Miért hiszi azt a menyem, hogy csak az övé az unokám?

"Én csak szeretném őt tanítani, mert sok mindent nem jól csinál. Pl. főzni sem tudja, hogy hogy kell normálisan."

A titok nyitja itt lesz. Ne tanítsd! Ne mondd meg neki, hogy kell jól főzni! CSAK AKKOR, HA Ő MAGA KÉRI EZT TŐLED!

Velem a saját anyám csinálja ezt, és nagyon rosszul viselem!! Anyóstól meg egyenesen felháborítónak tartanám!

Hú, ezen most totál leakadtam!

Szerintem azért a szülőnek sokkal több joga van a gyerekéhez, mint a nagyszülőnek. Sajnálom, de ez így van.

Másrészt, tényleg oktatod őt! Ezt be kell, hogy lásd. érződik az irományodból! "még azt sem tudja, hogy kell normálisan főzni"

Mi számít normálisnak? Lehet ebből van már elege, hogy folyton kritizálod. Nem szabad azt hinned, hogy ugyan olyan jogaid vannak a kisbabához, mint nekik! Lehet azt érzi, hogy te szeretnél a gyermeke anyja lenni..

Egyébként, én azt sem értem, hogy mi a baj a heti 2 alkalommal. Az azért nem olyan őrülten vészesen kevés. Jó, nem azt mondom, biztos minden nap az unokáddal lennél..

Próbálj meg változtatni a hozzáállásodon. Ne tanítsd a menyed.

1. vagyok. Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy ha 2 hónapja szült, akkor a hormonok még nagyon erősen túltengenek az anyukákban ilyenkor. Magamról tudom. Kell 5-6 hónap, mire lecsillapodnak. Ilyenkor annyira érzékeny az ember. Tele van kétségekkel. Itt egy új élet... mi lesz, hogy lesz. Meg örömmel, boldogsággal. Ez egy nagyon vegyes érzésekkel teli élethelyzet, én pld. még sosem éltem át ilyen szélsőségeket életemben, mint a szülés utáni első fél évben.

Légy türelmes, visszahúzódó, csendes. Várd ki, hogy hívjanak. Hogy hiányozz nekik. Ez - lássuk be - azért kicsit később fog majd bekövetkezni. Mikor tényleg szükség lesz rá, hogy valaki néha vigyázzon a kicsire, lefoglalja, stb. Egy két hónapost még nem kell szórakoztatni, nem kell mellette ülni.

Hagyd meg nekik, hogy hadd ismerkedjenek egymással, szokják egymást. Mármint ők hárman. És ne szólj bele soha semmibe. Csak ha kérik. Ha ezeket meg tudod oldani, hamarosan te leszel a legboldogabb és legelfoglaltabb nagyik egyike :)

Nem értem miért gondolják az emberek, hogy a baba amolyan "közkincs"...

Na meg próbálna meg engem anyóspajtás tanítgatni. A másképpen az nem jelenti egyből azt, hogy nem jól.

A jószándék is lehet idegesítő. Szerintem aki valamiben segítséget kér, vagy véleményre kíváncsi, az kérdez. Én sem vettem jó néven, mikor valaki jobban akarta tudni, hogy mit is kéne csinálnom a babám körül.

Nagyon jókat írt minden előttem szóló. Ugye nem haragszol meg, ha azt írom, hogy te egy rettentő katonás természetű anyós lehetsz...

"Miért gondolja azt, hogy csak az övé(k) a kisbaba? Az én unokám is ugyanannyira! Nekem is ugyanannyi jogom van vele lenni, és szeretgetni."

Mert igazából az "övék" a kisbaba! Ők a szülei. Ugyanannyi jogod??! Hát itt vannak bibik a gondolkodásodban. Ha nekik is így vezeted elő, vagy a fiadnak, akkor ne csodálkozz, ha így érez a menyed. És a heti 2 alkalom nem is olyan kevés.

Az én anyum a menyéhez (öcsém felesége, 1 éves babájuk van) havonta egyszer megy... Mert azt mondja, nem szeretne tolakodó lenni. Viszont a sógornőm a gyerekkel átmegy anyumhoz hetente legalább kétszer.

Egyetértek minden hozzászólóval, nagyon jókat írtatok!

Pont azt gondolom én is, hogy egy friss anyuka csak nyugalomra vágyik a környezetétől és hogy ismerkedhessen a babával. A falra másztam én is a saját anyámtól, hogy mindig mindent jobban tudott! Eleve tele voltam kétséggel. Több hónap kellett, mire összeraktam magam, hogy igenis képes leszek jó anyja lenni a gyerekünknek.

Kérdezőnek: szerintem nekünk 10 sorból lejött, hogy nem kedveled a menyed. Gondolod, hogy ő ezt az évek alatt nem vette észre?!

Ha segíteni akarsz nekik, pl. vigyél nekik ebédet vagy vacsorát, mert most lehet, hogy tényleg nincs energiája a menyednek főzőcskézni.

Nem neked kell résen lenned az unokád kapcsán!

Fogadd el és tartsd tiszteletben a fiad párválasztását, mert tényleg ki fognak utálni maguk közül!

Ne haragudj meg rám te sem, de szerintem irtó rossz a hozzáállásod az egészhez. A menyed - ha nem is tudatod vele - de egészen biztosan érzi, hogy nem kedveled. Legalábbis én azonnal meg szoktam érezni (sajnos mindig 100% biztonsággal), hogy ki az, aki csak a szememben kedves velem, a hátam mögött meg vasvillára szúrna.

Az unokádat egészen biztosan nem fogja félrenevelni, hiszen ő a legjobb tudása szerint fogja nevelni, és a legjobbat fogja akarni neki! Ebbe nagyiknak szerintem vajmi kevés "beleszólása" lehet. Maximum szerény, kedves szeretettel lehet befolyásolni a fiatalokat, de kioktatással, neveléssel egészen biztosan nem, azzal az ellenkező hatást fogod elérni.

Nézd meg, a fiadnál is működik már az ellenkező hatás, a menyednek ad igazat (és őszintén megmondom, én is).

Kérlek, vegyél visszább ebből az "én vagyok a jobb, én vagyok az okosabb és a tapasztaltabb" stílusból, mert egészen bizonyosra veheted, hogy ha így gondolkodsz, akkor a helyzet rosszabb lesz köztetek.

Pld. miért nem így fogod fel? A menyem még kezdő, nem tud még tökéletesen főzni, de majd belejön. Nem pedig úgy, hogy nem tud normális ételt készíteni. Ez erős túlzás szerintem.