Meddig bírnátok ezt ép ésszel? Egyáltalán bírnom kell?

"Igen a gyerek kellett, imádom, imádjuk. Az, hogy mi vagyunk a szülei?! Hát jó, hogy nem ti vagytok!!!"

Biztos jó, hogy ilyen szülei vannak egy két évesnek, apuka önbecsülése a sárban, alkoholizál, anyukának nincs ideje, mert dolgozik és két napra lepasszolták a nagyihoz, amíg apuka józanodott.

Hát felhívnám a figyelmed, ez nem épp az ideális családmodell és kicsit sem jó egy gyereknek ilyen körülmények közt felnőnie. Hát nagyon nem kellett nektek az a gyerek.

Azért, mert azt mondod eddig és ne tovább, senki nem fog elítélni. A mérhetetlen felelőtlenséged az, amiért igen.

Nézz már magadba:

Mit csinálsz? Mást sem, csak gyalázod a férjedet, aki lusta dög, munkanélküli. Te meg dolgozol és te vagy a családfenntartó.

Tudod hány reálisan gondolkodó ember él így? Az marad otthon a gyerekkel, akinek nincs lehetősége munkát találni illetve keresetéből eltartani a családot. Nincs ebben semmi furcsa. Abban igen, hogy ott van a két éves gyereked és te ennyit nem tudsz érte megtenni, hogy elmenj szó nélkül dolgozni (amit még élvezel is, hiszen te lehetnél a tanárok példaképe)és hagyd a férjed békén, legalábbis ne rúgj bele úton-útfélen. Most már alkoholizálni is elkezdett a férjed. És ez neked köszönhető, mert nyilván nem tartottad magadban a véleményed róla.

De itt van, ez a két nap mutatta, nélküle semmire nem mész, máris le kellett passzolnod a gyereket a nagyihoz. Ha elmegy a férjed végleg, mi lesz, megy a gyerek végleg a nagyihoz? Vagy viszi a férjed magával és te fizetsz gyerektartást?

Az amit te csinálsz a gyerekeddel (különösen, hogy tanítónő vagy és láthattad mit tesz egy gyerekkel, egy ilyen családi háttér és egy ilyen anya)mélységesen elítélendő. És az is, hogy amíg apuka részegeskedik, te dolgozol, ő megy a nagyihoz.

Mit kellett volna csinálnod? Átgondolni már a gyerekvállalást is, de ha ez nem ment, azt, hogy mit csinálsz a gyerekkel, ha nincs a férjed? Mert engem egy cseppet nem lepett meg, hogy iszik, egy ilyen nő mellett. Ez is felmerülhetett volna benned, hogy a hozzáállásodnak ez lesz a vége.

Akkor hány gyermekét egyedül nevelő emberke mehetne a Dunának, mert ugyan mellette, még dolgozni is kell...Jézusom!Vagy én vagyok vak, de még mindig nem látom, miért anyuka a bűnbak.Már nemcsak az a bajotok vele, hogy dolgozni merészel, még az is, hogy a férje miatta iszik és természetesen miatta nem talál szegény melót.Tegyük a szívünkre a kezünket :ki az aki egy átdolgozott nap után nem igényel segítséget, pihenést, a gyermeknevelésben IS!Vagy, ha apuka dolgozna és a gyerek bölcsiben lenne, akkor megköveznétek mindkettőt?

Miért érzem, hogy itt csupa gondtalan szuperanyuka osztogatja megfelelő távolságból az okosságokat?

Kedves kérdező!

Szerintem te már lassan megbeszélted a férjeddel a hétvége történéseit. Mindenki megbotolhat, követhet el hibákat. Ne törődj azzal a "kedves" 63%-os válaszolóval, aki minősítget benneteket,mint szülőket, neki van egy ilyen borzasztó stílusa, amit már hetek óta olvasok és rettentően irritáló anyuka lehet:)

Annyira nehéz igazságot tenni, mikor ez szóba kerül, hogy a gyerekkel többet foglalkozó szülő vagy a dolgozó szülő fáradtabb-e, igényel-e jogosan több szabadidőt, pihenést. Csakis összetartással, megbeszéléssel lehet ezt a dolgot helyretenni, hogy mindenki jól járjon. Fontos, hogy mindketten elmondjátok, hogy mire van szüksége a másiknak. Legyen az pihenés, szabadidő, családi hármas vagy barátokkal töltött idő.