Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Voltak olyan elveitek, amik...

Voltak olyan elveitek, amik mellett kitartottatok? Volt, ami miatt mások furcsán nézek? Ez szerintetek tartható így?

Figyelt kérdés

Tudom, először elveink vannak, aztán gyerekünk. Tehát ezekhez sem ragaszkodom foggal-körömmel, nem is gondolom, hogy pl. egy 4-5 évesnél ugyanaz alkalmazható, mint egy 1 évesnél.


-Mi alkalmazkodunk hozzá, nem ő hozzánk, de igyekszünk bevonni a mindennapjainkba, programjainkba, szokásainkba. Például, mi szeretünk étterembe, cukrászdába járni, erről nem szeretnénk lemondani. Tervezzük vinni magunkkal, de nem mindenáron. Vagy én sokat futok, szeretnék majd futóbabakocsit venni, hogy jöhessen velem.

-Visszük magunkkal mindenhová, akár nagyszülőstől, de később igyekszünk évente 3-4 alkalommal 1-1 hosszúhétvégére elutazni kettesben is a férjemmel.

-Apával egyenlő felek vagyunk, ő is ugyanúgy a szülője, mint én.

-0 képernyőidő itthon, autóban, utazáskor, étteremben. Lefoglaljuk mi, játszunk és foglalkozunk vele, de később, ha kicsit unatkozna, azt sem érzem gondnak (itt nem arra gondolok, hogy fél órát ordít emiatt az étteremben, vagy hagyom a szobájában sírni fél délutánt, "találja fel magát" alapon).

-Nincs rossz idő, csak rossz öltözet. Nem ijedünk meg, ha kicsit hűvösebb van, nem zárom be a házba decembertől áprilisig. Viharban nem indulunk sehová, de pocsolyázni, hóembert építeni simán.

-Napi 2-3 alkalommal séta, friss levegő, már újszülött kortól.

-Itthon minimális cukor és fehérlisztből készült ételek, feldolgozott termékek, de pl. étteremben, vendégségben ehet majd, amit szeretne. A "nasi" az gyümölcs, zöldség legyen itthon, ne a Kinder, chips.

-Hozzátáplálás nem szigorúan táblázatok alapján, hanem egye, amit mi (persze úgy, hogy az számára ne legyen veszélyes). Ha valami nem ízlik, nem kötelező megenni, de kóstoljon meg mindent.

-Nincs olyan, hogy valami "kötelező". Itt arra gondolok, hogy nem kell megölelnie, megpuszilnia olyat, akit nem akar. Nem kell odaadnia a kedvenc játékát más gyerekeknek, mondván, "ne legyen irigy". Ezeket azért tegye, mert ő szeretné, ne azért, mert kötelező.

-Énidő. Szerintem ez is fontos, már az elejétől kezdve. 4-5 hetes baba mellől nem mennék el barátnős hétvégére, de pl. fodrászhoz, kozmetikushoz simán. Vagy az, hogy apa elviszi sétálni egy nagyot, én itthon olvasom, pihenek. Ahogy nő a baba, ez az időintervallum is bővül. És ami jár nekem, az jár a férjemnek is. Valamint, baba mellett is igyekszünk kettesben időt tölteni, legyen ez akár egy gyors ebéd, amíg a nagyszülőkkel van a baba.

-Nagyszülőkkel jó és közeli kapcsolat. Én is, a férjem is így nőttünk fel, a nagyszüleinkhez a mai napig úgy megyünk, mintha hazamennénk. Ezt a babánknál is szeretnénk, ha így alakulna. Töltsön velük időt, akár úgy is, hogy nélkülünk (pl. elviszik sétálni, vagy itthon foglalkoznak vele, amíg mi elmegyünk 1-2 órára kettesben).

-Arcra, kézre puszit mi adhatunk neki csak, a férjemmel.

-Legyen minél hamarabb napirendje. Nem olyan, amihez görcsösen kell ragaszkodni, tehát nem fogok leizzadni, mert mondjuk 7-től fürdetnénk, de 18:45-kor még a dugóban ülünk. De igyekszünk minél hamarabb kialakítani egy rendszert, hogy legalább 1-1 dolognak, elfoglaltságnak legyen meg a fix időpontja.


tegnap 15:19
1 2 3 4 5 6
 21/51 A kérdező kommentje:

Nem hepciáskodom, de az olyanokra, mint pl. az 1. válaszoló, aki kijelenti, hogy én majd akkor futok, ha az apjával van a gyerekem, mit lehet reagálni? Felnőtt nő vagyok, nem anonimka a gyakorikerdesek.hu-ról szabja meg, mikor mit tehetek. De a stílusa felismerhető, máshol is úgy beszél a kérdezőkkel, mintha a s.ggéből rángatott volna elő mindenkit.


Ugyanígy, hogy maaajd a férjem mennyire nem fog foglalkozni a gyerekkel, ez biztos így lesz!! Miért lenne így? Rengeteg mindenen átmentünk már együtt, ő az a férfi, aki tipikusan apatípus, sokkal inkább való szülőnek, mint én.

tegnap 16:25
 22/51 anonim ***** válasza:
97%
20, ugyanaz a hepciás, mint a bevásárlólistás. Uncsi provokáció.
tegnap 16:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/51 A kérdező kommentje:
Ha számodra ez provokálás, szerintem gondolkozz el az életeden.
tegnap 16:33
 24/51 anonim ***** válasza:
85%
Most mennyi idős a gyereked?
tegnap 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/51 anonim ***** válasza:
46%

Emiatt tudom sok ősanya meg fog itt kövezni…

De a gyerek 2 hetes volt mikor elmentem kozmetikushoz, körmöshöz, rendszeresen járok vásárolni, olyankor a férjem vigyáz a babára, otthon dolgozik, kötetlen a munkaideje, így gyakorlatilag teljesen szabadon mozgunk. Kb 3 hetes volt mikor először vigyázott rá Anyós, nekünk szerződött munkánk volt, amire el kellett menni. Egy udvarban lakunk Anyukámékkal, ha el kell ugranunk otthonról, akkor ők vigyáznak rá. 1 hónaposan már voltunk vele külföldön vásárolni, 2 hónaposan nyaralni, télen is indulunk wellnesselni, Karácsonyi vásárba. Szinte nincs olyan nap, hogy otthon ülnénk, de ő ezt nagyon élvezi, inkább pont hogy azt nem szereti mikor csak vagyunk otthon.

tegnap 16:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/51 anonim ***** válasza:
35%
Jah és mivel gyakorlatilag együtt visszük a családi vállalkozást én is ugyanúgy dolgozok, mint a férjem, így ő is ugyanúgy rendezi a gyereket, mint én. Mivel lefejt anyatejet kap, így általában ő pelenkáz, etet, én addig fejek, az esti fürdetés is az övé, illetve napközben felváltva cipeljük, illetve sokszor Anyu is besegít (25 voltam)
tegnap 16:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/51 anonim ***** válasza:
43%
Hozzáteszem szülés előtt engem is mindenki lehurrogott, hogy persze, a valóságban majd nem így fog működni, hát erre rácáfoltunk
tegnap 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/51 A kérdező kommentje:
Nálunk is kötetlen a munkaidő, így természetesnek veszem, hogy ugyanúgy lesz a babával, mint én. Ahol mondjuk reggel 7-től este 6-ig nincs otthon apuka, más, de nálunk nem ez a helyzet (szerencsére).
tegnap 16:46
 29/51 anonim ***** válasza:
89%

Ha vicceskedni akarnék, azt írnám, hogy legalább lesz miből lejjebb adni. De egyébként meg majd úgyis meglátod. Anyukámnak 4 gyerek után is volt még elég elve, de csak azért, hogy maradjon valami amit az unokáknál ad csak fel :). Pl. a törékeny dolgokat csak a 3. unokánál menekítette magas polcra, de a könyvek a mai napig kézbe vehetők. Sok múlik a nevelésen, de a gyerek alaptermészetén is és nem is mindig egyértelmű, hogy mi lesz neki nehéz. Az első gyerekünk egy örökmozgó, 3,5 éves, mégis lehet vele éttermezni (még?), ha előtte volt lehetősége szabadon mozogni és csak az evés idejére várjuk el tőle, hogy egy helyben üljön, egyébként sétálhat, nézelődhet... szerencsére elég vállalhatóan szokta ezt csinálni. A titok: szereti a hasát és az új helyeket. A testvére nyugodtabb, viszont sírós, nem szereti, ha kikerül a komfortzónájából. Vele nehezebb, de egyelőre nem reménytelen. Majd úgyis meglátjátok, mi megy és hogyan. Vannak nagyon rugalmas babák, akikkel együtt fesztiváloznak és olyanok is, akiket már egy játszótér is kizökkent és egyébként is csak anya-anya-anya. Apránként az érzékeny babákat is lehet szoktatni, de van, ami velük csak vágyálom. Ezt tiszteletben kell tartani. Ha szeret majd babakocsizni, fuss nyugodtan, de ha nem, ne neheztelj rá!

Hogy nálunk mi maradt az elvekből? A saját ágyban alvás általában igen (kivéve: fogzás stb.), a könyveket elérik, egyelőre a pelenkát is mosom, programokra járunk (de gyerekekre átszabva), nagyszülőkkel sokat találkoznak, jól elvannak (bár a kicsi még mindig bőrkötésből szereti a tejet, szóval nekem nincs esti kimaradás), nálunk ritkán (a kicsi egyáltalán nem) néznek képernyőt, ugyanez áll az édességekre, viszont a nagyszülőknél mindkettőből jut nekik. De ha rábízom a nagyszülőkre, leginkább a nagyobbikat, akkor tudomásul veszem, hogy náluk kicsit mások a szabályok. Lehet egyezkedni, ilyen volt nálam, hogy akkor már lehetőleg házi sütit kapjanak, de nem fogok balhézni. Napirend: az elsőnél magától kialakult, de ha borul, azt is jól bírja, a másodiknál még 15 hónaposan is csak elméletben létezik.

tegnap 16:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/51 anonim ***** válasza:
90%

Hát... nekem is volt kva sok elvem a gyerek előtt. Én is úgy voltam vele, hogy a többi idióta csak nem elég elszánt meg nincs elég akaratereje, meg szrul választott apát, meg mittomén. Tudom, te nem így gondolod, te csak felkészült vagy, meg tudatos, persze.

Na lényeg a lényeg, megszületett a fiam, aki bebizonyította, hogy egy újszülött tökéletesen jól tud fejlődni napi 6-7 (lemértem!!) óra alvással, amit 20 percenként megszakít egy 30-40 perces sírással, és ezt a végtelenségig képes ismételni 7/24.

Na hát az én elveim kb 72 ébren töltött óráig tartottak, és amikor 2 hét után már halucináltam a kimerültségtől, akkor hirtelen kicsit sem tűnt rossz tervnek, hogy beülök az autóba és elköltözök az országból.

A férjem nekem is nagyon lelkes volt, amíg mindenki aludt, amikor éjjel 1 és 3 között szakadatlanul visított a gyerek, hát akkor már volt, hogy ő is ordított a fáradtságtól, hogy biztos, hogy nem normális, hogy van valami baja, és a büdös kva életbe, hogy tíz percig se képes kussolni, mondta a férjem, akit én előtte 8 évig talán 1x hallottam káromkodni és láttam haldokló rákos apját hónapokon keresztül ápolni, tehát nem, nem egy link fszfej, akinek derogál a felelősség.

Maradjunk annyiban, nem véletlenül KÍNOZNAK embereket alvásmegvonással. Mi erre hamar rájöttünk.

Úgyhogy legyenek csak elveid, nem rossz dolog az (irónia nélkül mondom), de a gyerekek nem olvassák se a nagykönyvet se az elveidet, úgy meg furcsa dolgokra képes az élet.

A második gyerek előtt annyi elvünk volt, hogyha ő se alszik, felfogadunk egy bébiszittert, aki virraszt vele éjszaka (ő nyilván már aludt).

tegnap 16:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!