Voltak olyan elveitek, amik mellett kitartottatok? Volt, ami miatt mások furcsán nézek? Ez szerintetek tartható így?
Tudom, először elveink vannak, aztán gyerekünk. Tehát ezekhez sem ragaszkodom foggal-körömmel, nem is gondolom, hogy pl. egy 4-5 évesnél ugyanaz alkalmazható, mint egy 1 évesnél.
-Mi alkalmazkodunk hozzá, nem ő hozzánk, de igyekszünk bevonni a mindennapjainkba, programjainkba, szokásainkba. Például, mi szeretünk étterembe, cukrászdába járni, erről nem szeretnénk lemondani. Tervezzük vinni magunkkal, de nem mindenáron. Vagy én sokat futok, szeretnék majd futóbabakocsit venni, hogy jöhessen velem.
-Visszük magunkkal mindenhová, akár nagyszülőstől, de később igyekszünk évente 3-4 alkalommal 1-1 hosszúhétvégére elutazni kettesben is a férjemmel.
-Apával egyenlő felek vagyunk, ő is ugyanúgy a szülője, mint én.
-0 képernyőidő itthon, autóban, utazáskor, étteremben. Lefoglaljuk mi, játszunk és foglalkozunk vele, de később, ha kicsit unatkozna, azt sem érzem gondnak (itt nem arra gondolok, hogy fél órát ordít emiatt az étteremben, vagy hagyom a szobájában sírni fél délutánt, "találja fel magát" alapon).
-Nincs rossz idő, csak rossz öltözet. Nem ijedünk meg, ha kicsit hűvösebb van, nem zárom be a házba decembertől áprilisig. Viharban nem indulunk sehová, de pocsolyázni, hóembert építeni simán.
-Napi 2-3 alkalommal séta, friss levegő, már újszülött kortól.
-Itthon minimális cukor és fehérlisztből készült ételek, feldolgozott termékek, de pl. étteremben, vendégségben ehet majd, amit szeretne. A "nasi" az gyümölcs, zöldség legyen itthon, ne a Kinder, chips.
-Hozzátáplálás nem szigorúan táblázatok alapján, hanem egye, amit mi (persze úgy, hogy az számára ne legyen veszélyes). Ha valami nem ízlik, nem kötelező megenni, de kóstoljon meg mindent.
-Nincs olyan, hogy valami "kötelező". Itt arra gondolok, hogy nem kell megölelnie, megpuszilnia olyat, akit nem akar. Nem kell odaadnia a kedvenc játékát más gyerekeknek, mondván, "ne legyen irigy". Ezeket azért tegye, mert ő szeretné, ne azért, mert kötelező.
-Énidő. Szerintem ez is fontos, már az elejétől kezdve. 4-5 hetes baba mellől nem mennék el barátnős hétvégére, de pl. fodrászhoz, kozmetikushoz simán. Vagy az, hogy apa elviszi sétálni egy nagyot, én itthon olvasom, pihenek. Ahogy nő a baba, ez az időintervallum is bővül. És ami jár nekem, az jár a férjemnek is. Valamint, baba mellett is igyekszünk kettesben időt tölteni, legyen ez akár egy gyors ebéd, amíg a nagyszülőkkel van a baba.
-Nagyszülőkkel jó és közeli kapcsolat. Én is, a férjem is így nőttünk fel, a nagyszüleinkhez a mai napig úgy megyünk, mintha hazamennénk. Ezt a babánknál is szeretnénk, ha így alakulna. Töltsön velük időt, akár úgy is, hogy nélkülünk (pl. elviszik sétálni, vagy itthon foglalkoznak vele, amíg mi elmegyünk 1-2 órára kettesben).
-Arcra, kézre puszit mi adhatunk neki csak, a férjemmel.
-Legyen minél hamarabb napirendje. Nem olyan, amihez görcsösen kell ragaszkodni, tehát nem fogok leizzadni, mert mondjuk 7-től fürdetnénk, de 18:45-kor még a dugóban ülünk. De igyekszünk minél hamarabb kialakítani egy rendszert, hogy legalább 1-1 dolognak, elfoglaltságnak legyen meg a fix időpontja.
válasza:Az gáz, hogy nem puszilhatják meg a szerettei csak mert ti így döntötök... A vírusok nem csak puszival terjednek ám. Legjobb ha hozzá sem érnek a szent gyermekhez, sőt, egy légtérben se tartózkodjanak vele. Kiváltképp akkor, mikor ti épp valami vírust szedtek össze az aktuális wellness hétvégéteken.
A többit majd meglátjátok. Azokkal nincs gond szerintem, bár az egész enyhén izzadság szagú.
válasza:Hát kb nekem is hasonló a tervem mint neked. Kivéve a puszis részt.
De szerintem mi csak álmodozunk és egy álom világban élünk és pár hónap múlva kiröhögjük magunkat.
Szóval én arra is készülök hogy semmi nem így lesz.
A nulla képernyő idő az amihez tűzön vízen ragaszkodni fogok, mert nem akarom hogy már a telefont nyomja 1 évesen. Ezt nem tudom elfogadni.
Majd később nyilván nézhet mesét de ilyen 1-2 évesen nem.
Meg a külön ágyat. Ha ez a kettő megvalósul az már jó.
válasza:2 gyerekes anyaként azt gondolom, ezeknek a felét se fogod tartani.
Az apukák általában addig gondolják magukat egyenlő félnek, míg rá nem jönnek, mivel jár valóságban egy gyerek, mennyire 0-24 elfoglaltság. Tudjuk, a te ferjed nem ilyen... na, 90%, hogy de, úgyis rád marad majd a java.
Az éttermezés 1-2-3 éves gyerekkel szerintem esélytelen kepernyő nélkül, úgysem tudod a székben tartani, hacsak nem szobanövény gyerek vagy nem rakod elé a tabletet.
A zöldséges "nasi" sem sokáig fenntartható, én nagyon sokáig mem adtam nasit, de nem lehet ilyen görcsösen élni, hogy sosem veszel egy túró rudit vagy joghurtot a gyereknek.
Ez meg, hogy a nagyszúlők vigyék el, vigyázzanak rá, de még egy puszit is megtiltotok nekik, nevetséges. Úgyiy megpuszilják majd, ha nem vagytok ott.
De legyenek elveid, persze, ahogy írod mindenkinek vannak, aztán van, amit megtart, de nem véletlenül mondják, hogy majd meglátod gyerek utan.
8. válaszoló, szupi, ha a te gyereked már pár hetesen játszóterezett, mi ezzel még picit várunk szerintem.
10. válaszoló, lehet, újat mondok, de gyerekkel is csinálhatsz olyasmit, amit élvezel és szeretsz. Elárulod, miben más, ha futás közben van a friss levegőn a baba, nem pedig úgy, hogy csak sétálunk, andalgunk vele? Maximálisan az ő igényei az elsők, de nem gondolom, hogy bármiféle sérülést okozok neki azzal, hogy futok 40-50 percet, miközben ő alszik/nézelődik a babakocsiban.
“Az apukák általában addig gondolják magukat egyenlő félnek, míg rá nem jönnek, mivel jár valóságban egy gyerek, mennyire 0-24 elfoglaltság. Tudjuk, a te ferjed nem ilyen... na, 90%, hogy de, úgyis rád marad majd a java.”
Én megnyertem a férjlottót, az biztos. Sajnálom, ha neked ez a tapasztalatod, de én azt látom a környezetünkben, hogy egyre inkább kiveszik az apák a részüket mindenből. Nálunk az itthoni munkamegosztás is ez, mindent elvégez ő is ugyanúgy, mint én. Sőt, én vagyok, aki lustább. :D Igazából, ha nem ő lenne a férjem, bele sem vágtam volna ebbe az egész "legyen gyerekünk" dologba.
“Úgyiy megpuszilják majd, ha nem vagytok ott.”
Nem fogják, azért, mert tisztelnek minket és azt, amit kérünk tőlük.
válasza:"Nálunk az itthoni munkamegosztás is ez, mindent elvégez ő is ugyanúgy, mint én"
A gyerekek előtt nálunk is így volt 🤣🤣🫣
A nagyszülők meg most ígérgetnek agybafőbe, aztán mikor ott van az imádnivaló unoka, akit úgy megpuszilnának, csak azt lesik majd, mikor nem néztek oda.
De miért kérdezel meg másokat, szerintünk tartható-e ez így, ha utána úgyis megmagyarázod a dolgokat? 😆😆
válasza:Nekem ennyi elképzelésem nem volt előre, covid közepén született a nagyobb, úgy voltam vele, hogy majd alakul :D És alakult. Amit tartottam, az a minimális képernyőidő (amíg nem mentem vissza dolgozni és ő bölcsibe, addig ez tartható is volt simán - aztán amikor úgy dolgoztam otthonról, hogy őt sima taknyolással hazaküldték, akkor nem volt más módszerem lekötni munkaidő idejére, mint a rajzfilmezés, de hát ez csak alkalmi dolog volt, és már elmúlt 1,5 éves addigra is, szóval ezzel már megbarátkoztam), illetve a zéró cukor. Ez utóbbi nagyon jól működött, 1 éves koráig tényleg egyáltalán nem kapott semmi cukrot, aztán bölcsibe került, de ott is viszonylag normális étrendet kaptak, de azért nyilván már nem volt 100% cukormentesség. 2 éves koráig nem is volt amúgy gond, nem volt kifejezetten édesszájú, aztán nagyjából a második húsvétja környékén (2,5+ volt már) kapott vagy 3 kiló csokinyuszit meg ilyesmit, na onnantól elromlott :D de addig ügyesek voltunk szerintem.
A második gyerkőcnél már kicsit rugalmasabb voltam még ezekben is, de pl 1 éves koráig ő is abszolút zéró cukrot kapott, meg utána is még viszonylag ritkán, most lesz nemsokára 2 éves, nem túlzottan édesszájú ő sem, de a nővére példájából kiindulva csak kb húsvétig kell várnom :D A képernyőidővel vele rosszabbak voltunk, mert a nővére miatt ő már azért babaként is találkozott mesékkel. Mondjuk jó sokáig nem érdekelte, most is igazából csak azokat nézi, amik ilyen táncolós-zenélősek (tehát igazából ő is mozog és énekel rá), az ilyen punnyadós-agyzsibbasztós meséket meg amúgy sem nézik, max ha csak nagyonnagyon fáradtak és már nem lehet velük semmit kezdeni, de túl korán van még fürödni és aludni menni.
De minden más olyan volt a fejemben, hogy majd kialakul. Nem is voltak nagyon csalódásélményem a gyereknevelésben. Nagyszülőktől sem várok el semmit, csak amit maguktól felajánlanak. A férjemmel szemben voltak elvárásaim egyedül, de hát ezeket meg is beszéltük és szerencsére tartja is magát hozzá. Ha esetleg "elmaradása lenne", akkor azt is megbeszéljük és pótolja :D
Ami miatt furcsán néztek rám többen, az a hozzátáplálás módja volt. Tudatosan BLW-ztünk mindkét gyerekkel, és ez a családon belül és a közvetlen környezetemben is viszonylag szokatlan volt. De elfogadták. Nem vagyok az a típus, aki nagyon befolyásolható, főleg nem ilyen kérdésekben, mint a gyereknevelés. Nem különösebben hatott meg, amikor anyám pl a cumit erőltette volna az iszsz gyereknél, vagy hogy adjak vizet nyáron a 2 hónapos babának meg mittudomén. Nem ért hozzá, nem tudja, 27 évvel azelőtt élte ezt át utoljára, nem szempont a véleménye. Minden más amúgy flottul ment. Az első gyerekkel még mosipelust is használtunk (másodiknál ezt elengedtem :D ), és annak is meglepően pozitív volt a fogadtatása az orvosnál/védőnőnél :)
A nagyobb lányom már 4 éves, az egyetlen dolog, amit elhatároztam, hogy biztosan nem fogok tenni és mégis megtörténik, az a kiabálás. Nagyon, nagyon igyekszem más megoldást keresni a nevelésére, és amúgy 10-ből 9 alkalommal össze is jön, de az a 10. az általában már túl sok az idegeimnek, a türelmemnek, a bármimnek. Ember vagyok, na. Nem vagyok tökéletes. De ezt leszámítva (eddig) egészen tudom tartani magam az elveimhez és elképzeléseimhez. Inkább ösztönből nevelgetem a lányokat, megérzések alapján, hogy mi tűnik adott pillanatban helyesnek, helyénvalónak, jónak, nem konkrét tervek alapján.
válasza:Szerintem a leírtak többségével semmi gond nem lenne, amíg nem "elvnek" hívod, hanem max. tervnek, amitől szükség esetén rugalmasan eltérsz.
Viszont ez a hepciáskodó hozzáállás, amit a válaszokra nyomtál, elég sok mindent elárul rólad. Egyrészt süt rólad, hogy persze azt írod, hogy figyelembe fogod venni a gyerek igényeit, de igazából most el sem tudod képzelni azt a lehetőséget, hogy mondjuk 0 percet marad meg babakocsiban/hordozóban ordítás nélkül, vagy mondjuk két évesen sem ül meg egy percig sehol nyugodtan, hiába vagy papíron tisztában vele, hogy rengeteg ilyen gyerek van. Másrészt itt háborogsz, hogy micsoda válaszok jöttek, pedig semmi extra (szimpla ÉLETSZERŰ tapasztalatok, tanácsok), tehát ezek szerint azért írtad ki a kérdést, hogy mindenki bólogasson. Ennek mi értelme?
Egyébként sok sikert kívánok neked, hátha bejön minden, és álombabáf lesz, hidd el, hogy nem az irígység beszél belőlem (pl. a két évesemmel mindig lazán tudtunk éttermezni, és én is futok, de csak egy éves kora után - elapasztotta volna a tejem -,és nélküle, mert kell a fejszellőztetés, ez is énidő 😀 szóval mi rugalmasak vagyunk, nekünk ez volt a legfontosabb)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!