Anyukák! Őszintén! Nem irigykedtek azokra az anyukákra, akik csinosak maradtak szülés után is?

30 vagyok.

Rosszul írtam, teherbeesés előtt voltam 70 kiló, nem szülés előtt

Szülés előtt 82 voltam, annyival mentem szülni

Én vállalom, irigylem őket. Ez van, gyarló emberi lény vagyok.

És? :D Ezzel mi a gond? Az érzéseink nem feltétlenül "helyesek", azért érzelmek és nem logikus gondolatok. Azt is irigylem, aki megnyeri a lottó5-öst, még ha én nem is veszek szelvényt, meg azt is, aki sikeres egy olyan területen, amihez nekem közöm sincs (pl profi táncos vagy szakács egy Michelin csillagos étteremben vagy bármi).

Terhesség előtt is évtizedeken át küzdöttem a kilókkal. De sosem irigyeltem valakit azért, mert

A) Tesz érte, hogy jól nézzen ki

B) Alapból adott neki, mert jók a génjei

Én mindig elismertem azt, aki valamit jobban csinál, mint én. Az irigységnek semmi értelme, ha lehet, utána kell csinálni, valamibe meg bele kell törődni, hogy ezt dobta a gép (pl. hiába irigylem a normális női lábmérettel rendelkező nőket, attól az én nagy és széles lábfejem sosem lesz karcsú)

Nekem nem sok jött fel, de azért látszik, hogy nem vagyok jó formában, hiszen már 2 és fél éve nem tudok edzeni. Valamit edzettem mikor tudtam éjjelente itthon, de azért valljuk be vannak egyéb szükségletek is azon túl hogy szép legyek, példaul a pihenés, a takarítás, a rendrakás, vagy csak hogy csendben nyomkodjam a mobilomat nyugodtan. Mellette tanultam is...

Épp elég terhelés a gyereknevelés meg a háztartás, tanulás hogy mellette még edzek is éjjel.

Nem vagyok kövér most sem, talán 5 kg lehet rajtam pluszban.

De persze "irigykedek" a strandon mikor az enyémhez hasonló korú vagy kisebb babákkal is szupermodell testű anyákat látok, de valószínű többségében ez genetika. Mint ahogy rajtam se lett egy stria sem, máson meg van. Ez van, ezt dobta a gép. Én mástól nem sajnálok semmit, magamat sajnálom ilyenkor, néha ostorozom, hogy kéne mégis szakítanom időt az edzésre. De jelenleg úgy érzem a szülés óta elmúlt időben épp eleget szenvedtem, nem akarok egyszerűen többet sanyargatni magamon. Reményeim szerint ha elkezdi a bölcsit újra tudok foglalkozni magammal, vagy mégsem mert állandóan táppénzen leszek vele...

Majd eljön az én időm újra mikor belefér az életembe. Addig is csinos vagyok, sminkelek, próbálok csinosan öltözni. A hajam sokszor nem frissen mosott, gyakran van kontyban, copfban, de ennyi belefér.

Nem mondtam le magamról, csak most hagyom magamnak hogy kis levegőt kapjak. Nem lehet állandóan maxon pörgetni mindent.

Én azt irigylem, akinek alapból jó a genetikája. Szóval alapból különösebb megerőltetés nélkül modell alkat, hátha még kicsit tesz is magáért. És akkor sluszz poénként 3 hónappal szülés után úgy néz ki, mint aki sosem szült. Hát ezekre irigy vagyok, igen! :D

Én nem ez a típus vagyok, alapból nem annyira jók az adottságaim (körte alkat) és ha ránézek egy csokira, felugrik 5 kiló. Verejtékes küzdelem minden formálódni akarás... Szóval nyilván felvállalom, hogy irigy vagyok igen, mert ez inkább szerencse kérdése. Aki hozzám hasonló alkat, csak verjtékesen küzd éppen nap mint nap, azt inkább elismerem, nem irigy vagyok. Tudok vele örülni, mert látom mennyi meló van benne és tudom, hogy így nekem is menne, ha akarnám, csak nem akarom éppen. :)

36, ezzel a jó genetika dumával csak magunkat verjük át. Aki nem hízik el, az nem eszik többet, mint amennyi energiát felhasznál, aki elhízik, az meg igen. Nyilván néhány kórkép befolyásolhatja minimálisan az alapanyagcserét, de akkor is azért hízol/hízunk, mert ennél több megy be.

Nincs olyan, hogy jó a genetikája.

"Én nem ez a típus vagyok, alapból nem annyira jók az adottságaim (körte alkat) és ha ránézek egy csokira, felugrik 5 kiló"

Mintha én írtam volna ezt..:D

Nem, nem irigykedek.

De nem is zabalom fel magam hizodiszno mereture, hogy irigykednem kelljen.