Miért hiszi azt a menyem, hogy csak az övé az unokám?

Intelligens nőnek tűnsz, mégis hátborzongatóak amiket írsz:

"Megmondom nektek őszintén, hogy nem kedvelem a menyemet"

" nem jól vezeti a háztartást,"

" nem normálisan készít el sok ételt"

"nem jól fogja nevelni az unokámat. Szeretnék résen lenni."

"nem annyira való az én fiamhoz."

"Miért ne lenne jogom az unokámhoz?"

Bevallom neked, hogy én azon csodálkozom, hogy ilyen sokszor (heti 2 alkalom) eltűrnek....

És mi az amit szeretsz a menyedben? Próbálj meg azokra a dolgokra koncentrálni, és próbáld meg őt szeretni. A fiad is szereti, nem lehet az olyan nehéz dolog. És fogadd el, hogy nem vagyunk egyformák. Nem főzünk egyformán jól, vagy rosszul. Nem nevelünk egyformán. Nem gondolkodunk egyformán. Ettől még maximálisan lehet tisztelni és szeretni a másikat.

Nekem pld. a legjobb barátnőmmel (20 éves barátság) szinte soha nem egyezik a véleményünk, és az ízlésünk is teljesen más, mégis a legjobb barátnők vagyunk 20 éve, az általános iskola óta. Mi a titok? A másik elfogadása. Szerintem.

Csak mert szerinted nem jól vezeti a háztartást, meg nem jól főz, az nem azt jelenti, hogy nem lesz jó anya! A kettőnek köze nincs egymáshoz.

Próbáld megkedvelni a menyed, mert az milyen már, hogy unokázni mennél, miközben még mindig nem tudod elfogadni a menyed. Így örökösen vitát szülsz, ne bíráld felül a nevelési elveit, ha ez megfelel a fiadnak, akkor te is fogadd el. Neked kell alkalmazkodnod hozzájuk, ők már egy külön család, nem kötelező mindent úgy csinálni, ahogyan a mi szüleink tették.

Legyél rugalmasabb, és elfogadóbb. Amíg erre nem vagy képes, nem igazán vagy odavaló, a kisgyerek közelébe. Ha pár év múlva épp veled lesz a gyerek, akkor is majd mindent másképp csinálsz, mint ahogy azt a szülei meghagyják neked? Ő nem a te gyereked, nem úgy neveled, ahogy az neked tetszik.

Mellesleg a heti 2 alkalom nagyon sok!! Legyél inkább hálás érte, hogy ennyiszer mehetsz, és kicsit alázatosabb ami a velük való viselkedésedet illeti! Nem tudom a másik oldalról vannak-e nagyszülők, de ha igen, és ők is 2x mennének, akkor mégis mikor lenne a szülőknek magánéletük, amit csak hármasban töltenek? Örülj neki, hogy nem olyan sors jutott neked, mint sok nagyszülőnek, hogy a gyerekek többszáz kilométerre élnek, és évente csak néhányszor láthatják az unokákat.

Nos első tévedés: nincs ugyanannyi jogod, mivel te vagy a szülő

kettes: ne pofázz bele mit hogyan csinál, az ő gyereke, ő dönt- esetleg még a fiad, bár a ffiakra nem annyira jellemző, h belekeverednek az anyatej kontra tápszer problémákba

három: h h főz az max a fiad gondja nincs hozzá közöd

négy:nem csinál mindent rosszul max neked nem tetszik, de ehhez megint nincs közöd, lenyeled a békát, pont.

öt: ha heti kétszer itt lenne az anyósom meg is őrülnék, szerintem kétheti egy is bőven elég! Felnőtt emberek ne telepedj rájuk!

Legközelebb, ha elmész hozzájuk, ne szólj bele semmibe, inkább dicsérd meg a menyed valamiért, és köszönd meg a meghívást.

Még hogy alig engednek oda, heti két alkalomra hogy mondhatsz ilyet? Ha havonta egyszer láthatnád, akkor még megérteném, de heti min. 1 látogatás egyáltalán nem kevés.

Nem tartozik szorosan a témához, de ezek után kíváncsi lennék, miért is gondolod, hogy nem jól főz a menyed. Mit csinál rosszul?

Csak mert pl. sokan a környezetemben azt gondolják magukról, hogy milyen jól főznek, igen, biztosan jó a saját családjuknak, de nem nekem, aki alig használ sót, meg fűszereket. Nekem szinte mindegyikük főztje ehetetlenül sós. De ez csak egy példa, és nem dörgölöm egyikük orra alá sem, hogy SZERINTEM nem jól főznek.

Én hasonlóan "jószívű" anyóst tűrtem a Lányunk születése után 1 évig. Most már 1 éve nem beszélünk. Remélem így is marad.

Sztem jó úton haladsz afelé, hogy elkezdj mindeféle hülyeségeket duruzsolni a fiad fülébe. Már ott kezdődik, hogy a menyed nem való a fiadhoz... Miért? Szeretik egymást? Akkor? Mi itt a gond? Miért gondolja a legtöbb fiús anya, hogy még nem született meg az a lány, aki boldoggá tudja tenni kicsi fiát?!

Amúgy sztem szánalmas vagy és tényleg örülhetsz, hogy a menyed még szóba áll veled!

Még vmi: ha annak idején veled csinálja ezt anyósod, te hogy viselted volna? Netán pont ezt csinálta és most "törlesztesz"??

Felnőtt nő vagy, gondolkozz már el magadon!

Teljesen egyetértek az előzőekkel.El kell fogadnod Őt, hiszen a fiad választotta, úgy tűnik, jól megvannak, megértik egymást, és a felesége pártján áll és nem az anyjáén. Ezen kellene egy kicsit elgondolkodni, hogy miért is van ez. Ja a főzésről annyit: honnan tudod, hogy nem tud főzni rendesen? Éhen haltak, nem nő a baba? Lehet, hogy sokkal ízletesebb és egészségesebb ételeket főz, mint te főztél, mindenki másképp, más ízvilággal főz, attól még lehet ugyanolyan jó, sőt jobb is.

Keress magadnak egyéb elfoglaltságot, ne akarj mindig a nyakukon lógni, ők már külön család.

Nem tudom milyen családi állapotod van, van e még több gyermeked,szerencsés vagy és van párod, de rájuk is kellene koncentrálni, nem csak az unokára. Ő csak egy kisbaba és nem egy csodabogár.

Ui: Ha ilyen anyósom lenne, nemhogy heti kétszer, de havi egyszer sem jöhetne!

Egy "meny".

Minden hozzászólónak teljesen igaza van.Mi az,hogy ugyanannyi jogod van a babához,mint nekik?Mégis csak vannak szüleid.Fiatal anyuka vagyok pár éve még én sem tudtam főzni,de párom szerint nagyon jól főzök ahhoz képest,hogy fiatal vagyok (22 éves).Anyósom is szólt bele párszor,hogy mit csináljak.Adjak tejet a kicsinek 2 hónaposan én meg megmondtam,hogy az én gyerekem és NEM adok neki.Én felelek érte, én azt adom meg neki ami a legjobb.Anyósomnak nem is volt szinte lehetősége,hogy beleszóljon,mert tudta,hogy felesleges.Makacs vagyok és megyek a fejem után.Persze meghallgatom,amit más mond.Azóta anyósom még jobban kedvel mint előtte.Segít bármiben,de várja,hogy szóljak.Felajánlja,hogy ha bármi gond van szóljak és megy.

A fiad már nem az a gyerek,akit te fogsz irányítani.Az meg,hogy nem kedveled a menyed.Örülj,hogy beenged a házba és unokázhatsz.Én biztos be nem engedném az anyósom,ha nem kedvelne,de mikor jön a kicsihez,jópofizik.Na ettől vagyok rosszul.Ha ő elfogadott téged-mondjuk meg őszintén-nem volt könnyű dolga,akkor ez a minimum,hogy te is megteszed.

E.