Miért kell ennyire negatívnak lefesteni az anyaságot?

#60 topkomment👍🏻

Annyit fűznek még hozzá,hogy vastagon le kell szarni hogy mások mit gondolnak. Direkt nem zavarok senkit,de ha a gyerek épp hisztizik és mellettem valaki huzogatja az orrát,hogy dehatmenemneveledmegzavarszvele...

Hát cest lá vie,nem érinti meg az inergkuszobom,engem is sok minden zavar,de társadalomban élek.

Ugyanúgy öblös vastagon lszrm ki szerint mit e ahogyan kellene csainlni,ki szerint mit és hogyan bszk el vagy nem

A gyereknevelés olyan amit mindenki jobban tud,csak épp az aktuális gyerek anyja nem. Aha

Felőlem sztarolgatja át összes ilyen magát,belőlem max egy aha és egy ásítás szakad ki. Már végtelenül közönyös vagyok velük meg a tokelyukkel szemben

Még valami:nálunk ksaoadlorol lehet enni. Kekszmorzsar,kenyér szeletet puffadztot kukoricát,gyomolcsdarsbokat. Akkor is ha öt perce porszívóztam

Szívesen várok minden wondereomant egy terülj terülj asztalkamra🤟🏻

*padlóról

#61

#63 hidd el hogy a legszörnyűbb anyák nem bánják hogy ott a gyerek. Közönyösen felé és az sokkal rosszabb. Aki megbanja az általában nem a gyereket,hanem a támogatói háttér hiánya,a mentális pakk amit hozol,az egyéb mocskok,anyagi bizonytalanság,apuka mégis lelecek,stb stb. A legrosszabb anyák bekeszulik a nyomorba,azt majd lesz vele valami.

Közel 20 évet voltam szociális munkás,ebből 10et cigánysoron,Borsodban.

Akinek lelkifurdalás can,mert nem akarta,mert szerinte szar anya,aki néha visszasirja a gyerek előtti életét,aki nem alszik már hosszú ido óta és ezért lát mindent negatívan..a sor végtelen. Ők nem rossz anyák. A rossz anyák közönyösek. És van tényleg az a nagyon kevés,aki tudatosan gonosz,aki tudatosan árt a gyereknek,de ez már nem a kérdés tárgya.

Nem negatívnak festik le, hanem eloszlatják a hamis csillámpónis vattacukorfelhős kamut amit köré gyártanak a reklámok meg a média.

Amúgy pedig nem csak itt, névtelenül írják le sokan a valóságot.

Nekem pl Nagyon sok olyan ismerősöm van, hús vér emberek, akik visszasírják a régi életüket amióta gyerekük van, mert milliószor stresszesebb és fárasztóbb mint valaha gondolták, és a régi életüknek, szabadságuknak, pihenésnek annyi. Helyette ordít a gyerek nonstop, kikészíti őket az alváshiány, hogy kevesebb idejük van egymásra mint párok, és önmagukra is nyilván. A 90% megbánta hogy gyereket vállalt. Persze nyilván ettől még igyekeznek mindent megtenni, de attól még az érzéseik ezek, mert ha mással nem is, csak bizalmasokkal, és önmagukkal azért legalább őszinték.

Mindenki másképp éli meg a gyerekvállalást.

Neked valószínű egyszerűen szerencséd volt, lett egy kevésbé sírós gyereked aki nem készít ki annyira. Ettől még nem minden kisgyerek ilyen.

Én mint kívülálló ( mert sok gyerekes barátom/ismerősöm van), látom amit látok, hallom amit hallok a környezetemben, tapasztaltam is 0-24ben pár napot ilyen családban ahol kisgyerekek vannak,

illetve érzek amit érzek már fiatal korom óta, az az, a gyerekvállalással kapcsolatban, hogy mindent összevetve, nekem sem EZ az élet, sem a gyerek maga nem kell. Soha. Nem nehezítem meg az életem, nem veszek a nyakamba egy olyan plusz terhet, ami számomra amúgy is taszító. Számomra nem éri meg a rengeteg szívás, amit hallottam, láttam, érzek, az esetleges boldogabb pillanatokért cserébe.

Valahol sajnálom is azokat akik végül bedőltek a hamis idilli családképnek, és vállalták, majd utólag megbánták, valahol meg nem, mert dönthettek volna szabadon máshogy is. Nem volt kötelező... Azok az idők már rég elmúltak.

"anyáink generációja imádja előadni, hogy bezzeg ők még 3 gyereket neveltek munka mellett és mégis élére volt vasalva az utolsó bugyogó is és a padlóról enni lehetett, de aztán ha mélyére nézek az ilyen mondandóknak, akkor vagy 36 órából állt egy nap, vagy azért mégsem volt ennyire jó minden, például nem egy családi házat kellett rendben tartani, hanem egy 50 nm-es panellikat, nem tucatszámra kellett az ingeket, meg kiskosztümöket élére vasalni, hanem volt mindenkinek 2 váltás ruhája, meg egy ünnepi azt csókolom."

Vagy tényleg minden patent volt, de később meglett az ára annak.

Javarészt idősekkel dolgozom. Egyik másik generációban sincs annyi mentális betegség mint az 50 és a halál kozottieknel. És nem a demenciara gondolok. Hanem a depresszióra, megkeseredésre amit az addigi fasza életük okozott.

Nem azt mondom ezzel természetesen hogy a gyerekvállalás egyenesen arányos a megbolondulassal. Hanem azt hogy lehet összefugges az évek alatt kialakult depresszió és gonoszság között és aközött hogy régen az volt a divat hogy szülünk amennyit tudunk, apának meg csak dolgoznia kell, gyereket nevelni nem, az mind szakadjon az anyára.