Megtartanátok a gyereket, ha meglennének az anyagiak, de nem készültetek fel erre?

Írok, mert én 5 éve az abortusz mellett döntöttem.

Ez több annál mintsem megbánni v nem megbánni. Úgy tudnám szemléltei hogy a mérleg serpenyőjében van a és b lehetőség.

Akárhogy is választasz lemondasz valamelyikről. Akkor ott. Örökre. Ez a lemondás,vagy felvállalás ,pedig új életet nyit.

Ha én megtartom azt a babát akkor nem lett volna annyi másfajta élményben részem amit igy megéltem. ÉS amikért nagyon hálás vagyok a sorsnak.

Viszont én azt nem tudom elmondani milyen a saját gyereket kézben fogni. Akkor mikor történ a beavatkozás úgy éltem meg hogy börtönbe akarnak zárni ,és én megfulladok elveszik a levegőmet!! ÉS én utána megkönnyebbültem. Volt bűntudat,volt gyász. Most már inkább csak emlék van..-de el kell mondjam egyfajta hiánya az ott marad.

Az hogy van egy nyomás feléd ez nem igazán jó. a társadalmi normakövetés lehet megtartó erő, de ha te individuálisabb tipus vagy nem a mindenki akaratába könnyen belesimuló, később valóban okozhat feszültségeket..

A helyzetünk nagyon hasonló akkor nálunk is stabil háttér lett volna ,viszont én nem voltam szerelmes a páromba.Nem akartam tőle gyereket.Ráadásul rettenetes volt a természetem akkoriban,iszonyat gyermeteg voltam. És még mindig az a vágy él bennem hogy olyan férfitől legyen majd gyermek akit szerelemből szeretek.

Nem tudom mit hoz az élet ,és a megbántam nem bántam dolog..erre 10 évek elteltével lehet valódi választ adni.

Remélem kegyes az Isten, és megadja hogy anya legyek .. akkor már érett,jó anya.

Ez is csak egy tapasztalat, itt nincs jó döntés ,szerintem csak döntés van. A szívedre hallgass.

Bár én már 25 vagyok, és már a sulikkal is végeztem és az anyagiak miatt is jöhetne a gyerek, de ahogy te is írtad, én sem érzem magam lelkiekben késznek az anyaságra. Független vagyok a szüleimtől régóta, jól megállom a helyem az életben, de ahhoz, hogy gyereket vállaljak, ahhoz még túl gyereknek érzem magam.

Nehéz döntés előtt állsz, kívánom, hogy sikerüljön bölcsen döntened!

Nem könnyű a helyzeted. Viszont akárhogy is döntessz, nem szabad majd arra gondolnod, hogy mit lett volna, ha másként döntessz.. mert azzal csak megkeseríted az életed.

Gondold át és ne a család nyomására cselekedj, békélj meg a döntéseddel. Ha megszülöd, azért szüld meg, mert te megszeretnéd szülni, szeretnéd felnevelni, ne pedig azért, mert ezt várják el tőled.

Az élet értékes, a gyerek csoda - tudom, nekem nem lehet gyerekem - mégis azt mondom, hogy nagyon gondold át, ha segít írj esetleg pro és kontra listát, és a legfontosabb, hogy ne engedd magad befolyásolni.

Persze természetes, hogy a későbbiekben fel-felmerül, hogy mi lett volna ha másként döntessz (mindkét esetben), de akkor gondolhatsz arra, hogy a jelenlegi tudásod alapján felelősségteljesen döntöttél.

Valamennyire biztos megbarátkoznál vele, ha megtartanád, még az is lehet, hogy teljesen rákattannál az anyaság témára, de hát fene tudja, erre építeni, hogy majd meg szokod, meg majd megszereted, mikor minden porcikáddal berzenkedsz a gondolattól is... Ezt neked és a barátodnak kell eldönteni. Hogy ki mit akar az mellékes.

A barátod hozzáállásából, meg abból, hogy a szülei nagyon akarják egyébként én valószínűsítem, hogy ha elveteted, rövid időn belül vége is lesz a kapcsolatotoknak. Elvégre, ő meglepődött, de ő már megtartaná, meg a szülei is majd jól telebeszélik a fejét, hogy elvetette a gyerekedet fiam stb.

Bár az is lehet, hogy ha meg megtartod, akkor azért romlik meg a kapcsolat, mert dühös és frusztrált leszel, hogy te ezt az egészet nem is akartad és tessék. Elvégre, ő csak élvezett egyet, meg lapogatja a hátad, hogy biztos nehéz neked édes, de hát azért a te életedben sokkal komolyabb változás egy gyerek.

A "nem lesz karrierem" dolog azért ne a legelső legyen, ami befolyásol. Ha úgy nézed, akkor megszülöd, utána végzel, valamennyit otthon vagy, aztán segítség, bölcsőde, óvoda, lehet karriert építeni. Több fiatalon szült barátnőm van, ők csúnyán úgy fejezik ki, hogy az egész előnye az, hogy a gyerek "le van tudva", már koncentrálhat a karrierjére, miközben, ha még nem lenne gyereke, akkor ott stresszelne, hogy megy az idő, de még előre léphet, még ez még az, jobb munkahely, még több pénzt, nincs idő, majd, most törjön derékba az egész, nem, majd stb. Több még nem szült barátnőm meg ezzel szenved, hogy mikor szüljön, mert még nem ért a csúcsra most törje derékba, de ha így folytatja 40 éves koráig se lesz gyereke...

Szóval minden éremnek két oldala van.

Az sem igaz, hogy a gyerektől semmit sem lehet csinálni. Inkább csak kifogásnak használják ezt. A barátnőm megszült és ott folytatták az életüket ahol abbahagyták pl. a 6 hónapos ikrekkel már mentek nyáron külföldre sátorozni, mint minden évben addig is és azóta is..

Ettől függetlenül persze, ha te nem érzed azt, hogy anya akarsz lenni, akkor szerintem nincs értelme csak azért szülni, mert végül is hátráltatni nem hátráltat egy gyerek, bár nem akarod, de hát mindegy, mert nem az! Ezt tényleg neked kell tudni.

Lehet itt hallani, hogy megbánták nem bánták. Nekem az a véleményem, hogy MINDEGY hogyan döntesz, ha nem a saját döntésed, hanem külső nyomás hatására hozod meg, azt valószínűbb, hogy megbánod!

"Ha elveteted, arra készülj fel hogy utána vagy nehezen vagy soha nem fog összejönni egy újabb baba."

Ezt azért cáfolnám, persze van kockázat is a műtétben, de nem teljesen igaz, hogy 100%, hogy nehezen fog összejönni a baba. Barátnőm egy évvel a nem tervezett és elvetett terhesség után megszülte az egészséges, tervezett kislányát.

A műtéti kockázatokról egy nőgyógyászt kellene megkérdezned kedves Kérdező.

66-ossal egyet értek, ez már nem a nyolcvanas évek. Vannak kockázatok, de korántsem igaz, hogy nem vagy csak nagyon nehezen lehet utána teherbe esni.

Főleg azok röhögnének ezen jót, akik akár a negyedik, ötödik abortuszukra várnak most éppen valamelyik kórházban, mert jócskán van ilyen is.