Gondolkodsz a harmadik babán?

Várjuk is a harmadikat éppen, úgy élünk, ahogy ti is.

Tudod, nem ez a bosszantó, hogy azt kérdik, minek 3 gyerek erre a világra, hanem az, hogy azt gondolják becsúszott gyerek... És meg is kérdezik :( "Megtartottad?" "Véletlen gyerek?" stb

Hasonlóan élhetünk, mint ti. Mi vállaltuk a 3. babát, még a pocakomban van.

Mi erősített meg? A hit, hogy biztos vagyok benne, hogy meg tudunk nekik adni mindent, amire szükségük van, éhezni, nélkülözni nem fognak.

És a 3. baba utáni hatalmas vágy.

Mindenki beszól. És..... kit érdekel.

3,5éves , 1,5 éves gyerekek és 21. hetes magzat anyukája

3. vagyok. Addig, amíg a fiamnak havi szinten megvesszük a játékokat 20-30 e ft-ért és mindenféle luxusabb étel van itthon és rendelünk, addig úgy gondolom, hogy van miből félretenni.

Szóval ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon szubjektív, hogy kinek mi az igénye. Mennyit szán és milyen márkákat a gyerekre, lakásra, saját magára.

Hát ez az!! Mi is szeretnénk 3-at, de már anyukámtól, anyósomtól megkaptam, hogy "eszünkbe se jusson iylen butaság ebbe a mai világba"....

Biztos hogy "hü.lyének " néznének, ha mégis bevállalnánk, marslakóknak, akiknek elment az eszük. De azért mondjuk abban van vmi, hogy két gyereket ki tudsz taníttatni talán rendesen (főiskola, egyetem), de hármat ...???

Én még csak most fogom megszülni a 2.at, decemberben, de tegnap már azt beszéltük férjemmel, hogy akkor a 3.mikor jöjjön majd:)))

És hogy hogy állunk???egy 20 éves autó, egy 38nm-es albérlet,nekem csak gyes meg csp,mert nem volt munkám, és hát férjem sem keres(még!!)olyan marha jól.De tudod mit, annyira nem érdekel ez most!Így vagyunk mit ti, hogy hónapról hónapra élünk, de pontosan így érzem én is, hogy ki tudja mi lesz 5 év múlva???Előre nem lehet bebiztosítani mindent 20 évre, én biztos vagyok benne, hogy jobban is fog nekünk menni, de olyat is van, akiknek nagyon jól megy, aztán jön egy törés...ezt persze nem kívánom senkinek, de ha mindig csak az anyagiakat nézné az ember, akkor max 1-et vállalna. És baj az ha nem tudsz mindegyiknek lakást venni??vagy ha nem lesz sok diplomájuk???nem!!

Mi 5en vagyunk tesók, voltak nehezebb és nagyon jó éveink.És tudod mit??boldog vagyok, hogy szüleim nem így gondolkodtak mint most sokan, mert akkor max 1 tesóm lenne.Soha nem "cserélném le" egyik tesómat sem egy saját lakásra vagy még 1 diplomára!!!!

persze pusztán szeretetből nem lehet megélni, de nálatok szerintem nem erről van szó.

Nehéz kérdés ez, de ahogy előttem írták a hit az ami erőt ad és nincs nagyobb boldogság mint mikor egy nehéz nap után megpuszilgathatom az álmában szuszogó kisfiam!

És hidd el, ha valamit nagyon értékest és életre szólót akar adni a szülő a gyerekének, akkor testvérrel ajándékozza meg:))

Ugyan honnan lehet azt tudni, hogy majd 10-15-20 év múlva mi mindent fogunk tudni megadni a gyerekeinknek? Én pl. egy viszonylag jó életszínvonalon élő családba születtem 3. gyerekként. Az első 10 évem úgy telt, hogy kb. hetente jártam Apukámmal a Skálába legót választani. Az egész lakótelep hozzánk járt játszani... Aztán beütött a krach. A szüleim mégis megteremtettek a számomra szerintem mindent, ami a kötelességük volt. Felnőttünk, szép gyerekkorunk volt. Férjem egy elvált családból származik. Jó formán silányabb gyerekkora volt, mint nekünk "szegényen". Pedig sokkal jobb módú volt az Apukája is és az Anyja is.

Nekem az a fontos, hogy a gyerekeimnek szép gyerekkort varázsoljak. Hidd el, nekünk is van olyan egy-egy váratlan kiadás után, hogy hónap végén már nagyon gazdálkodunk. Na és? Jó formán alig-alig költünk saját magunkra. Na és? Örülök, ha a Balatonra leviszem őket, a tengerpart egyenlőre messze van. Na és?

Ha az én három gyerekemet össze akarnád hasonlítani egy jó módú családból származó más gyerekkel mit látnál? Nem annyi a márkás ruha rajta? Lehet, nem nutellás kenyeret eszik, hanem csoki krémest? Boldog, ha egy lidl-s fagylaltot kap, neki nem érték a méreg drága Magnum? Persze, még kicsik, majd ha nagyok lesznek jobban fog számítani, tudom én. Mondjuk, jó lenne, ha azért nem ez lenne a lényeg számukra. Remélem vagyok annyira jó szülő, hogy sikerül velük megértetni. De, amíg van két kezem és két lábam, addig igyekszem megadni nekik mindent. Remélem nem fognak rám azért haragudni, hogy világra hoztam őket.

Szerintem nagyon jogos és érthető amit a kérdező kérdez! Valahogy ezzel a témával is az a helyzet mint sok mással, hogy csak VÉGLETESEN tudnak gondolkozni az emberek. Tehát vagy ÉHEZEL ÉS az állam pénzén segélyre vállalod a 3 gyereket (és ez mennyire borzasztó stb.) vagy pedig MINDENT adj meg mind a 3nak, kocsit, lakást, márkás cuccot, külföldi utazást, külföldi egyetemet stb.

A kettő KÖZÖTT is van valami, hahó!!! És hol van az leírva hogy az fogja garantálni mind a 3 gyerek boldogságát hogy mindezeket a dolgokat a fenekük alá tettem??? Értem én persze ha valakinek mindenképp ez a célja mert ő úgy gondolja. De miért nem lehet elfogadni hogy másnak meg ez a rengeteg dolog nem cél! És hogy akkor se lenne cél ha csak 2 gyereket vállalna.

Az én szüleim pl. vállaltak 3 gyereket és még egyet örökbefogadtak. Nem tudtak ránk hagyományozni milliókat sőt szinte semmit! De örülök hogy élek és boldog vagyok. Szeretjük egymást a tesóimmal és boldogultunk az életben milliók meg külföldi egyetem nélkül is! Aki akart az diplomázott nyelvet tanult így is.

Nekem is 3 gyerekem lesz. (még csak tervben van a harmadik) és már most tudom hogy ha csak nem nyerem meg az 5ös lottót, nem fogok tudni milliókat alájuk tenni (és havi 20-30 ezres játékot se tervezek venni nekik) de nekem nem ez a célom, hanem hogy szeressék egymást, tudjanak küzdeni, erősítsem a jó tulajdonságaikat, támogassam őket ahogy csak tudom.

Persze nem éhezünk és nem is fogunk, tudok nekik ruhát, cipőt venni alap nyaralásra elmegyünk évi egyszer néha strandra erre arra.

Szóval a "nem nélkülözünk" számomra elég hogy harmadikat vállaljak.