Anyukák! Sokatoknak miért esik nehezére a gyerekre rászólni, ha neveletlen? Miért kell arra fogni, hogy "csak játszik"?

Tényleg hidd el, hogy nem tehetnek róla, mert buták.

Aki butának születik, az nem érti meg a dolgokat, nem képes felfogni mit miért helyes/nem szabad csinálni.

20-as

Te miért nem álltál ki a saját gyerekedért? Ha te is úgy viselkedtél volna, mint egy felbőszült oroszlán nem lenne szenvedő alany se a gyereked, se te.

El kellett volna onnan vonszolnod a más gyerekét, az anyja elé, és elmondani, mi a helyzet. Egy ilyen vonszolós élmény után, biztos hogy nem ment volna vissza az a gyerek homokot szórni.

"de mitől lesz olyan valaki, hogy senkire sem hallgat, hiába szólnak rá? "

Úgy, hogy korábban ha rászóltak és nem csinálta meg, akkor annak nem volt következménye. Akár egy "nem kapsz csokit este", egy "nem nézhetsz ma mesét", mert a szülő nem akarta bevállalni a hisztit.

Nekem két kisiskolás gyerekem van, a kicsivel nem volt sosem különösebb gond, ő olyan kis bambanyuszi aki elvan a maga világában, neki elég volt mindig normális hangon szólni, ha elsőre nem, de általában másodjára szót is fogadott. Vele nem lehet kiabálni, mert egyrészt nem is kell, másrészt nagyon lelkizős.

A nagy az más. Vele voltak gondjaim, nem agresszivitás miatt. Ő egy kis bohóc, csak nem érzi a határokat. Pl. bevittem a munkahelyemre, egy ideig édes és aranyos volt, megdicsérték, aztán látta hogy van közönség, és adta a műsort, a végén már térden kúszott és ugatott, hogy ő kutya. Na ez egy kétévesnél cuki, egy 9 évesnél idióta.

Szóltam párszor szépen, de nem vette a lapot. Több ilyen eset is volt, a vége az lett, hogy utáltam vele bárhová menni mert beégetett a hülye viselkedésével, vagy üvölteni kellett vele, ami ciki mind a kettőnknek.

Hiába beszéltem meg vele utána, szégyellte magát, de nem vette a lapot. Egyszer nagyon nagy hülyeséget mondott nyilvánosan, ami miatt nagyot égtem és komoly következménye lett volna, ha komolyan veszik (akár rám is hívhatták volna a rendőrséget). Hazafelé üvöltöttem vele mint az állat, hogy elegem van ebből, hogy nem képes leállni, ha azt mondom, hogy nem megfelelő a viselkedése, miért várja meg amíg üvöltök vagy kicsúszik olyan a számon, ahogy egy anyának nem kellene beszélni a gyerekével. Akkor valahogy kitaláltam, hogy ezentúl lesz egy jelszó. Amit ha én kimondok azonnal fogja vissza magát, akkor is ha mosolyogva mondom, mert a következő az lesz, hogy ott helyben felképelem és nem érdekel ki látja és mit gondol. Soha meg nem ütöttem volna főleg nem nyilvánosan, de ha nem képes visszafogni magát, akkor az azt jelenti, hogy csődöt mondtam mint anya, és ha a szép szó nem használ, jön ez.

A jelszó az lett, hogy " süsüke vagy". Ezt mondhatom más előtt is kedvesen, de a gyereknek ez a jel, hogy a határt átlépte. Párszor kimondtam, látta is rajtam akkor hogy ez most komoly, és visszafogta magát. Azóta egyszer sem hozott szégyenbe.

Egyszer volt olyan, hogy ökörködött, de még elviselhető szinten. Szóltam szépen, még semmi reakció, aztán megkérdeztem, hogy vajon miért is nem képes leállni. zt mondta: még nem mondtad ki a jelszót... Szóval nem akart ő rossz lenni, csak épp nem látta mikor jutott el a határra... Korábban neki a megálljt a kiborulásom jelezte, a jelszóval beljebb toltuk, egy olyan szintre, ahol még elfogadható a viselkedése..

Szerintem a most neveletlennek mondott gyerekeknél is hasonló van, azt hiszik, még határon belül vannak, holott már rég nem. Csak ezt nekik sosem jelezte senki.

Többek között az ilyen gyerekek miatt nem viszem a két éves fiamat játszóházba. Hiába élvezné az én gyerekem is, egyszerűen arról szól az ott töltött idő, hogy "mentem az életét". Nem a többi két éves a gond, hanem a sokkal idősebb gyerekek, akik már iskolásak, mégis úgy viselkednek, mint az őrültek. Anyuci berakja őket reggel, aztán tomboljanak, nem számít, hogy eltapossák a kisebbeket, tönkreteszik a játékokat... Aztán délután anyuci volt vérig sértve, amikor ki akarták fizettetni a tönkretett játékot és kérték, többet inkább ne vigye oda a csemetét.

Igen, vannak eleven gyerekek, az enyém is a lelőhetetlen kategória, de két évesen is tudja, hogy vannak szabályok, vannak határok.

A nevelés bizony kőkemény dolog, sokszor nem is egyszerű, rengeteg figyelmet, erőt, kitartást igényel, és valóban, sokszor egyszerűbb az anyukának a "de hát gyerek" szöveggel takaróznia, minthogy felszedje a ráncot a fenekén és határokat szabna.

Az előző példája szépen mutatja, hogy sajnos a buta gyerekkel nem lehet mit kezdeni. Őt hiába próbálják meg nevelni.

Tehát nem a szülő hibája. Senkinek sem hibája, ilyennek született és kész.

"Az előző példája szépen mutatja, hogy sajnos a buta gyerekkel nem lehet mit kezdeni. Őt hiába próbálják meg nevelni.

Tehát nem a szülő hibája. Senkinek sem hibája, ilyennek született és kész."

A gyerekek 99% nevelhető. Ezt nem én állítom hanem olyan pedagógusok, nevelők akik több évtizedet foglalkoztak gyerekekkel. Sajnos sok a hozzád hasonló felfogású, lusta szülő. Könnyebb mást hibáztatni...