnek is rá, hogy mi a helyes viselkedés. Ha nem tudja, hogy a másik zaklatása, rugdosása nem helyénvaló, akkor ott bizony vannak gondok fejben."

Van egy olyan érzésem, hogy te soha nem neveltél gyereket. A legokosabb gyerek sem tudja magától, hogy mi a jó és a rossz. Azért kell a szülő, hogy megtanítsa neki.

De igen, már túl vagyok a gyereknevelésen.

És igenis tudja egy NORMÁLIS, ÉRTELMES gyerek, hogy az nem jó. Mármint a rugdosás, a másik bántása akár fizikálisan, akár lelkileg.

Nyilván nem egy kétéves, de egy négy-ötéves, pláne kilencéves már igen.

Az az ötéves nem normális, aki látja, hogy a másik megijed tőle, sír, és nem tudja, hogy ilyen nem lenne szabad csinálnia. Tudja, hogy az ütés fáj, hiszen ő is beütötte már valamijét. Látja a rosszalló tekinteteket. Mégis csinálja. Én ezt nem nevezném értelmesnek.

Ha te annak tartod, a te dolgod.

Én sem értem.Mikor pici ovis voltam,az egyik kislány folyton megvert mindenkit.Terrorba tartotta az egész csoportot.Még se tett senki semmit.Mindig bántott engem,kicsavarta a kezem.Nagyon féltem tőle.4 éves gyerekről beszélünk.A szüleit nem érdekelte.Végül anyukám szólt rá hogy hagyjon engem békén vagy ellátja baját...

Nem olyan rég a villamosmegállóban egy roma családhoz volt szerencsém.A 2 év körüli totyogós baba az apját "g*ciládának" hívta szüntelen(szó szerint),és folyamatosan köpködött...Gondolom azért viselkedik így,mert ezt látja a szüleitől.Gusztustalan volt.

Egyetértek, hogy ha soha nem tanítja meg a szülő (akit a gyerek bizonyos életkorig az igazság kútjának tekint), hogy mi a helyes viselkedés, akkor a gyerek elhiszi, hogy jó az, ahogy ő viselkedik.

Saját gyerekkoromból emlékszem anyámra, aki nem volt túl következetes. Ő egy darabig tűrt, aztán elszakadt a cérna és magas C vagy verés.

Apám ellenben nagyon következetes volt. Neki a fegyelmezési eszköze a csúnyán nézés volt. Esküszöm, ott helyben xartam össze magam, ha ráncolta a szemöldökét. Egy szót nem szólt, csak rám nézett. Soha nem ütött meg, még felemelt hangra sem emlékszem. Annyira következetesen, tiszteletet parancsolóan viselkedett velem, hogy megkérdőjelezhetetlen volt a tekintélye.

Ha bármilyen felnőtt panaszkodott rám (egy korábbi válaszoló gyerekéhez hasonlóan én is a figyelemfelkeltő idióta típus voltam), otthon kaptam a párját.

Mondjuk meg is magyarázták, hogy rosszat csináltam az miért rossz és mit okozok vele a másiknak. Így könnyebben elfogadtam a kritikát, mert megértettem a logikáját.

Kamaszkorban már ők is kerültek olyan helyzetbe, hogy kifogytak az eszközből. Makacs voltam és önfejű. Meg lusta. Tudták, hogy kitűnő is lehetnék, de egyszerűen lusta voltam tanulni. Ott már volt kiabálás, fenyegetőzés, aztán széttett karok. Apám is utólag mondta, hogy egy időben gyomorgörccsel feküdt le és kattogott az agya rajtam, de csak abban tudott bízni, hogy a kamaszkor előtt belém fektetett energia később megtérül és normalizálódok.

Szerencsére így lett, de visszagondolva volt pár nagyon rossz évük a középiskola alatt.

17 évesen belehabarodtam egy akkor 40 éves külföldi pasiba. Mondtam, hogy nyáron két hétre kiutazom hozzá, választhatnak, hogy elengednek és naponta lejelentkezem, vagy kimegyek stoppal és esetleg jöhetnek azonosítani a holttestemet. Sakk-matt, elengedtek. Gondolom két hétig úsztak a hideg verítékben, hogy bajom esik-e.

Sok ehhez hasonló önfejű húzásom volt. Nem hibáztatom őket, tényleg nem tudtak mit tenni. Ha fegyelmeztek, még makacsabbá váltam és "csakazértis" alapon megtettem, amit a fejembe vettem.

Erre rájöttek, ezért sokszor egyetlen technika az volt, hogy tiltották, amit el szerettek volna érni. Be is húztak a csőbe, mert én dafke megcsináltam, ők meg mosolyogtak a bajszuk alatt. Nekem meg évekkel később esett le a tantusz, hogy átvertek :)

Az agresszió sokszor vagy elfojtott "trauma", szorongás miatt van, vagy figyelemfelkeltés.

A férjem is mesélte, hogy bitang rossz gyerek volt, kifejezetten agresszív. 7 éve ismerem, láttam nagyon bicskanyitogató helyzetekben is, de agressziónak a csíráját se fedeztem fel a viselkedésében.

A szülei következetlenek voltak vele, amiért egyszer dicsérték, máskor büntették. Nála ez okozta a szorongást. Az agresszióval tudattalanul is mérte, hogy őt akkor is szeretik-e, ha rossz.

Később, felnőttként (még kamaszkorában is gyakran provokált verekedéseket, amiből rendre vesztesen jött ki) ráeszmélt, hogy ez nem módszer és ő húzz a rövidebbet. Akkor változott meg, szinte a tökéletes ellentétére.

Te jó ég, 11 évesen a csoportba pisil? Na, ott már biztos, hogy van valamilyen fogyatékosság. Ami nem feltétlen látszik elsőre, de az ilyen viselkedéseken keresztül megnyilvánul.

Az ilyen gyereket nem lehet nevelni, ahhoz nincsen meg a kellő felfogóképessége. Lehet, hogy később még igen, alakul valamennyit, ahogy fejlődik, de most még kb. egy négyéves szintjén van.