Miért vállal gyereket az aki, nem engedheti meg magának?

Á, biztos az lesz a következő kommentje, hogy saját lakásban/albérletben lakik, teljesen önfenntartő,Ő bizony nem élősködik anyuci nyakán...Sőt, támogatja is.(Bár az Ő értékrendszere szerint anyut már le kell dobni a taigetoszról.Vagy majd legkésőbb, ha nyugdíjba vonul, ne adj' isten beteg lesz.)

Holott tuti ott ül a kis szobájában, anyukája már főzi a vacsit a kicsi fiának, miután kimosott,kivasalt rá szegény.

Nem vallaná be úgysem.

De nem is ez a lényeg.

Üres vagy kérdező, éretlen és ostoba.

Kérdező örülj,hogy van eszed,és te nem vagy hülye.

Nem kell hangoztatni ezt,mert a többség úgy sem fog egyetérteni ezzel.Mert buták.Nagyravágyóak.Mindent akarnak.Gyereket is,jó életet is,és akkor is bevállalják,ha később nagy káosz az egész és olyanokon töltik a mérgüket,akiknek volt ennyi eszük.

Nem kell őket sajnálni,mások helyett te nem tudsz dönteni.

Akiket lehet sajnálni azok a gyerekek.De ezeknek egy része is ugyanígy fog élni,mint a szüleik,amelyiknek van esze meg majd tanul a szülők hibájából.

Akinek magára van igénye az sajnos egy "átok".

Nekem nem mindegy mit eszek,milyen ruhában járok,mennyi idő jut magamra.Lehet önző vagyok,de szerintem ha az ember a saját bőrében nem érzi jól magát akkor ott már baj van.

Később majd a gyereket fogják okolni,hogy miattuk ment tönkre az életük,meg hasonlók.

Én örülök és hálát adok a sorsnak,hogy nem olyan hülyének születtem,mint az emberek 80%-a.

Sajnos én is viszonylag szegény családban nőttem fel,enni mindig tudtunk,ilyesmivel sosem volt baj.De nem mindig a legegészségesebbeket.A szüleimet nem is érdekelte a saját egészségük,csak a cigi,pia.Kb ennyi.

Aztán nekünk megvették azt ami kellett,de maguknak nem.

Szerintem ez gáz.Utána meg hallgathatod,hogy nekik nem jut semmire.

Én sajnos úgy születtem,hogy van igényem,vágyok egy minőségi életre(nem luxusra,pl autót sem szeretnék)csak egészségesen élni,és azt érezve,hogy az életem nem egy szenvedés,hanem boldog vagyok.

Azzal nem értek egyet,hogy egyedül maradnak az ilyen emberek.Valahol mind egyedül vagyunk az életben.Minden ember önző,elsősorban maga érdekli.

A feltétlen szeretet max a szülő részéről valósulhat meg a gyerek felé,fordítva viszont ez nem teljesen igaz.

Az is előfordulhat,hogy a gyerekeid feléd sem néznek majd.Nem feltétlen azért,mert utálnak,hanem,mert se idejük,se pénzük rá.Vagy rosszabb esetben még önállósulni sem tudnak,vagy olyan betegségük lesz,amivel rád szorulnak.

Azt mondanom sem kell hogyan áll az állam,főleg a mostani a fogyatékkal élő emberekhez.Elküldik őket felülvizsgálatra,hogy nem-e betegek,azt várják,hogy öljék meg magukat,mert nekik egy beteg ember felesleges.

Ez szomorú,de így van.

Rengeteg pszichés betegséget nem ismernek el,nem adnak érte semmilyen szociális segélyt,de még ha adnának az sem lenne elég semmire.

Aztán a szülő egyszer meghal és a beteg gyerek magára maradhat,én nem tudnék ilyen tudatban élni.

Idegen pedig pénz nélkül nem fogja vállalni a fenntartását,segítését.Rengetegen vannak,akik tudják,hogy örökletes betegségük van,mégis szülnek,mert ők annyira vágynak gyerekre.

Szóval minden ember azt hiszi,hogy hát "csak nem velem történik"-De valakikkel mégis megtörténik.Ez számomra felelőtlen felfogás.Ha az ember tudná,hogy a fogyatékkal élőkre nem vmi debilre,vagy koloncként tekintenek,akkor még nyugodt is lehetne,de ide csak az egészséges ember kell,aki tud dolgozni,akiből a lelket is ki lehet hajtani.

Lehet,hogy nagyon hosszú voltam,de sokan ezeket nem mérlegelik.

Ha velem ilyen történt volna,hogy teherbe estem volna fiatalon,akármilyen helyzetben lettem volna,fősuli elvégezve,stb,akkor is örökbe adtam volna egy jómódú családnak.A gyerek érdekeit sajna kevés szülő képes nézni,mind önző.