Szerintetek melyik nevelési elv a jobb?
1-3 év közötti kisgyerekről beszélek. Most van abban a korban, amikor felfedezi a világot, minden érdekli, mindent ki akar pakolni, rámolni. Mindent kézbe akar fogni, netán tépni vagy ütögetni is.
Az ember értelemszerűen igyekszik egyre magasabbra, egyre beljebb rakni azokat a holmikat, amihez nem akarja, hogy hozzáférjen a gyereke (porcelán díszek, cserepes virágok, hivatalos iratok, igazolványok, pénztárca stb.). Mivel a gyerek egyre nő, egyre kevésbé lehet ezeket következetesen elérhetetlen helyre tenni.
Két nevelési elvet vázolnék:
A: A gyereknek meg kell tanulnia, hogy nem nyúlhat mindenhez hozzá, amit egyébként elérne. Következetesen meg kell húzni a határokat és újra meg újra rászólni, ha tiltott helyre nyúl. Így egy idő után megszokja, hogy abba a fiókba pl. nem nyúlhat, ahol az igazolványok vannak - noha egyébként elérné és ki tudná húzni a fiókot. Természetesen törekedni kell rá, hogy viszonylag kevés "tiltott zóna" legyen számára. Esetleg ezek közül bizonyos tárgyakat a felnőttel együtt kézbe vehet, megnézhet, kielégítheti kíváncsiságát, de egyedül nem garázdálkodhat közöttük. Mivel a gyerek (remélhetőleg) értelmileg is fejlődik, egyre inkább elfogadja, hogy vannak határok és ez belső normává válik nála. Így pl. vendégségben sem fog bármihez csak úgy hozzányúlni, hanem előtte megkérdezi, szabad-e.
B: A gyereket nem szabad korlátozni. Ha valamit nem akarod, hogy elérjen, tedd elérhetetlen helyre. Ha nem rakod oda, akkor fogadd el, hogy hozzányúl. Ne szólj rá, ne korlátozd, mert így szerez tapasztalatot.
Melyik nevelési elvet tartjátok jónak?
Vagy netán egyiket sem?
Van-e saját vagy ismerős családban tapasztalat egyik vagy másik elvről és annak következményéről a gyerek hosszabb távú viselkedésében, személyiségében?
(A kérdést egy rokonommal történt vita ihlette. A nyitókérdésben nem szeretném leírni, én melyik véleményt képviseltem.)
válasza:Köszönöm, hogy ilyen hamar sorjáznak a válaszok.
Most már bevallom (ill. gondolom sejthető is volt), hogy én is az A elvet tartom helyesnek.
A kérdést azért írtam ki, mert van egy ötéves kisfiam, akit annak idején nagyjából A elv szerint neveltünk. Én következetesebben, a feleségem saját holmijai azért eléggé szabad prédák voltak.
A rokonommal történt vita során olyan félelmem támadt, hogy talán túlzásba vittem a szigort, és a kisfiam lelkében kárt okoztam. Én csak azt látom, hogy bárhová mehetek vele, illemtudóan viselkedik. Tud nyilvános helyen csöndben maradni, tud várni, nem hisztizik, ha valahol valamihez nem nyúlhat hozzá. Ugyanakkor nem akartam megnyomorítani a lelkét, remélem nem is tettem. Szabad, egészséges lelkű embert akarok belőle nevelni.
(Megj.: a veszélyes, egészségre káros dolgoktól nyilván B elvet valló is távol tartaná, ezért ez nem is merült föl kérdésként köztünk.)
válasza: válasza: válasza: válasza:A kettő között félúton.
Amíg pici volt mindent ami veszélyes vagy értékes, sérülékeny, elérhetetlen helyre raktunk, elzártunk. Így is maradt bőven olyan dolog, amin lehetett gyakorolni a nevelést. Pl: apa laptopja nem játék, hanem munkaeszköz akkor is, ha az ágyon hagyta... nem verjük szét.. stb.
Utána ahogy nőtt egyre több mindent lehetett elől hagyni. Lekerültek a zárak, feltöltődtek az alsó fiókok.
De ettől függetlenül jobb egy gyerekbiztos lakás, mint a 3 évesnek is még állandóan a fenekében lenni.
Pl: anyósom rendszeresen a magas pult szélén hagyja a kést, a bekapcsolt vízforralót... stb. Hiába tudja a gyerek, hogy a kés vág, a víz forró, az "elvem" az, hogy jobb elkerülni a bajt azzal, hogy elpakoljuk ezeket, mint 1000 %-ig bízni abban, hogy a gyerek tudja a szabályt, mert attól hogy tudja, véletlenül még mindig leránthatja.
válasza:Én nem húznék éles határvonalat. Vannak dolgok, amiket ugyan elöl hagyok, de nem szabad piszkálni, és meg is kell tanulnia, hogy nem nyúl hozzá. Pl. a tévé, a telefonom, könyvek a polcon, stb. A tévét például nem is tudom olyan helyre tenni, ahol nem éri el (tudom, hogy elvileg meg lehetne oldani, de akkor túl magasra kéne rakni), ezért meg kellett tanulnia, hogy azt ne piszkálja. Sokszor kellett rászólni és elmagyarázni, hogy miért nem szabad, de megtanulta.
De azt sem szeretem, ha túl sok csábító dolog van elöl, és folyamatosan csak azt kell mondogatnom, hogy "ne nyúlj hozzá, nem szabad", mert ettől meg nyilván frusztrált lesz a gyerek is. Ezért nem hagyok elöl ollót, törékeny poharat, értékes és törékeny tárgyat, vegyszereket, vagy bármi olyat, ami veszélyes lenne. Amúgy tudja, hogy ezekhez sem nyúlhat, mert ha használom őket, akkor előkerülnek, és olyankor el is mondtam, hogy ezekhez csak felnőtt nyúlhat, de azért a keze ügyében nem hagynék ilyesmit. Nem csak szófogadatlanságból, de véletlenül is simán leverhet egy poharat, vázát, akármit.
Van egy nagyobb fiam is, aki 11 éves, és ugyanígy csináltam vele is, ő ilyen téren kimondottan szabálykövető. Nyilván most már sok mindenre nem áll a tilalom, mert már nagy, de szépen megtanulta, hogy miket nem szabad piszkálni. De azért voltak dolgok, amiket a saját kárán tanult meg, hogy ne fogdossa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!