Hogyan érdemes többnyelvű (angol, magyar) családban a gyerekkel beszélni?
Új-Zélandi magyar vagyok, aki 14 éves kora óta él külföldön, most 23 vagyok. Hogyha az új-zélandi partneremmel egyszer gyerekem lesz, akkor otthon nagy részt angolul fogunk kommunikálni. Tudom, hogy az automatikus válasz az az, hogy én beszéljek a gyerekkel magyarul, de ez csak akkor működik, amikor az anya és a gyerek kettesben vannak. Minden más csoport szituációban tökre hatástalan, és minden más embert kizár az interakcióból. Ismerek olyan családot, ahol a francia anyuka próbált franciául beszélni a gyerekekhez, és az apuka tökre kihagyva érezte magát, szóval egy idő után abbahagyták.
Abban biztos vagyok, hogy a szüleim és tesóim (akik itt élnek Új-Zélandon) magyarul fognak beszélni a gyerekhez. Viszont mivel már egész fiatal korom óta itt élek, nekem se áll igazán számra a magyar, és így az ár ellen úszva még nehezebb.
Van valami megoldás? Tippek?
Ha kényelmesek a kifogások, nem kell erőltetni.
Meg nem igazán értem, milyen általános receptre keresel válasz, ami igazából neked nem is probléma.
Jó dolog a kétnyelvűség, de ha neked nem kényelmes magyarul beszélni, akkor hogyan akarnád megtanítani a gyereket? Mondjuk ha 14 éves korod óta élsz kint, akkor azért a gyerekhez valószínűleg automatikusan magyarul szólsz majd. Mondókákra, mesékre csak emlékszel, talán még az Öreg néne őzikéjét is tudod kívülről.
A másik dolog meg, hogy társaságban nyilván fel kell venned a társaság nyelvét, ha már lehetőség van rá. De annyit leszel majd a gyerekkel egyedül, az elején gyakorlatilag napi minimum 8-10 órát, hogy így is a magyar lesz a gyerek elsődleges nyelve. Már persze addig, amíg nem intézményesül, mert utána természetesen azon a nyelven fog jobban kommunikálni, amelyik nyelvet jobban használja.
Tapasztalatom szerint nem igazán müködik a dolog, mert gyakorlatilag magyarul alig fog beszélni vele a kérdezö, nem lesz rá lehetösége.
Ha bárki más ott van, aki nem tud magyarul, akkor nem lehet magyarul beszélni, mert a másik nem ért semmit, ez nagyon bunkó dolog.
Esetleg az elsö fél évben-évben még megy, hogy a gyerek aránylag sok magyar beszédet hall a szülötöl, de utána egyre több külsö hatás éri, a magyar meg teljesen eltünik.
Egy pedagógus rokon minden áron meg akarta tanítani a kicsit magyarul is, rengeteget beszélt vele, olvasott, mondókázott, énekelt magyarul, két évesen a gyerek mindkét nyelvet egyformán tudta, ismerte, használta. Utána közösségbe került (az anyának vissza kellett menni dolgozni), eleinte nagyon érdekesen alakult, ha magyarul mondott vagy kérdezett valaki valamit, azt a gyerek elismételre a másik nyelven (mellesleg tökéletesen lefordítva) és utána azon a nyelven reagált. Három éves korára ez is megszünt, ettöl kezdve nem értette meg a magyar szöveget. Idöközben középiskolás, és gyakorlatilag semmit nem tud magyarból, nem érti, nem ismer szavakat és egyáltalán nem tudja használni.
Hát pedig mindenhol úgy működik, ahogy írod. Osztálytárs anyuka lengyelül szól a gyerekekhez akkor is, ha én ott állok mellettük, és nem kifejezetten nekem szól a mondanivalója. Nem érzem kirekesztve magam, mert értem, hogy mi ennek az oka. Kolléganőm férje is franciául beszél odahaza a gyerekekhez úgy, hogy ő csak alapszinten érti, miről van szó.
És igen, ezt se felejtsük el hozzátenni, hogy külföldön élő gyerek sosem fog igazából jól beszélni magyarul, mert egy csomó élethelyzet, kifejezés kimarad neki, amit a magyar gyerekek az oviban, iskolában szednek össze. Tulajdonképpen egy dajkanyelvet fog megtanulni odahaza, elég szűkített szókinccsel, az otthon hétköznap előforduló témákról. -
Neked ott van extraként a családod, vidd oda majd sokat a gyerekeidet gyakorolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!