Megtartanátok a gyereket, ha meglennének az anyagiak, de nem készültetek fel erre?
Múlthéten mutatott pozitívat a teszt, de ledöbbent mindenki, mert gyógyszert szedtem, az orvos szerint akkor történhetett, mikor elkaptam egy vírusos betegséget és arra kaptam egy gyógyszert, aminek elvileg egy másik orvos szerint semmit nem kellett volna befolyásolnia. Nagyon nem akartam és azóta nem akarok senkivel beszélni, egyszerűen magamba fordultam, hogy átgondoljam a továbbiakat. Az én szüleim egyáltalán nem örültek, de anyu szerint az abortuszt felejtsem el. A barátom meglepődött, de ő sem akar hallani arról, hogy elvetessem, szerinte ő már erre érett. Az ő szülei pedig egyenesen ragaszkodnak ahhoz, hogy megtartsuk, mert vidékiek, fontos nekik a család stb. Én meg szörnyen dühös vagyok, hogy ez megtörtént. Ott van egyrészt az, hogy van lakás, van munka, de még tanulok, van vissza egy évem a mesterdiplomából. A barátom már dolgozik rendesen, de elég szabados az életmódja. Másrészt pedig hogy lelkiekben nekem még kéne ehhez legalább 6-8 év. Félek a műtéttől, meg mi van, ha mégis képes lennénk neki jó életet nyújtani. De túl gyorsan és váratlanul jött ez az egész, egyszerűen nincs kedvem beszélgetni senkivel, mert nem tudom nyugodtan átgondolni a dolgokat. Más örülne, ha összejönne, de én meg ezt nem így terveztem és még mindig nem hiszem el, hogy velem történt meg pont.
Akik hasonló helyzetben voltak, hogy 20-22 évesen lettek terhesek, mit tettek? Érdekelne bárki tapasztalata, mert ez egy nagyon nehéz időszak.
22/L
válasza: válasza: válasza:Én 21 éves vagyok, lassan egy éves a kisfiam. Én sem így terveztem, rengeteget hezitáltam. Az apuka nem kért a gyermekéből, "csak" az én családom állt mellettem. Anyagilag nincs problémánk, saját lakásom van (édesanyámtól örököltem, ő sajnos meghalt már). Édesapám jó ember és bár nem örült elsőnek a dolognak, rám bízta a döntést, nem kényszerített semmire. Én abortuszra is bejelentkeztem, végül nem mentem el, nem bírtam megtenni. Sokat agyaltam az örökbe adáson is, de persze a hónapok alatt, ahogyan éreztem minden kis rezdülését a pocakomban, kétségtelen volt, hogy Ő bizony velem marad.
Azóta sem bántam meg a döntésemet és bár rengeteg lemondással jár, mindent kárpótol az a mérhetetlen szeretet amit érzek iránta.
Nézd, már csak 1 éved van hátra. Nem mondom, hogy könnyű lesz, de mellett ott van még az édesapja is, sikerülni fog befejezni a sulit, csak szervezés és kitartás kérdése. :)
Bárhogy is döntesz, remélem nem bánod meg, mert egyik döntést sem lehet visszacsinálni.
válasza:Én egy idős vagyok veled,és nem tartanám meg,bár nekem nincs is gyakorlatilag semmilyen anyagi hátterem,kettőnknek is nagypn húzósan elég a barátommal ami van.
Ezt neked kell eldöntened . Én legalábbis biztosan nem alapoznék egy ilyen komoly döntést internetes,anonim "közvéleménykutatásra" . Elsősorban a te felelősséged,látott már olyat a világ,hogy apuka otthagyta a saját gyerekét+ anyját a szarban . A szülőknek meg mi köze van ehhez? Ha ti el tudnátok tartani a gyereket,akkor szerintem nincs beleszólásuk ,persze a véleményüket ki lehet kérni . Ha az abortusz mellett döntesz neked kell elvislened,nem a pasidnak meg a szüleinek ,ha megtartjátok akkor úgyszintén ...
Mióta vagytok együtt a barátoddal,és mit jelent az ,hogy szabados az életmódja?
válasza:Köszönöm a lepontozást. Igazatok van, sokkal jobb döntés lett volna kikapartatnom magamból egy már majd' egészen kisbaba formájúra fejlődött 11 hetes magzatot, hogy dobják a szemetesbe, csak mert szerencsétlenül jött ki a lépés.
Nem vagyok abortuszellenes, nem ítélem el aki elvégezteti, hiszen én is elakartam de annyira utálom, hogy ha le merem írni, hogy BOLDOG vagyok így is és képes vagyok tanulni is gyerek mellett, akkor jól lepontoznak, lealáznak ismeretlenek, mert ők aztán sokkal jobban tudják hogy nekem hogyan kellene élnem a saját életemet. Hát gratulálok!
válasza:Megtartanám, ha már így alakult.
Sulit lehet folytatni, segítségetek van, szeretitek egymást, párod is, nagyszüők is vállalják.
válasza:3 gyermekes vagyok,de ez a véleményem:hegy te ezt már magadban eldöntötted,de még nem mered kimondani.Vetesd inkább el,mert egy ilyen nem kell a gyerek,nem vagyok rá felkészülve -érzés később 100 % ,hogy a nem kívánt ,de megszületett gyermeken csapódik le.......nem kell ragoznom,ugye ?!
Üdv és minden jót ! Ja,a te tested,te szülnél,te lennél az anyja,NE A TÖBBI NAGYOKOS ROKON DÖNTSÖN MÁR HELYETTED !!!!!!!
válasza: válasza:Én nem tartanám meg. :(
27 éves vagyok, és még most sincs gyerekem - egyelőre semmiképpen nem is akarok.
Egyszerűen nemrég fejeztem be a sulit, sőt, még most is "tanulói" fázisban vagyok kvázi a munkahelyemen is. Ha most elmennék szülni, sosem lenne belőlem semmi, amiért eddig éveken át dolgoztam.
Rád ez főleg igaz, hiszen még az iskolát sem fejezted be.
Nem akarlak én semmire se rá-, se lebeszélni, ez a ti döntésetek kell, hogy legyen, csak mondom, hogy megérteném abszolút, ha elvetetnéd, és egy percig sem ítélnélek el érte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!