Voltak olyan elveitek, amik mellett kitartottatok? Volt, ami miatt mások furcsán nézek? Ez szerintetek tartható így?

Nem tudom, nalad mi fog osszejonni, a szempontjaid alapjan, nalunk

- cukraszdaba, etterembe jaras a nagyobbikkal nagyon stresszes lett volna, a kicsivel 6-8 honapos koraig siman ment volna, ha o szuletik elobb. A nagyobb 7 eves volt, mikor eloszor igazan elveztuk az ettermezest, akkor nyugodtan kivarta mar a 40 percet, mire kihoztak az etelt, viszonylag kulturaltan megette, es aranyos volt vegig. A kisebbik 5 eves lesz, vele meg nemszivesen mennek. Voltunk svedasztalos helyen veluk tobbszor, az meg ugy oke volt.

- futobabakocsi: a nagyobbikkal 1 eves kora utan mar mukodott volna, elobb nem, foleg 6 honapos koraig, mert orditott benne, akicsivel ment volna vegig

- evi 3-4 alkalommal kettesben elutazas az igencsak optimista szerintem. Hallottam olyanrol, aki eljar ennyiszer, tehat nemlehetetlen, nalunk inkabb arrol volt szo, hogy egyreszt lehetoseg sem nagyon volt, masreszt nem is annyira akartunk menni, illetve amikor vegre lehetett volna, akkor mindig becsuszott valami, hol a gyerek lett beteg, hol a nagyszulo. Nalunk mondjuk kettore meg nehezebb osszeszervezni, igy mi 8 ev alatt egyszer sem voltunk. Kettesben fel-1napos program volt a max ottalvas nelkul. Nagyszulostol/nagynenistol menos nyaralasunk viszont volt nehany alkalommal, es azok nagyon jok voltak.

- ferjemmel egyrnlo felek vagyunk: ezt en is mondtam, aztan a hormonoktol es az uj helyzettol megvaltozott minden, tiszta anyatigris lettem, es azt gondoltam, hogy mindent en tudok a legjobban, en ismerem legjobban, stb. 2,5 eves volt, mire eszhez tertem, es vegre hatrabb tudtam lepni. A kicsi akkor meg nem volt meg, vele mar osszejott ez az elv :)

- 0 kepernyoido: ismerek tobb olyan csaladot is, akik ezt tartjak, en sajnos vagy sem, de feladtam ezt az elvemet, annak ellenere, hogy kifejezetten rossznak tartom. Jo oldala a nyelvtanulas (kulfoldon elunk)

- a minimalis cukrot, liszteset mi szuperul tudjuk otthon tartani, nagyon szeretik is a gyumolcsoket, az szokott lenni a desszert tobbnyire

- a ne-adja-oda-a-jatekat addig megy, ameddig nem jonnek vendegek, akkor kicsit ciki, ha semmit sem hajlando odaadni :D vagy ha van teso

- a baba mellett is a szuksegleteiket kielegitese, kozos ido tok fontos sztem, de ez annyira gyerekfuggo volt nalunk, a nagy mellett en egyszeruen azert nem csinaltam meg, mert az alternativa az volt, hogy torka szakadtabol uvolt, illetve reflux miatt nagyon sokszor szopizott keveset, ami meg boven 4-5 hetes kira utanis igy volt. A kicsit ket napos koratol mar minden nap vitte ki a ferjem babakocsival setalni, vele ez siman ment

Nekem is hasonló elveim vannak/voltak mint neked kérdező.

Ezekből 1 tervezetten nem volt soha- az apával kettesben hosszúhétvége-mivel imádjuk a gyereket, ő is jön velünk csecsemőkora óta hosszúhétvégére.

Valamint a 0 képernyő idő. Egy idő után óhatatlanul bekerül az életébe és inkább megengeded neki, de reális mértékkel. Nem lesz debil tőle, ha válogatott tartalmat néz és nem a Bing nyuszit meg az aberrált animációkat.

A túlzott szigor nálunk mindig kontraproduktív volt. Nincs fehérliszt oké, mamánál van vajas kenyér- jön a kérdés itthon miért nem kaphat egy fél szeletet néha? Belehal? Semmiképp. De ha túlzottan "fogom" szorongó lesz, látom a gyereken.

Ezeknek a nagyrésze olyan, hogyha kitartasz mellette, akkor lehetséges. De neked kell kitartani, mert neked kell megoldani a közben felmerülő nehézségeket, amik neked lesznek fárasztóak.

Pl. evésnél, autózásnál 0 képernyő az csak döntés kérdése. De amikor elkezd visítani a gyerek neked kell megoldani, hogy elfoglald. Van aki ilyenkor a legegyszerűbbhöz, a telefonhoz nyúl, az mindig kéznél van, és garantáltan használ. Neked helyette magadnál kell hordani 77 kiskönyvet, csörgőt, biszbaszt amivel le tudod foglalni, mert ezek van hogy csak 2 percig érdekesek, 2 perc után újat kell elővenni.

Ugyanez mondjuk a séta. Aki eldönti, hogy napi 3x sétál az meg tudja oldani. Csak mellette majd azt is neked kell megoldani, hogy a séták meg a futások mellett a mosás is be legyen rakva, a gyerek cumisüveget, kanala, tányérja, etetőszék tálcája, pohárkája, előkéje el legyen mosva, a padló legyen felporszívózva és felmosva, hogy ne a koszt nyalja a kúszó-mászó gyerek. Ha valaki akarja megoldja, ha másnem fogad takarítót vagy este alvás helyett takarít, de a nagytöbbség megelégszik inkább a napi 1 sétával.

Hú. Én inkább azt mondanám, hogy volt egy kép a fejemben mit hogy szeretnék, miket fogunk csinálni, stb. Pl. ülünk egy cukrászda teraszán az édesdeden babakocsiban alvó babánkkal és minden csupa csillámpóni hányásos öröm mámor. Na erre megérkezett az első lányunk, aki ordított a babakocsiban, a hordozóban, a kendőben és mindenben is az első 4 hónapban. Jóformán sehova nem tudtunk nyugodtan elmenni vele, pedig előtte rengeteget mentünk, kirándultunk, programoztunk. Az volt a terv, hogy na majd mi... mi aztán integráljuk a gyereket az életünkbe, nem mi alkalmazkodunk 100% hozzá. Ühümm. Úgy 1,5 éves kora óta ez már egész jól működik is.

Amit így két gyerek után megtanultam, az az, hogy szép dolog tervezni, csak teljesen felesleges. Majd alakul minden. Pl. a nulla képernyő időt is remekül tartottuk a nagy 2 éves koráig, amíg várandósan fekvesugárbahányni nem kezdtem. Utána nekem minden Bogyó és Babóca rész egy megváltás volt és sz*rtam bele, hogy mások szerint fujj fujj tönkreteszem a gyerekem.

Őszintén szólva én már az energiabefektetést is csodálom, amiért képes voltál ezt ide leírni. Szerintem az a lényeg, hogy a ti kis egységetek jól legyen, teljesen mindegy milyen irányelvek mentén. A családdá válás nem arról szól, hogy beerőszakolom a gyereket az igényeink közé és jobb esetben nem is arról, hogy az ő igényei köré szervezzük az életünket. Olyasmi változásokat kellene eszközölni, ami mindenkinek belefér, ami mindenkit boldoggá tesz. Na ezt megtalálni baromi nehéz, ha nem egy álom babát kapsz, de nem lehetetlen.

Nekem egyetlen elvem maradt. Az pedig lehet, hogy önző, de az, hogy én legyek jól. Ha én jól vagyok, mindenki jól van. Nem vagyok házisárkány a férjemmel, nem óbégatok ingerülten totál feleslegesen a dacosunkkal és türelmesebb vagyok a pocak fájós babánkkal is. Így azt kell megtalálni, hogy engem mi tesz kiegyensúlyozottá. Szerencsére ez nálam nagyon egyszerű dologban merül ki. Mindennap 20-30 perc laza séta egyedül a friss levegőn. Akkor is megerőszakolom magam, ha baromira nincs kedvem hozzá, mert egyszerűen érzem utána, hogy ez nagyon kellett.

49- az én férjem is ért sok mindenhez, ösztönösen, ezért mi nyomtuk a kb 50-50 %-ot. Na de egy idő után olyan hülyeségeket csinált ő is. Nem érzett egyszerűen mi a baja a gyereknek, mindig nekem kellett döntést hozni szó szerint minden apró dologban-hogy milyen zoknit adjunk rá stb. Nálunk is örökifjú apa, szeret játszani- ha rá kellett bíznom a gyerekeket néha kimaradtak a pelenkacserék, kajás volt a gyerek arca- túl volt pörgetve elalvás előtt. Holott amúgy egy szavam nem lehet, mert ha részletes utasítást kap készségesen megcsinálja. Csak kétszer elfáradok míg elmagyarázom neki.

Hiába a jóindulat, nekik nem megy ösztönből az utódgondozás. Így értem, hogy sok anyuka inkább esélyt sem ad nekik.