Gondolkodsz a harmadik babán?

Én egy átlagos családban nőttem fel, második gyerekként. Nem nélkülöztünk, de nem kaptunk minden héten új ruhát vagy játékot, de soha nem nélkülöztünk, mindig volt mit enni, mibe felöltözni és játékaink is voltak, amiket nem vágtunk tönkre. Én örülök, hogy nem élhettem egy gazdagabb, jobb módú családban, mert így mindig is értékelni tudtam amit kaptam. És szép gyerekkorom volt.

A férjem 3 gyerekes családból származik, szülei korán elváltak, így anyósom nevelte mindhárom gyerekét egyedül. Igaz, sokat dolgozott, de megkaptak mindent a gyerekek, amire szükségük volt. És szép gyerekkoruk volt. A férjem sokszor emlegeti.

A lényeg, hogy bár nem gazdag család gyerekei voltunk, mégis meg volt mindenünk, amire egy átlagos gyereknek szüksége van.

Mi is 3 gyereket tervezünk, jelenleg még csak 1 van. Szerintem nem az a lényeg, hogy mindenféle márkás játékkal és ruhával elhalmozd, hanem a mindennapi szükséges dolgokat megadd neki. Mi is hónapról hónapra élünk, ami nem mindig könnyű, de ha megvannak a gyerekek és én is a diplomámnak megfelelő állást találok, akkor minden rendben lesz.

Szerintem, ha nagyon szeretnétek 3 gyereket, akkor vállaljatok. Soha nem volt, hogy valahogy nem lett volna.

6os vagyok és teljes mértékben egyet értek veled kérdező illetve a 2 korábbi "hasonló" kommentben is rengeteg az igazság!!

Ez a "mindent megadni" tényleg nem egyértelmű...mert nekem pl sokkal fontosabb hogy egy helyes értékrendet adja gyermekeimnek,mint minden hónapban új játékot!!Mert ez a fontos szerintem!És ahogy írták, egy szép gyermekkor biztosítás!Anyukám elmondása szerint nem egyszer előfordult, hogy a hónap végére már krumplit ettünk krumplival mert akkor nehezen ment...De mire emlékszem ebből??Semmire!!!Csak arra, hogy milyen jókat játszottunk kint a slag alatt(nem kellett tengerparti élmény),és hogy milyen sokan megirigyelték a ruhát,amit anyum varrt nekünk...A szülők hozzáállásán nagyon sok múlik!!!!És igen, a legtöbb dolog a neveléssel dől el!!!Csak azért írom,mert mindenki jön a kamaszkori igényekkel...na erről csak annyit, hogy szüleim sajnos most megint nem állank túl fényesen és 14 éves öcsém még otthon lakik.Egy rossz szava sincs az ellen, hogy nem kapja meg amire vágyik!!!Mikor jól ment megkapta azt a telefont,amelyiket akarta,most meg ő mondja, hogy inkább ne vegyenek dinnyét, minek az, túl drága, és tök boldog, ha anyum valamit süt!!!Mert tényleg volt idő,mikor akármit megkaphatott, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy szüleim igyekeztek egy olyan értékrendet belénk nevelni,aminek köszönhetően most nem lázadozik öcsém a mostani helyzet ellen, hanem élvezi és értékeli azt,ami van,amit most kap!!!

16-os neked saját tulajdonú, tehermentes lakásod van?

Mert a mai világban vagy örököl az ember vagy hitelt vesz fel vagy albérletbe megy. nagyon kicsi az a réteg, aki a 20-30 as éveire saját, tehermentes lakással rendelkezik önerővel. Vagy tévedek?

3. vagyok, ugyancsak béreljük a lakást. 50m2-es.

2 gyerekem van, viszonylag jól élünk anyagilag, nem luxusban, de mondjuk hónap végén mindig marad pár ezer a számlánkon.

Eszembe sem jut így harmadikat bevállalni! Pont azért, mert nem tudhatom, hogy mi lesz 10-20 év múlva. És ha már lehetőségem van arra, hogy a gyerekeimnek jobb életet biztosítsak, mint ami nekem volt/van, akkor azt teszem.

Mielőtt bárki bármit belemagyarázna a szavaimba, nem nem halom számra áll az fp játék a lakásban, nem járunk külföldre nyaralni és nem akarok nekik házat, autót a seggük alá tenni, de nem szeretném azt sem, ha a gyerek pályát választ, akkor azt kellejen neki mondanom, hogy nem ne haragudj ezt nem tudom kifizetni. Már mindkét gyerekemnek van megtakarításos számlája, amit 18 évesen kaphatnak meg legkorábban, plusz mi is megtakarítunk, mert soha nem lehet tudni. Amiket ezekbe a befektetésekbe teszünk, az mind elúszna egy harmadik gyerek érkezésével, vagy valamelyiknek már nem tudnám fizetni, azt sem akarom, így én inkább az eszemre hallgatok. Gyerekkoromban megéltem én is mindent jólétet és fillérezést is egyaránt, volt mikor csak zsíros kenyér volt 3 napig, felnőtt fejjel a férjem oldalán is volt minden jó is rossz is, 2 gyerekkel a hátunk mögött a férjem munkahelye egyik napról a másikra csődbe ment, azóta talpra álltunk szerencsére.

És azt se felejtsük el, hogy a gyerekek kezét akkor sem lehet elengedni, ha már felnőttek. Nekünk 30 éves fejjel a szüleink mai napig sokat segítenek, többek közt ők segítettek át minket a nehéz pillanatokon, pedig ők sem milliomosok.

Szülőnek lenni nagy felelősség, és ezt be kell látni.