Szerintetek melyik nevelési elv a jobb?
1-3 év közötti kisgyerekről beszélek. Most van abban a korban, amikor felfedezi a világot, minden érdekli, mindent ki akar pakolni, rámolni. Mindent kézbe akar fogni, netán tépni vagy ütögetni is.
Az ember értelemszerűen igyekszik egyre magasabbra, egyre beljebb rakni azokat a holmikat, amihez nem akarja, hogy hozzáférjen a gyereke (porcelán díszek, cserepes virágok, hivatalos iratok, igazolványok, pénztárca stb.). Mivel a gyerek egyre nő, egyre kevésbé lehet ezeket következetesen elérhetetlen helyre tenni.
Két nevelési elvet vázolnék:
A: A gyereknek meg kell tanulnia, hogy nem nyúlhat mindenhez hozzá, amit egyébként elérne. Következetesen meg kell húzni a határokat és újra meg újra rászólni, ha tiltott helyre nyúl. Így egy idő után megszokja, hogy abba a fiókba pl. nem nyúlhat, ahol az igazolványok vannak - noha egyébként elérné és ki tudná húzni a fiókot. Természetesen törekedni kell rá, hogy viszonylag kevés "tiltott zóna" legyen számára. Esetleg ezek közül bizonyos tárgyakat a felnőttel együtt kézbe vehet, megnézhet, kielégítheti kíváncsiságát, de egyedül nem garázdálkodhat közöttük. Mivel a gyerek (remélhetőleg) értelmileg is fejlődik, egyre inkább elfogadja, hogy vannak határok és ez belső normává válik nála. Így pl. vendégségben sem fog bármihez csak úgy hozzányúlni, hanem előtte megkérdezi, szabad-e.
B: A gyereket nem szabad korlátozni. Ha valamit nem akarod, hogy elérjen, tedd elérhetetlen helyre. Ha nem rakod oda, akkor fogadd el, hogy hozzányúl. Ne szólj rá, ne korlátozd, mert így szerez tapasztalatot.
Melyik nevelési elvet tartjátok jónak?
Vagy netán egyiket sem?
Van-e saját vagy ismerős családban tapasztalat egyik vagy másik elvről és annak következményéről a gyerek hosszabb távú viselkedésében, személyiségében?
(A kérdést egy rokonommal történt vita ihlette. A nyitókérdésben nem szeretném leírni, én melyik véleményt képviseltem.)
A gyereknek meg kell tanulnia a korlátait.
A második esetben nincs nevelés.... ha pl vendégségbe mész, majd megkéred a vendéglátót, hogy ő is pakoljon el mindent az útból, vagy majd csak hümmögsz, ha összetör valamit- esetleg értékes dologban tesz kárt?
Egyértelműen A.
A határokat meg kell húzni, a gyerek értelmi szintjének megfelelően, a szülőknek ez a dolga. Ha nem így tesz, akkor csak felnevel egy hópelyhecskét, aki majd telesírja a gyakorit, hogy nincsenek barátai, és őt senki se szereti.
Első válaszolóval értek egyet. Mivel a máspdikban nincs semmi nevelés, így marad az A verzió.
A gyerek igenis tanulja meg, hogy vannak dolgok, amikhez nem nyúlkálunk.
Az én fiam is megtanulta, hogy a mosószer, gyógyszer, iratok, törékeny dolgok nem játéknak valók. Nincsenek ia elzárva magas szekrényekben. A mosószer a mosdó alatt van, ahogy a tisztítoszerek a moaogató alatt. A gyógyszerek csak azért vannak magasra pakolva, mert ott volt hely. Nem evett bele aemmi ilyenbe soha és el tudja mondani, hogy nem szabad.
Azt gondolom, hogy a B verzió inkább lustaság. Egyszerűbb elzárni és felpakolni, mert akkor nem kell elmqgyarázni az apróságnak kb 5ezerszer, h miért nem szabad. Az A verzió időigényes, nekem több napot vett igénybe annak idején, de megérte, mert 5 évesen sem piszkál veszélyes dolgokhoz, nem mászik szekrényre, meg ilyenek.
6-os,
Szerintem Te is az A verziót követed, azért nem csinálhat nálad sem akarmit a gyereked. Nálad is megvannak a határok!
Az, hogy kinek hol a határ az is tág fogalom, de van, ez a lényeg. Egy gyereknek meg kell tanulnia szabályokat otthon, az alapvető dolgokat, pl, hogy nem firkáljuk össze a falat, nem nyúlunk a késekhez stb.
(Ha falfirkálós, akkor legyen egy tábla, vagy valami amire írhat- nyilván megoldható sokminden valamilyen kompromisszummal)
Nagyon nem mindegy, hogy 1 , 2 vagy 3 éves a gyerek. Az 1 évesnek azt magyarázol és mutogatsz, amit akarsz, ott el kell rakni, amit nem akarsz, hogy elérjen, mert nem fogja felfogni, hogy neked az fontos. A 3 éves ért a szóból is, és a mozdulatokból is, ő meg fogja érteni, ha egy fiók tabu.
Szerintem túl van lihegve ez a nevelősdi.Együtt élsz a gyerekkel, mondod mit lehet, mit nem, mutatod, hogy szoktátok és kész. Nem kell elméleteket gyártani, csak együtt élni, úgy mint normális emberek. A gyerek alkalmazkodik a szokásokhoz és szabályokhoz, de csak akkor, ha azt gyakorlatban látja, nem csak hallja, és nem csak neki szól. Ha nem eszünk csokit ebéd előtt, akkor senki ne egyen, és akkor érteni fogja. De ha a gyerek nem ehet, csak mindenki más, vagy néha ő is, néha meg nem, akkor van gond.
Az A csak épp nem működik.
Pont a fiók...születésétől kezdve ott van, neki tiltott dolgokkal.
Mikor még csak mászott is m8ndig ott állt meg, elhoztam és elmondtam, hogy nem szabad, naponta 100x.Hiába.Most másfél éves és inkább kipakoltam belőle.Pedig a kezét is odazárta többször is, az sem tántorítja el.
És nincs vele baj, szépen fejlődik, mindent ért amit mondok neki, de a nem szabad az elmegy a füle mellett.
Szóval szépen hangzik az A nevelési forma, de nem minden gyereknél kivitelezhető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!