Kisfiamat zavarja tanulás közben, ha beszélnek, mászkálnak körülötte, sírni kezd, hogy így nem tud odafigyelni. Ez nevelési hiba vagy valami idegrendszeri dolog?

Én felnőttként sem tudok tanulni vagy dolgozni (könyvelő vagyok), ha zajonganak körülöttem. Egyszerűen ilyen típus.

Nincs saját szobája,ahol nyugodtan tud tanulni?

A napközi semmire sem jó. Csak akkor lenne szabad hagyni a gyereket, ha a szülő nem tud hazajárni. Ameddig megtehetem, én biztosan nem adom őket napközibe. Én is voltam napközis gyerekként és sokat tanulok még felnőttként is, így tudom hogy a kettő ég és föld.

Én se tudtam soha, gyerekeknél se, ma se... Nekem annak idején tanulószobán megengedték, hogy kint tanuljak a folyosón. Nekem csak csendben, sétálva, hangosan felmondva ment mindig a tanulás. Ma sem megy máshogy.

Kevesebb idő és erőfeszítés ugyanazt elérni, ha nyugi van. De számottevően. Egy zajos munkahelyen, ahol teljesíteni kell fejjel (sokszor fölösleges multitaszk mellett) nyilván vállat vonsz: ha ezért fizetsz, akkor ezt fogod kapni: tízkor már hullafáradt embereket hullámzó teljesítménnyel. Amikor magadnak dolgozol, és nem fix időben, akkor azért számítani kezd egy ekkora különbség. Ennyi a titok.

Akkor szerezz be neki füldugót. Amúgy alapvető emberi szükséglet, hogy legyen egy zugod, ahol nyugodtan tudsz lenni, csak szólok.