Meddig bírnátok ezt ép ésszel? Egyáltalán bírnom kell?

Szerintem neked legjobban a hármasban eltöltött minőségi idő, a férjeddel, gyerekeddel kettesben töltött idő, az egyedüllét, ez mind hiányzik. Én pont így vagyok. Van három gyerek, és nagyon nehéz megtalálni az összhangot, az egyensúlyt. Nincs, aki vigyázna a gyerekekre, mindenhová visszük őket. Ha ki tudnánk kapcsolni néha magunkat, akkor azt is könnyebben, lazábban vennénk, ha a másiknak éppen most egy kis hétvégi pihenésre, lustálkodásra van szüksége. Én is igényelném azt, hogy az évek óta itthon töltött időt néha megtörje egy kis lazulás. Aztán elgondolkodom, a férjem egész héten dolgozik, neki jobban szüksége van rá. Másfelől viszont neki pörgősebb az élete, akkor már nekem is jogos rá az igényem, nem?

:)

Szia!

Én meg értelek.Nálunk elég rossz lenne,ha így lenne.Az én Párom is felmondott a munkahelyén,ugyanúgy,mint a tiéd :-)

Annyi a különbség,hogy mi így egyeztünk meg.Nekem normális munkám van,szeretem,ő utálta,amit csinált.Felmondott,azóta minden rendben.(talált másikat)

Az biztos,hogy ő fogja még oviba is vinni a gyerkőcöt,mert én sokkal korábban megyek.Ő majd 7re megy dolgozni,előtte elviszi majd,utána elhozza.

De hozzá kell tenni,hogy mi eredetileg is úgy szerettük volna,ha párom is minél több időt lesz a leendő gyerekével.Nekem is nagyon jó így,nekik is,imádunk így élni.(párom szinte mindent meg csinál itthon,úgy kell neki szólni,hogy pihenjen,amikor a gyerek alszik,mert estére kicsit hulla szegény)

Amikor szabad napos vagyok,akkor mindent együtt csinálunk,bár néha én is besokallok,hogy pihenjünk,na akkor vár a házimunka,kerti munka,minden.

Nálatok is meg kellene valahogy beszélni ezt a munkamegosztás dolgot.Nálunk mindig van egy fontossági sorrend,amit tartunk(a házi munka megvár ha nincs tiszta edény na és,inkább babázunk,utána majd mosogatunk ha alszik ilyenek de EGYÜTT) nálunk ez a legfontosabb,hogy mindent megbeszélünk és mindent együtt csinálunk.Lehet nektek is beválna.

Szia Sorstárs! Én tanár vagyok, a kislányom 2 és fél hónapos volt, amikor kezdődött a tanév. Párom nem munkanélküli, koncerteket szervez, így csak hétvégén utazik el. Ezért döntöttünk úgy, hogy ő marad a gyerekkel. Napi 4 és fél órát vagyok távol, ő ezalatt teljesen lefárad, amikor hazaérek, még a kabátot sem vettem le, már a kezemben a gyerek (már amikor nem a nagyi vigyáz rá, hisz neki annyi elintéznivalója van),én végzem a házimunkát (főzni csak ritkán szoktam), van egy kutyánk, aki miatt egész nap lehetne takarítani, az esti sétára őt is én viszem, készülök a másnapra és "mellesleg" fősulin tanulok. Sokszor majd összeesek a fáradtságtól, amikor éjfél körül mindennel végzek. Ha felhozom a témát, akkor mártírkodom szerinte. Sokan mondhatják, hogy mit panaszkodom, én választottam ezt, de amikor tervezgettünk, nem erről volt szó. Imádja a lányunkat, de az ideális a számára, amikor otthon vagyok, és ő néha elhaladva mellettünk, meggyömöszöli a picit és megy tovább a dolgára.Tíz kilóval vagyok soványabb, mint a teherbeesésem előtt, nem érti, mitől lehet.

N, szóval bocs, jól kipanaszkodtam magam, de legalább látod, hogy nem vagy egyedül. Hogy mi a megoldás? Nem tudom. Próbálj vele beszélni. Kitartás!