Megbántad, hogy 20-25 között szültél?

23 voltam mikor szültem.

Nem bántam meg.

Aztán 31 voltam mikor szültem azt sem bántam meg

Megbántam, hogy egyáltalán szültem!

(25 voltam)

Nem tudom. Nekem vegyes érzéseim vannak. 22 évesen szültem az első gyereket.

Az most egy dolog, hogy az apjával elég hamar vége lett a házasságnak...

De folyamatosan szívok vele. De komolyan.

Nagyon brutális természetet örökölt az apja famíliájától. Más kiskorában is voltak jelei, most kamasz, így horror, csak a bajt hozza a fejemre (nem szándékosan, így ezt egyfajta átoknak veszem, amiért mindenki le akart minket beszélni, de mi makacsak voltunk az apjával együtt, hogy nekünk gyerek kell).

A második gyerekemet 26 évesen szültem, vele nincs gond, a harmadikat meg 33 évesen, vele sincs gond.

Ha nem lenne ilyen nehéz a legnagyobbikkal, azt mondanám nem bántam meg, hogy nem utaztam, nem éltem egy percet sem. De így basszus 15 éve gyereket nevelek, iszonyatosan sok idő, beleőszültem. De csak mert nagyon-nagyon nehéz vele...

Az első 19 évesen becsúszott, az apjával hamar vége lett. Jó nagy szívás volt tanulni, dolgozni, babázni ilyen fiatalon, de sikerült egyenesbe jönni.

Később férjhez mentem, szültek 28 és 32 évesen. Nekünk a kicsi lett ADHD-s, nem tehet róla, de iszonyat nehéz vele. Minden nap egy küzdelem, kiabálok, utána megbánom. Oviban is ki vagyunk közösítve, ő az egyetlen, akit nem hívnak szülinapra pl. Nagyon idegörlő. Sokszor azt érzem, meg kellett volna állni a másodiknál és lenne egy összehasonlíthatatlanul könnyebb életem, vagy fordítva, ha csak a két kicsi lenne, legalább éltem volna a húszas éveimben. Nem tehetnek róla, én vállaltam őket, de ezek az őszinte érzéseim.