Otthonlévő anyukák, ti a férjetekkel közös, vagy külön kasszán vagytok? Ha utóbbi, a baba költségeit hogyan osztjátok el, hogy vezetitek?

Nem értem sokan, miért csinálnak úgy, mintha a külön kassza ördögtől való lenne. Közben meg hány kérdést látunk kiírva, hogy apa elissza, eldohányozza a pénzt, vagy hogy anya nem tud kilépni egy bántalmazó kapcsolatból mert nincs semmi félretett pénze.

Szerintem sokkal okosabb megoldás, ha a fizetésük egy részét beteszik a közösbe, a maradékkal mindenki azt csinál amit akar. Nyilván nem tapsikolnék örömömben, ha a férjem az összes maradék pénzét elszórná, de nem ijednék meg, amíg állja mindennek a felét és közben én is arra költöm az enyémet amire akarom. Ha gondolok egyet, akkor 20ezerért fodrász meg 15 ért táska, vagy minden hónapban félretehetek X összeget. Tudom, jönnek sokan azzal, hogy házasságban vagyonközösség. De a gyakorlatban, ha nekem van a vánkosban 2millióm és pl. kiderül, hogy megcsal a férjem, akkor váláskor biztos nem fogom bevallani azt a pénzt...

Persze ehhez az is kellett, hogy legyen normális munkaviszonyom, ne a gyes+csp-ra meg apa jóindulatára hagyatkozzak. Senki sem úgy indul, hogy X év múlva elválunk, de mindenre fel kell készülni.

"Szerintem sokkal okosabb megoldás, ha a fizetésük egy részét beteszik a közösbe, a maradékkal mindenki azt csinál amit akar"

Oké, de ez csak ott működik, ahol már mindene megvan a párnak és elég jól keresnek ahhoz, hogy ne kelljen nagyon nézni, mire költenek. Ez mondjuk a házaspárok 5%-a.

Az átlag hàzaspárnak viszont spórolnia kell a háza befejezésére/felújítására, az autó lecserélésére, nyaralásra, stb. szóval folyamatosan havi szinten nagyobb összeket kell félretennie ahhoz, hogy jusson előre.

Ha még a megélhetésen felül kell ilyen nagyobb összeg is, mittudomén, 4-5 milliót összeszesni tetőcserére, akkor meg lehet azon veszekedni, hogy Jani szerint ráér 6 év múlva, Juli már két év múlva letudná, akkor mennyit tegyenek be, Jani miért vesz havi 40 ezerért horgászcuccot ahelyetz, hogy a tetőre spórolna, mint Juli, ha meg beleteszik a nagyobb összeget, nem is sok elköltneni való marad.

Itt Magyarorszàgon átlag pár nem nagyon jut előre abból, hogy midnkét fél veri el a pénzét arra, amire kedve van.

43#

Szerintem ez nagyon egyszerű. Ha nekem nem fér bele az, hogy a párom elissza, vagy eldohányozza a fizetése felét, az az első 3 hónapban sem fog beleférni, meg 15 év múlva sem. Erre pedig részemről nem a külön kassza a megoldás, hanem hogy nem alapítok olyannal családot, akinek fontosabb a cigi/pia/vagy bármilyen drága hobbi, mint közös anyagi célokat megfogalmazni és azért tenni.

Az, hogy egy nő ne legyen kiszolgáltatott, nem azon múlik, hogy közös kasszán vannak-e. Én írtam, hogy mi közösnek tekintjük, de két külön számlánk és megtakarítási számlánk is van. Az elvárt az, hogy minden hónapban képezzünk egy fix megtakarítást, ezt már hó elején eltesszük, a maradékból pedig ki-ki fizeti az évek alatt kiforrott és megszokott dolgokat, bevásárol, fedezi a saját hülyeségeit anélkül, hogy a másik látná a számlatörténetben és beleszólna, hogy miért 1500 forintért vettem tusfürdőt a 600 forintos helyett (most mondtam valamit). Nálunk alap, hogy a megtakarítási számláinkon mindig van egy-egy nagyobb összeg vész esetére, az azon felül összegyűlt pénz pedig közös befektetésekben landol (de nyilván azt is valakinek a "nevére kell venni", nem fogjuk felezgetni). Értem azt: a férjemnek van pl. ltp-je, nekem értékpapír számlám, stb. Nem nyitunk mindenből kettőt, csak hogy kétfelé pakoljuk a pénzünket, ellenben ha le akarnék lépni, akkor már a megtakarítási számlámon lévő összeg elég lenne ahhoz, hogy ezt megtegyem (és egy szava nem lehet, mert neki is fixen ugyanannyi van az övén), de ha havonta pár 10 ezret becsalok a cihába sem tűnne fel senkinek.

Szóval én a közös számlát nem tartom egészségesnek több szempontból sem, de a felezgetést is élhetetlennek tartom egy házasságban, gyerekekkel. A kiszolgáltatottság egyszerűen nem ezen múlik. Közös kassza mellett is meg lehet oldani, hogy ne legyen kiszolgáltatott egyik fél sem és külön kasszán is simán előfordulhat (pláne gyed, gyes alatt), hogy az egyik fél brutálisan függ anyagi értelemben a másiktól.

Aki házasságot és családot akar, annak célszerű olyan embert választania, akivel teljesen egyeznek az anyagiakról való elképzeléseik. Vagyis ha alkoholista Jani úgy gondolja, hogy a fizetése arra való, hogy elrohassza a máját, akkor egészségére, csak nem kell hozzámenni és szülni neki, majd meglepődni, hogy ez nem volt jó ötlet.

Egy normális családban nem tudsz mindent számszerűsíteni, nem lehet "elfelezni" azt, hogy a nő szüli a gyerekeket, hogy az ő karrierje mindenképp megtorpan, még akkor is, ha hamar visszamegy, vagy váltanak gyeden. Nem tudod számszerűsíteni, ha szoptat és nem kell tápszerre pénz, vagy pont, hogy nem tud szoptatni, és kell. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy felesbe összecsapjuk a költségekre valót, hanem hogy a családon belül elfoglalt szerepkör (minden egyenlőség tiszteletben tartása mellett is) onnantól, hogy gyerek van, gyökeresen kettéválik, és ehhez két felnőtt ember együttműködésére van szükség, anyagi értelemben is.

Akinek ez feldolgozhatatlanul nehéz, az ne akarjon családot, mert a férj/feleség egy dolog, de a gyerekeid meg aztán abszolút pénznyelők lesznek, és abban számszerűsítve semmi igazságos vagy "megérős" dolog nem lesz.