Megtartanátok a gyereket, ha meglennének az anyagiak, de nem készültetek fel erre?
Múlthéten mutatott pozitívat a teszt, de ledöbbent mindenki, mert gyógyszert szedtem, az orvos szerint akkor történhetett, mikor elkaptam egy vírusos betegséget és arra kaptam egy gyógyszert, aminek elvileg egy másik orvos szerint semmit nem kellett volna befolyásolnia. Nagyon nem akartam és azóta nem akarok senkivel beszélni, egyszerűen magamba fordultam, hogy átgondoljam a továbbiakat. Az én szüleim egyáltalán nem örültek, de anyu szerint az abortuszt felejtsem el. A barátom meglepődött, de ő sem akar hallani arról, hogy elvetessem, szerinte ő már erre érett. Az ő szülei pedig egyenesen ragaszkodnak ahhoz, hogy megtartsuk, mert vidékiek, fontos nekik a család stb. Én meg szörnyen dühös vagyok, hogy ez megtörtént. Ott van egyrészt az, hogy van lakás, van munka, de még tanulok, van vissza egy évem a mesterdiplomából. A barátom már dolgozik rendesen, de elég szabados az életmódja. Másrészt pedig hogy lelkiekben nekem még kéne ehhez legalább 6-8 év. Félek a műtéttől, meg mi van, ha mégis képes lennénk neki jó életet nyújtani. De túl gyorsan és váratlanul jött ez az egész, egyszerűen nincs kedvem beszélgetni senkivel, mert nem tudom nyugodtan átgondolni a dolgokat. Más örülne, ha összejönne, de én meg ezt nem így terveztem és még mindig nem hiszem el, hogy velem történt meg pont.
Akik hasonló helyzetben voltak, hogy 20-22 évesen lettek terhesek, mit tettek? Érdekelne bárki tapasztalata, mert ez egy nagyon nehéz időszak.
22/L
válasza:Szia!
20 éves vagyok, novemberre vagyok kiírva a kislányunkkal. Először én is, illetve mi is megijedtünk, pedig számítottunk rá, hogy jönni fog, csak arra nem hogy szinte rögtön. Nehéz döntés az biztos, de én megtartanám a helyedben. Ahogy kiveszem az írásodból a párod, a szüleid, és párod szülei is támogatnak/támogatnának, szóval be tudnád fejezni az iskolát. Nem lenne egyszerű az biztos, de nem is lehetetlen. De persze senki nem dönthet helyetted, hisz a te életed.
válasza: válasza: válasza:Ez kimaradt!
amikor terhes lettem nagyon örültem,de teltek a napok és nagyon megrémültem!aztán 6hetes terhesen már nagyon rosszul voltam,sokat hánytam és szinte egész nap csak feküdtem és elkezdtem arra gondolni hogy én ezt nem fogom kibírni,nekem ez nem fog menni...stb!
Aztán egyik este elkezdtem vérezni, nagyon megijedtem és akkor rájöttem hogy én nem akarom elveszíteni Őt!bementünk az ügyeletre, ultrahangot csináltak és akkor először hallottam ahogy dobog a kis szive, pedig még csak 6-7hetes terhes voltam ő pedig 7 mm-es!csodás pillanat volt!
gondold végig:életekről szól!a Tiedről és az Övéről-mert már ő is egy élet!
válasza:Neked lesz a legnehezebb, ha nem tartod meg, te kell majd a lelkiismereteddel elszámolj, vagy így hogy vacilálsz rajta, vagy úgy, hogy megtartod és majd azzal a gondolattal élsz, hogy te annyira nem akartad a babát.
Naná, hogy abban a pillanatban amikor meglátod milyen szépen fejlődik, ez akkor ha megtartod, el leszel olvadva és nem tudod majd felfogni, hogy hogy nem akartad, de ezt te kell tudd és te kell eldöntsd. Ne hallgass ránk :) te tudod a legjobban, hogy mi a jó a babádnak, ha megszületik és örömöt hoz az életetekbe vagy inkább nem szóületik meg és várat magára néhány évet.
Kitartást, tisztánlátást kívánok.
válasza: válasza:húha ...
nem olvastam végig mindenki válaszát.de az én véleményem hogy ne vetesd el mert megbánod!!!el se tudod képzelni milyen csodálatos érzés mikor mocorog benned,mikor megszületik és először átölelheted megpuszilhatod,mikor te vagy neki az egész világ ,mikor úgy néz rád a kicsike csillogó szemeivel mintha te volnál neki az isten.és még nagyon nagyon sok dolgot sorolhatnék de ezeket csak te tudod a gyermekeddel átélni!!!!!!
22 éves voltam mikor megszületett a lányom.nem terveztük csak ő akart jönni.nekünk nem volt saját házunk(anyóssal laktunk) sőt normális meló sem (akkor kezdett el éppen dolgozni új helyen a párom).semmi de semmi fix nem volt az életünkben akkor mikor terhes lettem.de nektek van!gyerek mellett lehet tanulni és ha a nagyszülők is támogatnak akkor van segítséged bőven....
ma már majdnem 4 éves a lányom és van egy 3 és fél hónapos kisfiunk is!!!!!és nem rég töltöttem be a 26-ot!!!
de nagyon örülök hogy megszültem őket mert ők az életemben a legszebb és legcsodálatosabbak!!!!!
hidd el ha megszületik nem is fogod bánni!!!mert nem lehet nem szeretni őket!
válasza:Nem értem, ha ennyire nem akarod a gyereket minek kellett-fűnek fának elmondani? Most majd ha megtartod és megbánod, akkor persze mondhatod hgoy csak anyós miatt volt, ezzel is tolva le magadról a felelősséget.
Nektek kettőtöknek kell dönteni. A felelősség is a tiétek lesz. Vagy majd anyós fog kelni hozzá? Ő fogja kihordani, megszülni, szoptatni? Ő veszi meg neki a dolgokat? Ő mond le a munkáról, tanulásról, alvásról, szexről, barátokról stb? Nem hiszem.
Egy gyerek csodálatos dolog, de te még nagyon éretlennek tűnsz :-(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!