Hogyan érdemes többnyelvű (angol, magyar) családban a gyerekkel beszélni?

Férjem mostohatesója Németországban él, férje német, a fiai 17 és 20 évesek, ők kint születtek, kint élnek a mai napig ((11-14 évesek voltak a fiúk, amikor elváltak). Kint csak az édesanyjuk beszélt velük magyarul amikor kettesben voltak, meg talán anno jártak magyar (hétvégi) suliba/rendezvényekre, míg kisebbek voltak. Évente többször hazajöttek, változó, volt hogy csak 1x, volt hogy 4-5x, az itteni rokonokkal magyarul beszéltek, a férjjel mi fiatal rokonok angolul (németül nem tudunk), de a nagyszülők nem tudnak se németül, se angolul, szóval nekik fordítottak a gyerekek/feleség + kézzel-lábbal mutogatás (nagyon alap dolgokat azért már megértett a férj a sok év alatt).

És még ilyen, nem ideális - tehát az egyik szülő más nyelvű és ott is élnek - feltételek mellett is teljesen jól beszélnek a fiúk magyarul. A nagyobbikról kifejezetten szépen, néha-néha van egy-egy kifejezés vagy nyelvtani hiba, esetleg egy-egy szó, amit furcásn ejt, de tök jól beszél magyarul. A fiatalabbnál erősebb az akcentus és ő több német kifejezést kever bele, nem mindent tud szépen pontosan kifejezni, de nála úgy általánosságban is voltak beszédproblémák, pl. nagyon erősen raccsol, logopédushoz járt, tanulási nehézségei voltak stb. Olvasni nagyjából tudnak magyarul, de írni csak nagyon vacak helyesírással.

Másik pár Bécsben él, ott most kiskamaszok a gyerekek, a férj osztrák, ott annyi a különbség, hogy ők kifejezetten sokat járnak haza, anyukája is sokat vendégeskedik náluk, illetve a lányok sokat vannak nála nyári szünetben pl., de ott is mindkét lány jól beszél magyarul annak ellenére, hogy nyilván otthon a német a közös nyelv és mindenhol máshol is.

Én azt látom, hogy ha az anya csecsemő/kisgyerekkorban konzekvensen csak magyarul beszél a gyerekkel ha kettesben vannak (márpedig ilyenkor a legodaadóbb apuka mellett is nagyrészt az anyával van kettesben a baba), és később is minél többet, akkor lesz elég alap, hogy később is beszéljen magyarul, főleg ha vannak magyar rokonok, akikkel akár videón, akár írásban, akár személyesne tartják a kapcsolatot.

Azonban ha te kérdező nem érzed magadénak a nyelvet (amit mondjuk nem értek, kint élő rokonaiddal nem magyarul beszélsz? vagy ritkán beszéltek/találkoztok?), nem érzed anyanyelvednek, pedig a gyermekéveid nagy részét azon élted, akkor ne erőltesd.

#21 Miért lennék ettől proli? Én Magyarországon élek a gyerekeimmel együtt, így ők nyilvánvalóan beszélik a nyelvet. De eszembe nem jutna őket megtanítani mondjuk albánul, ha a büdös életben nem tervezek ott élni velük. A kérdező esetében a magyar miért más? Jó, tudom, azért mert neki az a nyelve, és hagyománytisztelet meg miegyéb. De ettől a gyerekkel még kicseszés, ráadásul nincs is választása szerencsétlennek, ha születése óta 2 nyelven beszélnek majd hozzá.

Írta valaki, hogy később ha érdekli a gyereket, akkor megtanulja, ezzel abszolút egyetértek. Hadd döntse már el ő, hogy akar-e beszélni egy olyan nyelven, aminek az országába lehet hogy be sem teszi a lábát soha. Még ha valami világnyelv lenne... Inkább az a proli, aki szerint tudnia KELL magyarul, egy külső szemmel nézve full jelentéktelen nyelven, még akkor is, ha Új-Zélandon éli le az életét - csak azért, mert az egyik szülője magyar...

24: Csakhogy mire el tudná dönteni egy gyerek, hogy érdekli és meg akar tanulni magyarul, már csak nagy nehézségek árán fog menni és nem tökéletesen. Van ilyen ismerősöm, felnőttként jött egy olyan lövése, hogy nyugatról inkább ide költözik, aztán szívott a nyelvvel. De olyat is ismerek, aki az (elvált) apja anyanyelvét is megtanulta, nem épp egy világnyelvről van szó, később pedig pont olyan embert kerestek, aki ezen a két nyelven jól beszél és így indult be a karrierje.

A másik, hogy még egy nyelv tudása nem csak maga a nyelv miatt hasznos, hanem úgy általánosságban a tanulásnál is előny lehet. Ha viszonylag egyszerűen és ingyen van erre lehetősége a gyereknek, akkor miért ne. A 20-as válaszomban említett, kiskamaszként 4 nyelven beszélő ismerősöm már kicsit extrém ezen a téren (anyanyelv, apanyelv, szülők közvetítő nyelve és az ország nyelve), de a szülőknek nem is volt ez kérdés. Pedig az általad haszontalannak tartott magyar mellett a másik egy keleti nyelv, ahol még az életében nem járt és gyakorlati okokból nem is valószínű, hogy valaha odaköltözne.

#25 "Csakhogy mire el tudná dönteni egy gyerek, hogy érdekli és meg akar tanulni magyarul, már csak nagy nehézségek árán fog menni és nem tökéletesen."

Jogos, de így meg összezavarják egy felesleges második nyelvvel, aztán majd csodálkoznak, hogy még 3 évesen se beszél normálisan a gyerek... Persze, most erre biztos lesz olyan, aki azt írja, hogy a gyereke már 2 évesen folyékonyan beszélt 3 nyelven, további 2-n meg káromkodott, de nem ez az általános. És mindezt azért, hogy megtanítsanak neki egy olyan nyelvet, amit max tizenpár millióan beszélnek világszinten, és nagy valószínűséggel soha nem fog neki kelleni. Mert ha mondjuk az angol mellett spanyolul vagy kínaiul beszélnének hozzá, még lehet azt is mondanám, hogy igen, az hasznos lehet. Hát nem tudom, én nem vagyok meggyőzve, nem változott a véleményem, de nem is az én dolgom igazából.

#26os valaszolonak nem sok fogalma van a nyelvi fejlodesrol😂

2. Nem azert kell egy nyelvet megtanulni mert feltetlen hasznalni fogja, de egy gyereknel ez nem EROFESZITES hanem ragadna ra a nyelv, nem kell eveket iskolapadban lennie mivel hallja az anyjatol es parhuzamosan fejlodik a kognitiv kepessegeivel.

Biztos hogy ha en magyar lennek es valszeg en is kulfoldon telepedek le de beszelek majd hozza magyarul

#26! Ahogy az előttem szólók írták. Nem sok közöd van a témához. Van egy teljesen téves elméleted, amit terjesztesz, de lusta vagy utána nézni, hogy hülyeség. Én írtam hogy az unokahúgom 3 nyelven beszél. 4 éves. Egyáltalán nincs összezavarodva. Ő mondjuk pont koran tanult meg beszélni, 2 évesen már legalább 50 magyar mondókát, verset is tudott. Valóban nem ez a jellemző, a többnyelvűek többsége kicsit később tanul meg beszélni, de semmilyen hátrány nem éri, később behozza. Eleve csak bab korban van teljes hangzó készletük. Amit nem hall akkor, az később kikopik és csak az anyanyelvi marad, így "amikor eldönti, hogy meg akar tanulni", akkor már csak akcentussal fog tudni és nehézségek árán.

Én például szerettem volna, ha az unokahúgom csak angolul beszél a babámmal (az a szabály nálunk, hogy nincs váltogatás, egy emberrel mindig azonos nyelven beszél mindenki.) De megkérdeztem és végül a magyart választotta, szóval a kisfiam már csak utólag tud megtanulni angolul.

En magyarul beszelek a gyerekemhez, meg akkor is ha o angolul valaszol, kicsit eroltetni kell.

Bar az en gyerekem jol beszel magyarul, az az anyanyelve, de angolul kenyelmesebb neki. Ha nem eroltetnem soha nem beszelne magyarul, akcentusa is lenne, igy viszont senki nem mondana meg, hogy nem magyarorszagon el.