Miért hiszi azt a menyem, hogy csak az övé az unokám?

A menyed háztartása egy és a tiéd is egy. A kettőt ne keverd. Két külön család vagytok. A fiadnak a halálos ágya mellett is az anyja leszel, de a fiad már a saját családjáért felel. El kell engedned, élni. Ő már egy Apa, olyan mint az Ő Apja. Felnőtt férfi.

A menyed meg egy teljesen ugyan olyan nő mint amilyen te vagy/voltál, Édesanya.

És mint anya szerintem tudatában van, hogy mit kell tegyen, elvben kiismerte, szereti a gyermeked, tudja neki is mi a jó. Nem sok okod van aggódni. Te csak a nagymama vagy, akinek megadták a lehetőséget, a babázáshoz. Élj vele, más jogod a kicsihez nincs. A gyermek a szülőké, nem a Mamáé.

Tanulj meg 100ig számolni, hagyd élni őket. Mert ami neked nem jó, annak a tükörképe, magad is kifogásolható a menyed részéről.

(pl a menyed margarinnal készíti az ételeket te meg 0,5kg sertészsírral. Neked ugye a sajátod a megfelelően elkészített, de kérdezted, hogy megbírják enni?, jólnevelten eszel két falatot, otthon meg rendesen étkezel... koszosnak találsz valamit, megkérdezed segíthetsz e, tudsz rá egy praktikát, hogy tiszta legyen kedvesen is meg lehet mutatni, "jaj azt a vackot kárnak veszed, nézd egy csepp citromlé, és nincs vízkő, a XY csak reklámfogás, és ezzel gyorsabban is végzel" de ezt otthon, nálad mutasd be max

Ma 07:54-es vagyok.

Jajj. :)

Kedves nagymama!

A fiatalok semmi más okból nem költöztek el, minthogy elkezdjék a saját, közös életüket. Mindannyian erre vágyunk, amikor elérkezik arra a bizonyos pontra a kapcsolat: csak mi ketten, ő és én. Mert így tudnak a fiatal párok egymásra hangolódni, mert így ismerik meg igazán egymást. Egyértelmű, hogy a menyed kényelmetlenül érezte magát nálatok, nem tudta elengedni magát - hisz az nem az ő otthona, hanem a tiétek! Ez természetes. Mi három évig anyósoméknál éltünk, de a vackunk sosem a MI szobánk volt számomra, hanem a PÁROM szobája. Nem tudtam megszokni, hogy oda tartozom, pedig nekünk külön konyhánk, fürdőnk is volt.

Az, hogy házat néztél nekik, kedves ötlet, de mindenképpen tolakodó. Az az ő otthonunk, az ő tisztük kiválasztani, hogy hol szeretnének élni, ráadásul honnan tudnád, hogy nekik milyen elképzeléseik vannak a közös otthonról? Más lett volna, ha leülsz a menyed mellé, és ketten, közösen nézelődtök, ő elmondja a szempontjaikat, te pedig a tanácsaiddal segíted: például, hogy ez vagy az a ház azért nem jó, mert itt-ott látszik, hogy vizesedik, rossz a környék, stb. Ezt megköszönte volna, de ebben a formában, ahogyan te tetted, inkább illetlen volt, és joggal érezhették úgy, hogy irányítani akarod az életüket.

"Féltékeny vagyok a menyemre, hogy a fiam sokkal több figyelmet szentel neki, holott tudom valahol mélyen a szívemben, hogy ennek így kell lennie. "

Akkor hallgass egy kicsit a szívedre. :) Te is elvártad a férjedtől, hogy több figyelmet szenteljen neked, nem? Sőt, ez volt a természetes, ez volt az, amire vágytál, nem igaz? :)

"Most mi változott?"

Az, ami nálunk is. :D

Férjem utálta a zöldséget, gyümölcsöt, hiába próbálta vele az anyja megszerettetni. Aztán jöttem én, és lám, a tegnapi szilvásgombócot úgy betolta, hogy öröm volt nézni, mára pedig borsófőzeléket rendelt. Az anyja főzelékét a mai napig nem eszi meg, az enyémet igen. Pedig nagyjából ugyanúgy készítjük, és mégis.

Ha a fiadnak ez a jó, mert megkóstolta, és ízlik neki, akkor hadd egye, nem reszortod megszabni az étrendjüket. Attól, hogy neked nem finom, másnak még az lehet. (Ez épp olyan dolog, hogy én például utálom a paradicsomlevest. De nem szólom le azokat, akik szeretik, egyék, ha ahhoz van gyomruk.)

"Meg, például engem zavar az, hogy ha este megvacsoráznak, akkor nem mosogatnak el rögtön, hanem csak másnap reggel."

Én sem mosogatok el este, csak másnap reggel. Lusta vagyok, beismerem. Pedig anyósom is mindig megcsinálja kaja után, de én egyszerűen nem tudom rávenni magam, mert nekem az esik jól, hogy este vacsi után összebújunk a párommal a kanapén, megnézünk egy filmet, lefürdünk, lefekszünk, alszunk, reggel pedig azzal kezdek, hogy rendbe rakom a konyhát. Ha az éjszaka közepén toppanna be egy látogató, hát így járt, nézheti a maszatos edényeimet a mosogatóban.

"A menyem nem adott pólyát a kicsire, pedig az kell. Hiába mondogattam neki, hogy tegye már rá, mert szerencsétlen gyereknek össze vissza nyaklik a nyaka. Azért se tette rá."

Ó, a pólya! Ezzel engem is sokat nyúztak anno a kedves rokonok.

DE!

Kedves nagymama, a pólya anno valóban szokás volt, ma már messze nem az! Sőt, épp ott tart az orvostudomány, hogy egészségesebbnek titulálják, ha pólya nélkül van a gyerek, mert nem akadályozza a mozgásban. Attól, hogy nyeklik-nyaklik a feje, semmi baja nem lesz, sőt, mozognak a nyaki izmai, edződnek a folyamatos mozgástól, hamarabb fogja megtartani a kis fejecskéjét.

Ráadásul a pólyába becsomagolva a lábait sem tudja rendesen mozgatni a pici, anélkül viszont vígan kalimpálhat velük, ahogy neki jól esik, és így sokkal kényelmesebb neki is. Hidd el. :)

Ne szóld le a fiatalokat, segíts nekik! Ahelyett, hogy tanítgatni próbálod a menyed, inkább abba fektesd az időd, hogy te próbálsz tanulni egy kicsit - a mai gyereknevelési elvekről! Olvasgass utána a neten, hogy manapság mit hogyan csinálnak az anyák, mit ajánlanak az orvosok, védőnők, hogy felkészült lehess a mai kor "szabályaiból", mert akkor valóban hasznos segítsége lehetsz a menyednek!

És még egy dolog: hidd el, tudja, érzi ő, hogy nem kedveled.

De egy ŐSZINTE beszélgetés nagyon sokat javíthat a helyzeten. Ülj le vele, és mondd el neki, hogy mi az, ami zavar téged benne, az életükben, de egyből kérj is bocsánatot! Kérd ki a véleményét, mit tehetnétek ketten, együttes erővel, hogy könnyebb legyen elfogadni egymást!

Ha ez így, ebben a formában megtörténne, és sikerülne valóban őszintén elbeszélgetnetek, tisztázni a problémákat és félreértéseket, utána sokkal szívesebben fogadnának az otthonukban.

:-)

Az vagyok, aki azt írta hogy mintha az én anyósom írta volna a soraidat.

Értelek, és szerintem te is érted őket, csak nagyon kötődsz a fiadhoz. Én is értem, valahol meg kell találni a középutat.

Elköltöztek, mert külön életet akartak. Mi is elköltöztünk.

Eddig azt ette a fiad, amit tőled kapott? Hát persze, biztosan azt is szereti, és szeretni is fogja, de ha szeret más ízeket is, az miért baj?

Mai világba már nem használnak pólyát, nekünk se volt, nekünk is mondogatták, de nem KELL, ahogy írtad. Na pl az ilyenek mondatok miatt mondja hogy kioktatod. Nem KELL, csak neked ez a véleményed. Ha így adnád elő, talán nem mondaná hogy kioktatod. Érted? Biztos hogy érted mit szeretnék ezzel mondani.

Már ne is haragudj, de ha az én gyermekem nagyija lennél, és ilyen szinten beleszólnál mindenbe, akkor örülnél, ha másfél havonta láthatnád.

Te már voltál szülő, neveltél, pusziltál sebeket, pólyáztál, főztél. Ennek a kicsinek az ellátása NEM a te feladatod, és bizony, ha kéretlen tanácsokat osztogatsz, akkor joggal el leszek tiltva.

A szülők döntik el, mikor mosogatnak, mit adnak a kicsire, és egyáltalán mindent, ami az ő otthonukban történik, ahogyan ők sem szólnak bele, milyen műsort nézel a saját tv-den.

Sajnálom, elhiszem, hogy ezt nehéz megemészteni, hiszen eddig te voltál az irányító, de innentől nincs más dolgog (és bizony jogod sem), mint hogy szeresd a kicsit, ne szólj az életükbe, és bizony a lehető legtöbb módszerüknek és kérésüknek eleget tégy a babával kapcsolatban akkor is, ha teljesen másként gondolod.

Én vagyok, aki 1 éve nem beszél anyósával.

Hát, a fiadék helyében én lehet hogy külföldre menekülnék tőled! Miért érzed úgy, hogy segítened kell??? Hagyd őket élni és inkább foglalkozz a férjeddel! Ő mit szól a hülyeségeidhez?

Amúgy ami meg az egészséges ételeket illeti: arra nem gondoltál, hogy a fiadnak tényleg ízlik? Miért olyan meglepő ez? Az én Uram is szerette az anyja főztjét, de 2 év együttélés után már azt mondta, sokkal jobban főzök, mint az anyja (ha jobban nem is, de máshogy). Inkább örülj neki, hogy a menyed ennyire figyel az egészséges táplálkozásra, mert így legalább a gyereket is eszerint fogja neveleni! Bár gondolom te az unokádat is csokival tömnéd gyümi helyett...

Nem változott a véleményem rólad, mert bár azt írod igazunk van, meg sem próbálod/tad beleképzelni magad a menyed helyébe! Csak azt remélem, hogy a fiad sokáig kiáll a felesége mellet!!!

Kedves Nagymama!

Egyetértek az összes leszúrással, valóban nagyon hibásan gondolkodik!

Viszont a kommentekből kitűnik, hogy Maga elég értelmes (elnézést a durva kifejezésért), szóval tudja, hogy nem jó, ahogy viselkedik és itt legalább megkapta a magyarázatot, hogy hogyan viselkedjen helyesen.

Azok alapján, amit írt, a Maga menye és fia nagyon szép éltetet élnek, értelmesek, önállóak, mindkettőjükre legyen nagyon büszke!!!

És gratulálok az unokájához! De ha erőszakos és kritikus lesz, akkor egyre ritkábban látja, és abban is biztos lehet, hogy az unoka 3 évesen már megérzi, hogy gáz van a szülei és nagyszülei között és abban biztos lehet, hogy a szüleihez fog húzni és nem Önhöz! Ezt is gondolja végig, ez tapasztalat!

én teljes mértékben megértelek téged, azt hiszem, ha a férjem és a gyermekeim nem fognak kellően sokat rámszólni, ugyanolyan anyós leszek, mint te.

DE: az én anyósom egy angyal, csak akkor szól és segít, ha kérem. Nem tűröm, hogy bárki az ÉN házamban, az ÉN gyermekemmel kapcsolatban kioktasson, mit hogyan csináljak. Ha a fiad nem panaszkodik, látod, hogy jól megvannak, szereti a fiadat, nem éhezteti, nem csalja, akkor hol a probléma? Ja, nem úgy főz, ahogy te szoktál? Nem vagyunk egyformák. Kell a pólya? Dehogy kell, nekem sem volt, a fiam mégis megnőtt. Ne erőltess rá elavult, ezeréves szokásokat. Az, hogy a fiad megnősült, nem azt jelenti, hogy kaptál egy lányt is, akin uralkodhatsz, hanem azt, hogy a fiad bebizonyította: nagykorú és képes felelősséget vállalni a tetteiért. Még szép, hogy nem akarnak veletek élni! Én a mai napig lenézem azokat a nőket és férfiakat, akik anyuci szoknyája mellé bújva alapítanak családot. Örülj neki, hogy talpraesett, életrevaló fiad van, és nem málészájú anyámasszonykatonája

Azt pedig lásd be, hogy te már babáztál egy jó adagot X évvel ezelőtt, mikor a fiad megszületett. MIért akarod ezt az élményt elvenni a menyedtől, mikor erre várt 9 hónapon keresztül? Ha megtalálod a kompromisszumos utat a kettőtök viszonya között, az lesz az eredménye, hogy babázhatsz még eleget az unokáddal. Ha viszont továbbra is így viselkedsz, te fogsz rosszabbul járni: nemcsak az unokádat nem fogod látni, hanem a fiadat sem. A menyed kerül ki győztesen. Én tudom, hogy az egyszem fiát nem engedi el könnyen az ember, de ne próbálj meg uralkodni rajtuk.

Kívánom, hogy megtaláld az arany középutat:)

1 gyerekes, 29 hetes km.

az kimaradt, hogy édesanyám is így bele akar szólni mindenbe, míg anyósom, mint írtam, csak akkor segít, ha tanácsot kérek tőle. Azt érték el ezzel, hogy ha vigyázni kell a kicsire, anyósomat hamarabb hívom, mint anyukámat.

1 gyerekes, 29 hetes km

Ott van a kutya elásva, hogy nem kedveli a menyét. Gondolja, hogy ő ezt nem érzi?

Én sem vagyok jóban az anyósommal, tisztában vagyok vele, hogy ki nem állhat, éppen ezért minden szavát támadásnak veszek (mert az is).

Nem kell mindenbe beleszólni, ha megy babázni, tessék csak a picivel játszani és magasról tenni rá, hogy mi az ebéd például.

És már megbocsásson, de jóval több joga van a szülőnek, mint a nagymamának. Nem önnek szülték a picit, hanem maguknak, és ezt el kell fogadni.

Nem tudom miért kevesli a heti két alkalmat. Én megőrülnék, ha ennyit itt lenne az anyósom. Ilyen pici baba még fel sem fogja, hogy ön a nagymama, neki még jóformán apa sem létezik, csak anya van, mert rá van szüksége.

Tudom, hogy önnek rosszul esik, és tagad, mivel ön a másik fél, de ha már a fia is azt mondja, hogy folyton kioktatja a menyét, akkor talán igazuk van, nem?