Ütközik a nevelési elv, mi a teendő?

44, haha

Két gyerekem van, egyikük se tévézik, kütyüzik, max. szőkőévente. Nincs tiltva, de nem szoktattam rá őket és így nem is igénylik. Nincs hiszti, máshol se tapadnak a képernyőre.

Ennek ellenére semmi problémájuk nincs a barátkozással. A kisebb kifejezetten népszerű az oviban, rengeteg szülinapi meghívót kap, szeretik a gyerekek. A nagy zárkózottabb, de nem a képernyőidő hiánya miatt nincs sok barátja.

3 év alatt egyikük se kapott hozzáadott cukrot, mégse vadultak meg az ovitól és nem akarnak felzabálni mindent amikor vendégségben vagyunk.

Egy éves. Mi adunk neki egészségtelen dolgokat is. Álszentség lenne ha nem, mivel mi is eszünk, de azért próbálom mérsékelni (egyébként magunknál is). A só nem káros, de 1-2-3 éves korban (tovább nem tudom hogy van) a napi engedett só bevitel az 1-2g. Mivel még picik így a több só nem jó, mert sokkal jobban igénybe kell venni a vesét.

Egyébként felnőtt embernek is napi 5g az egészséges.

Ha valaki jól főz még külön sem kell főzni a gyereknek mert nem fog annyit megenni hogy olyan mennyiség jusson, fűszerek még ugye mehetnek.

A cukrot azért nem kell szentnek beállítani, a mérséketlen minden napos cukor nem, egyáltalán nem tesz jót. Tőlünk kap, mint írtam, nem vagyunk álszentek, ennyi nem gondolom hogy megárt neki.

De ha a szülő úgy dönt had ne legyen már szar szülő. De az aki rendszeresen, akar minden nap ad édességet a gyereknek az jó szülő igaz? Persze, jót akar csak épp jót nem tesz.

Kicsit gondolkodni kellene.

Aztán a képernyő idő szintén nem tesz jót, bepörgeti a gyereket, egy külön világban van kb, a rezgések is mások és a többi.

Mi eleve nem nézünk tévét (egyébként nagy családból jőve mint írtam sokat fogadtunk vendégeket a tvt kb bunkóságnak tartom ha vendégek vannak. Egy vendég jobb esetben azért jön hogy beszélgessünk, együnk igyunk, érezzük jól magunkat. /Jobb esetben ugye. A gyerekek meg, ha nem lettek elbaszarintva addig csak letudják magukat foglalni)

Folyt: de az elejétől kezdve néha bekapcsoltuk és csak ment, hogy ne legyen idegen neki ha máshova megyünk. Nem is nagyon érdekelte. Jelenleg 16 hónapos igen az elején elírtam. Most már látom hogyha be van kapcsolva a tv nézné, de nem kapcsoljuk. Nem is akarom vele vezetni. Eleve mi sem nézünk mint írtam, havonta egyszer kétszer nézünk meg egy filmet a párommal.

Tehát én úgy írom hogy nem vagyok a tiltások embere, de szerintem egy vendégre tekintettel lehet lenni.

Ennek ellenére én nem csinálnék ügyet egy kisebb mennyiségű rágcsából hetente ( ha azok jó minőségűek, mert ugye nem csak csipesz meg bolti süti, még tejszelet létezik, hanem minőségi nasi is. )

Úgy neveled a gyereked ahogy akarod, a te döntésed. A gond itt az, hogy még a párod se ért egyet azzal a vasszigorral amit alkalmazol.

Azzal egyetértek, hogy heti több vendégeskedés és az ezzel együtt járó édességtömeg bizony sok, és nagyon gyorsan rászokhatnak a gyerekek. De ha a sarkadra állsz, és megmondod a férjednek, hhogy max évente párszor vagy hajlandó ilyen környezetbe vinni a gyereket ( ha nincsenek rátok tekintettel), mert nem tesz jót neki. A cukor is képes ugyanúgy függőséget okozni, mint a drogok, vagy az alkohol, később akár még komoly súlyproblémákat is okozhat nekik a túl gyakori cukorfogyasztás, és ha komolyan rászokik, nagyon, nagyon sokat fog szenvedni élete során, mert abban az állapotban már egyáltalán nem olyan könnyű és egyszerű mértéket tartani.

Egyezzetek ki egy arany középútban a pasiddal, hogy ha pl eddig heti 2x mentetek, ezek után max 2 vagy 3 havonta 1x mentek, az nem lesz olyan sok édesség a gyereknek. Ès néha ha megnéz egy mesét, nem hal bele.

Itt csak a kompromisszum lehet megoldás. Te is engedsz, és a rokonság is elfogadja hiszti/sértődes nélkül, hogy a nevelési elveitek miatt nem vagytok annyira kompatibilisek.

Ha egyik szélsőség sem enged semmit, abból nagyobb családi viták is lehetnek.